Óraátállitás és a krumplifőzelék :D

Március 11. hétfő

Na engem ez a óraátállitás teljesen leamortizált. Reggel mikor felkeltem tök sötét volt. Azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány. Kóvályogtam mint gólyafos a levegőben a lakásban, azt se tudtam mi van. Mikor lerendeztem a két gyereket, elmentem bevásárolni, mert kaptam megint pénzt. Megvettem amiket kellett, aztán még tanultam a délelőtt folyamán. De persze be is aludtam, laptoppal a hasamon. A William délután teljesen kiakasztott, állandóan visszadumált, úgyhogy nem is játszottam vele tovább az Ana edzésén, aztán ülhetett magában. Este még Anita + könyv aztán alvás.

Március 12. kedd

Valami tavaszféle mintha esetleg talán erőlködne, főleg délután, de aztán be kellett látnom, hogy még mindig nagyon hideg van, és a hó sem akar olvadni. A William egy fokkal normálisabb volt, mint tegnap. Amúgy most nekem ez szivás, hogy egész héten nincsen a Mary, mert igy az apjuk sem siet haza, ez pedig azt jelenti, hogy egészen 9-ig babysittelek. Mikor hazaért, akkor meg belecsöppentem egy elég durva családi vitába, amit itt most nem részletezek. Lényeg, hogy a gyerekek mennek a tavaszi szünetben St. Louisba. Jajj de jó less nekem. Egy hét nyugalom :D :D

 

Március 13.

 

Délelőtt elmentem a kutyának venni kutyakaját, és mikor fizettem a szatyorba pakoló srác, aki szerintem buzi, na mindegy szóval ő igy megkérdezte, hogy milyen kutyám van meg minden, és akkor elkezdtem beszélgetni vele, meg a középkorú pénztáros nővel. Kérdezték, hogy Európából vagyok-e és mikor mondtam hogy igen meg mit csinálok, akkor utána mondták, hogyha bármiben segitség kell bármikor itt a boltban akkor szóljak nekik nyugodtan. Még mindig nagyon furcsa nekem, hogy egy mondatod megszólalok és már levágják, hogy európai vagyok. Mert ugye én frankón nem hallom az akcentusomat, én totál azt hiszem, úgy beszélek mint ők. :D De azért mondták, hogy nyugodjak meg épp cak egy kicsit hallani. Mivel ezt már többen mondták, igy azért lassan elhiszem. Azért mégiscsak job, mint a francia babysitterek, atyaég...És ők ráadásul az a baj, hogy egyáltalán nem is erőlködnek, hogy faragjanak az erős akcentusokból, mert leszarják hiszen franciák :D Délután visszamentük a boltba mert a Williamnek kellet vinni pitét az iskolába másnap, meg vettünk csirkét estére, de mondtam, hogy a krumplit majd én csinálom. Na hát ez nem jött be annyira. A múltkor izlett nekik a tepsiben sült krumpli, cask gondoltam most ilyen grill fűszerrel szórom be. Direkt megnéztem, hogy van-e benne só, és ivel nincs ezért még besóztam a krumplit. Csak az a baj, hogy ez a grillfűszer rohadt erős volt, én meg ugye nem sajnáltam róla, szóval olyan fűszeres volt az egész...blááh. Érdekes módon a Gregnek izlett és megette az egészet. Nah de a főzelék! Merthogy gondoltam a maradék megpucolt 4 krumpliból csinálok főzeléket, mert az ugye anyu szerint a világ legegyszerúbb kajája. Jah! Hát kicsit sok let a rántás, igy mire meghűlt az egész igazából betonkemény let, és az ize is borzalmas, mert ugye nem véletlen kell alé egy kis hagyma meg babárlevél az egészbe. Na akkor öntöttem azaz inkább lapátoltam ki az egészet a kukába, és megtanultam a leckét. :D Este a Greg még a gyerekeknek nézte a repjegyet St. Louisba, és hát nem viccelnek, oda-vissza a két gyerkenek bőven 1000 dollar. Nem mintha ez itt szerintem akkora nagy tétel lenne....

 

Március 14. csütörtök

 

Kitty szülinapja van!!!!!! Isten éltesse :D

 

Még mindig nem tértem magamhoz. Tök mindegy mennyit alszom, akkor is fáradt vagyok. Délelőtt skypoltam Aszkával, már nagyon hiányzott. Utána elmentem futni egyet, de két nadrág volt rajtam... Nem igaz már. Tavaly ilyenkor már heti 4-szer 5-ször mentem olyan jó idő volt. Most meg heti egyszer, mert vagy esik a hó vagy az eső, vagy lefújja a fejemet a szél, vagy megfagyok vagy ezek bármilyen kombinációja. Elég most már a hidegből! Mikor hazaértem fürdés volt, aztán mentem a könyvtárba. Mikor onnan is hazaértem, Judittal beszéltünk skypeon. William délután megint teljesen kiboritott. Nem hallgat rám és folyton visszabeszél. Mondtam neki, hogy nagyon nagy bajban lesz, ha beszélek az apjával. De sajnos nem beszéltem vele, mert kb. 9-re ért haza, én meg megbeszéltem a Peterrel, hogy elmegyünk többen egy bárba, ahol valami élő zene volt. El is mentem a bárba ott volt a Peter, annak egyik barátja és annak a barátnője. Jó volt, beszélgettünk sokat, meg a pasi is aki gitárorozott meg énekelt az is jól nyomta. Olyan 11-ig maradtunk, tehát nem valami sokat, de mindenki fáradt volt. Úgyhogy hazavittem őket és én is jöttem haza.

Március 15.péntek

Csak kapkodtam a a fejem, hogy mi van otthon. Mármint ez a nagy hó. Hát nem semi. Meséltem is itt mindenkinek. Délelőtt tanultam meg tornáztam meg satöbbi. Délután William edzése, de onnan ahogy hazaértem már mentem is tovább a havi au pair meetingre, ahol pizzáztunk. Persze megint annyit ettem...a pizza nekem olyan, hogy abból igy tényleg nem tudom hol a határ. Hamburger meg sült krumpli meg hot-dog nélkül tudnék élni, de a pizzából nem engedek. Főleg amit itt szoktunk rendelni a Ferentinoból. A világ legfinomabb pizzája, már most hiányzik. :D Utána elmentünk valami party boltba venni pár vackot másnapra a Szent Patrik napi őrületre, majd onnan Kimékhez mentünk filmezni, amin én bealudtam. :D Tényleg olyanok vagyunk mint a nyugdijasok, de egyszerűen ebben a hidegben senki de főleg a Kim és a Niki Dél-Arikából nem hajlandóak menni sehova. :D