A család

Na hát tegnap az új Batman filmet egész más szemmel néztem… Olyan hihetetlen, hogy 8 nap múlva már ugyanott leszek, mint amit most a TV-ben tátott szájjal nézek.

Elég hűvös van most ott is, -1 fok körül, és gondolom fúj a szél.. J Közben a héten megvilágosodtam hogy te jó ég, hát nekem ott kint angolul kell beszélnem. Egész nap!! :D :D 

Rájöttem, hogy még nem is mondtam semmit a családról, akikhez megyek. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem nagyon kommunikálnak velem az utóbbi egy hónapban, de ezen most már nem is idegeskedem. Nekem elég, élőben jó arcok. 

Szóval a legfontosabbak, gyerekek: William és Anna, ők 9 és 13 évesek. Anita ki is akadt, hogy milyen mázlista vagyok, mert ő meg három kis ördög csajszira vigyáz. J De hát a pici meg olyan aranyos. Azért én örülök, nagyon, hogy ilyen nagyok a gyerekek, szerintem jól ki fogunk jönni. 

Sokan kérdezik tőlem, hogy ismertem- e családot előtte. A válasz nem. Úgy működik a dolog, hogy mikor minden papírral, videóval stb. elkészültél, akkor a kész anyagodat először Angliába majd az USA-ba küldik, ahol  már szemezgethetnek a családok a jelentkezett au pair-ek közül. Azért jó ez a rendszer, mert nyilván mindenkinek van egy saját egyéni profilja, hobbija, vagy éppen megadhatod, hogy csak kisebb/nagyobb gyerekekre akarsz vigyázni. Én pl. azt írtam, hogy 2 évesnél kisebbre nem szeretnék. Azt azonban tudni kell, hogy minél kisebb gyereket is vállalsz, annál több családnál van esélyed, mert sokan már fél éves pici babához is keresnek au pairt. Na lényeg, hogy nyilvánvalóan a családnak is van valami elképzelése, szóval neked is és nekik van egy szűrőjük, és így azok a családok látják az adtalapod akik neked is jók és te is jó lennél nekik.

Nah és akkor elkezdődik a folyamat, azaz nézegetnek a családok és te pedig az interested host families- nél látod az adatlapodon, hogy mely családok érdeklődnek utánad. Te megnézed őket és eldöntöd, hogy szimpik vagy sem. Ha igen akkor fel kell venni velük a kapcsolatot és le kell beszélni egy skypeot. Ez így megy egy ideig, szóval lehet mire választasz, már vagy tíz családot megismersz skypeon. Ezeknél a beszélgetéseknél általában ott van mindkét szülő és a gyerekek is. 

Mint utóbb kiderült rekordot döntöttem a magyar irodánál, mert gyakorlatilag egy csütörtöki napon küldték ki USA-ba az anyagom, és péntekre már két család is érdeklődött, vasárnap pedig mindkettővel skypeoltam. Az Orsi, akivel megyek már tavasz óta keresi a legjobb családot. Szóval ez tényleg elég gyors volt. A legfontosabb tanács, amit kaptunk, hogy sose helyet válassz, hanem családot. Azaz hallgass a megérzéseidre, és amelyik családdal azonnal érzed, a szimpátiát azokat válaszd. 

Nah tehát miután mindkettővel beszéltem teljesen össze voltam zavarodva. Az elsőnél nagyon tetszett a hely, mert New Yorktól fél órányira laknak (és Anitától 3 órányira), a másodiknál pedig a család volt nagyon szimpi. Szóval össze akartam gyúrni a kettőt. :D De aztán a második család (akikhez végül megyek) kb. úgy vették fél óra beszélgetés után, hogy akkor ez már el is van döntve és másnap már intézkednek is, hogy mehetek. Csak hát volt egy kis bökkenő, hogy ragszkodtak hozzá, hogy dec 27-én utazzak. Mert én gyagyás szeptemberben, mikor jelentkeztem, ezt a napot adtam meg leghamarabbi kiutazási dátumnak. Ők meg jogosan kérhetik, hogy akkor menjek aznap. Hát mondtam, hogy az nem jó, meg anyu is Aszka is kiakadt, és hát a munkahelyen is épphogy belefértem a 30 napos felmondási időbe. Szóval mikor már épp írtam nekik az e-mailt, hogy nem valószínű hogy fog menni, akkor mondták a magyar irodából, hogy az adatlapom státusza „placed” azaz elhelyezett, és a kiutazás dátuma dec 27. Nah mondom az szép! :D :D Mondták, hogy ez hihetetlen gyorsan ment, és én még gondolkoztam, hogy talán lehetett volna még várni, hiszen biztos jelentkeztek volna még családok esetleg tök jó helyekről, pl. valami tengerpart. Aztán rájöttem, hogy ez hülyeség! Nem kell várni! Mindig van jobb, szebb stb. Mint az életben általában… Ők kiválasztottak, nekem nagyon szimpik és mondták, hogy ez a környéke az USA-nak nagyon klassz. Úgy voltam vele, akkor nincs miről beszélni…mire várjak? És innentől gyorsultak fel az események.

Tehát új „családom” a Bazell család lesz. Az apuka, Gregory plasztikai sebész (nem, nem tervezek nagyobb mellekkel hazajönni :D), a nőnek, Mari-nak pedig egy ruhaboltja van. Azért mondom, hogy nő, mert nem az igazi anyjuk a gyerekeknek, mert neki van már három felnőtt gyereke. Anna és William a pasi előző házasságából vannak. Nem is házasok, csak együtt élnek. Ami nekem nagyon nagyon tetszett bennük, hogy látszik mennyire modernek és nyitottak. Már több mint tíz au pairjük volt a világ minden részéről (Svédország, Brazília, Szlovákia, Németország, Hollandia stb.), és nagyon várnak engem is, mert magyar még nem volt. Ahogy írták is mindent meg lehet velük beszélni, és nekik is az az érdekük, hogy én nagyon jól érezzem magam. Mar-val is úgy beszélgettem, mint egy barátnővel, nagyon kedves és úgy érzem, tényleg egész nyugodtan bármit elmondhatok neki. A gyerekek pedig annyira kedvesek voltak. Mondták, hogy már alig várják, hogy menjek, mindent megmutatnak a városban, és nagyon jól elleszünk. Nagyon szeretnek olvasni mindketten, igaz Harry Potter rajongó az egész család. A kissrác pedig több mindent is sportol. Kérdezték, hogy milyen magas vagyok :D,  és küldenem kellett kézis képeket is. Amúgy a Mari is úszik elég komolyan, ő is magas szőke hajú, mert amúgy skandináv származású, de nem tudom pontosan melyik országból. A gyerekek az első perctől kezdve barátként kezeltek, és megdicsértek, hogy az eddigi au pairek közül én beszélek a legjobban angolul. Kértem őket, hogy ha majd valamit nem tudok, akkor segítsenek, és mondták hogy nagyon szívesen fognak mindenben. Van egy kutyájuk is, aki bent lehet házon belül is. Jah és hát webkamerán keresztül megnéztem a házat, meg az udvarból is láttam valamennyit. Hát..khmm, nem rossz, azt kell mondjam. Mondjuk mikor megláttam a nagy dög autót, akkor lefagyott a mosoly az arcomról. De azt írták, hogy meg lehet szokni.. aha mondom persze, miután már meghúztam minden oldalról. :D 

Pár nap múlva beszéltem a Marival négyszemközt, és az sokkal személyesebb volt. Jól esett, hogy azt mondta, nagyon tetszik neki, hogy ilyen céltudatos vagyok, és hogy fiatalon mennyi mindent csináltam már. Ő külön örül neki, hogy szeretnék még tanulni. Az is tetszett neki, hogy sportolok, mert így a gyerekekkel is lesz sok közös programom. Elmondott még pár fontos dolgot, pl. hogy az Ana most kezd kamaszodni, és szüksége van egy nagylányra akivel megbeszéli dolgait. Azt mondta ezért is nem választottak 18-19 éves au pairt hanem engem, mert kell mellé egy érettebb lány. Én is kérdeztem tőle pár dolgot, mindenre válaszolt, és egy kicsit sem volt kényelmetlen a helyzet. És ekkor éreztem igazán, hogy mennyire jól döntöttem. Hogy bármilyen probléma merülhet fel, nyugodtan szólhatok nekik.

Azóta nem beszéltem velük skypon. Még váltottunk egy-két emailt, de nem túloztuk el. Először nagyon aggódtam ez miatt, hogy ennyire nem válaszolnak, de most már nem.  Hiszen bő egy hét, és megismerem őket élőben!