Február 25.
Apának ma volt a szülinapja. Isten éltesse!
Délelőtt elmentem futni annyi különbséggel, hogy most akadt egy futótársam Nici személyében, hiszen kiderült, hogy is szeret futni, ezért megörült, hogy én is. Együtt lenyomtuk a Lake Fores - Lake Bluff vasútállomástól vasútállomásig távot. Utána mikor hazaértem fürdés után Aszkával hoztunk egy döntést. Azt hiszem leirhatom bátran, hogy hoztunk. Nehéz volt nagyon, de nem akarom ragozni.
Csináltam ebédre rizst meg csirekfasirtot. Délután játszanom kellett az udvaron a Williammel, aztán meg az Ana edzésén is végig dobáltuk a focilabdát. Vacsira ugyanazt ették amit én ebédre, direct több rizst főztem, a fasirtot meg cask meg kellett melegiteni. Csináltam még hozzá salit is, igy mikro hazaért a Greg igazából ő is együtt evett velünk. Utána leszidta egy soron a gyerekeket, mert az Ana eltörte a telefonjának a töltőjét, a William meg szemtelenül beszélt. Nah már cask ez a hangulat hiányzott a mai napomhoz, be is jüttem rögtön a szobámba, mikor befejeztem a mosogatást. Utána az segitett a lelkemen, hogy Anitával tudtam beszélni sokat. De mikor befeküdtem az ágyba, nagyon rossz érzések voltak bennem.
Február 26. kedd
Reggelire PB&J szenyóval inditottam mandulatejjel kisérve, mert ugy éreztem az most kijár. Aztán megint beszéltünk Aszkával. Higgadtan, értelmesen, türelmesen. Ahogy két intelligens ember megbeszéli amit meg kell. Nincs bennünk harag, se sértettség, és ezzel a döntéssel most nem ellenünk, hanem nekünk dolgozik az idő. Jó volt nyugodtan megbeszélni mindent, de a legrosszabb majd cask ezután jött,,,
Ugy éreztem megint cask a mozgás tud kikapcsolni, ezért nagyon keményet tornáztam, ,mert nem birtam abbahagyni, azt akartam hogy fáradjak el nagyon. Ebédre ugynazt ettem, mint tegnap. Utána tesómékkal skypeoltam. A mai naphoz hozzátartozik, hogy olyan mennyiségű hó esett le, hogy a Mary is hamarabb jött haza, mert törölték az esti járatát, és a Greg is már itthon volt négykor, különben nem tudott volna hazavezetni. Szóval mivel mindketten itthon voltak korán, ezért elmentek a gymbe együtt. A gyerekek kimentek játszani, és épitettek egy hatalmas hóembert. Ez aztomtapadós, nedves hó esett. De mennyi!! A Mary csinált tortillát csirkével, és bár nem akartam bezabálni, azért elég sokat ettem. Utána még beszéltem Anitával.
És most jött az, ami a legrosszabb. Mikor rájössz, hogy valami véget ért. Most már nem fogom tudni, mi történik vele, nem mondjuk a közös poénokat amiket csak mi értünk, a másik hülyeségeit, mindent amit megosztottunk egymással, most nem lesz. És hiányzik, nagyon hiányzik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése