Ma az Anna elment a barátnőjével a Six Flags-be, ami egy bazi nagy vidámpark, igy a Williammel ketten maradtunk és hát eléggé el volt szontyolódva. Na de ugye én tartoztam neki egy kosármeccsel a medencében, igy délelőtt 10-kor kimentünk és játszottunk, napoztunk meg olvastunk. Ebédre csináltam neki Mac&Cheese-t, aztán megint kimentünk a medencéhez. Délután még tévéztünk kicsit, de olyan 4 körül dobáltuk a focilabdát meg tollasoztunk. Hatra ért haza az Anna a vidámparkból. Az apjuk elvitte a gyerekeket fél hét körül valami mexikói étterembe, én meg lényegében végeztem is. Megfürödtem, elkészülődtem, és kisétáltam a 8:24-es vonathoz. Az állomáson megismerkedtem két helyi sráccal, velük beszélgettem a vonaton egészen Chicagoig. Onnan gyalog szokás szerint a State streetig majd a red line metroval mentem a Katihoz. Ott ledobtuk a cuccomat, ettünk egy falatot, majd jöttek értünk a Dennis és a haverja a Javier és mentünk a Lincoln Park részhez, ahol rengeteg bár van egymás mellett. Ott elkezdtünk kultúráltan italozni. :D Csatlakozott hozzánk még két lány, akik a Dennis barátai voltak.
Mentünk más bárokba még, nagyon klassz volt az idő. Én egészen jó hangulatban sétálgattam már. Csak sajnos 2-kor bezár a bazar és kiküldik az embereket. Szóval még mászkáltunk egy ideig, de aztán elmentünk kocsival egy helyre enni, de előtte kiraktuk a két lányt. A körgyűrűn mentünk Chicago szélén, volt egy nem gyenge kilátás a kocsiból. Na mindenki evett, cask én nem, mert nem akartam junk kaját enni megint, aztán a Dennis kirakott minket a Katival, ők pedig mentek haza a Javierrel haza. 4 körül feküdtünk le. :D
Június 15. szombat
Felkeltünk reggel a Katival és megreggeliztünk. Sajnos az idő nem kedvezett nekünk, strandra nem tudtunk menni, mert délelőtt esett az eső. De úgy szólt az előrejelzés, hogy délutánra eláll és melegebb lesz. Igy is volt. Elmentünk olyan három körül a strandra sétálni, és cask üldögéltünk a parton. Útközben amúgy én mondom nektek a Katival bográcsban főtt marhapöri illatot éreztünk. :D Össze is futott a nyál a számban, A strandon pont jott egy rendőr, aki ugye azt nezi, hogy isznak-e az emberek alkoholt a parton, mert azt nem lehet.
Visszasétáltunk a Water Towerhez és megvártuk a Juliet. Leültünk ott az épület aljához, ahol vannak éttermek és a gyilkos cheesecake factory.
Megismerkedtünk még két au pair lánnyal, az egyik svéd volt, de elég nagypofájú leányzó volt. Tele van a város amúgy au pairekkel, rögtön ki lehet szúrni, ha már csapatban fiatal lányok mászkálnak. Nah ott leülttünk a kint székekre és megvártuk a Dennist, hogy utána elmenjünk mindannyian nézni este a hokimeccset. Ittunk egy Jamba Juicet is. Sétáltunk sokat, nagyon klassz idő volt, rengeteg ember mászkált. Olyan jó, hogy vegre bejött a jó idő!
Méghozzá vajas-mézes kenyérrel kinált meg a Kati, aminek úgy megörültem, mert valamiért már ezer éve nem ettem, olyan otthoni hangulatunk támadt. Magyar zenéket hallgattunk, és elsoroltuk azokat a kajákat, amiket nagyon szivesen ennénk. Nálam a lista igy hangzott: bármilyen leves első helyen a zöldbablevessel, töltött káposzta, rakott krumpli, halászlé, ananászos-sajtos csirkemell, anya gombapürije nokedlival, fekete erdő szelet, az összes főzelék, HÚSLEVES, stb stb. Na abba is kellett hagynunk, mert rendesen már szenvedtünk, ahogy elképzeltük ezeket a kajákat. De nagyon fitneszek voltunk és ettünk csirkét salival, jah meg egy tábla oreos milkát. :D :D Mondjuk amennyi csokit én eszek itt, ez belefért, mert szinte a fagyin kivül semi édességet nem eszem. Jó volt igy kicsit lustálkodni a lakásban. Skypeoltunk a szüleivel is, akik nagyon aranyosak. Apukájával szlovákul, anyukájával meg magyarul beszél. Persze én nem birom túltenni magam a kilátáson a 41. emeletről, ezért a lakás minden oldaláról fényképeztem most is.
De ugye a Kati ment erre a fesztiválra, nekem meg semi kedvem sem volt hazamenni Lake Forestbe. Én azért nem mentem vele, mert 100 dollar a belépő és most nagyon nem akartam ilyenre költeni, de ő jól tette, hogy ment, mert óriási jó fesztivál, napi 30 000 emberrel. Szóval megbeszéltük a Dennissel, hogy ha végez a focimeccsével akkor bejön de úgy, hogy hozza a kutyáját is, és elmegyünk valahova megsétáltatni. Downtownba nem maradhattunk, mert ahhoz kell a kuytának city tag. Pont jól jot ki, mert a Katiért is háromra jöttek a szlovák haverjai akikkel ment, meg a Dennis akkor jot értem. A kutya hátul ült. :D Elköszöntem Katitól és elindultunk North Shore driveon, hogy majd találunk egy kutyás strandot. A kutyus amúgy a Diego névre hallgat, és elképesztő bolond. Boxer-Labrador keverék, és a Dennis úgy fogadta be, mert kóbor volt előtte. Pedig engem a Beni kutyám rendesen megedzett azért, de a Diego szabályosan kitépte a kezem a helyéről. Mentünk egészen Evanstonig, ott kiszálltunk és sétáltunk, én még hintáztam is a játszótéren. Nagyon sokan kint voltak barbecuezni, meg családok piknikezni gyerekekkel, hiszen gyönyörű idő volt. Persze a Dennis cukkolt végig, hogy ez milyen gazdag negyed, hiszen amerre én vagyok meg hát az egész north shore ugye igencsak pénzes, és ő még nem is járt erre, néha elállt a szava, mekkora házak vannak, nekem meg úgymond már fel sem tűnnek ezek a paloták. Sajnos kutyás strandra nem tudtunk menni, igy haladtunk tovább észak felé, mig már a szomszédban, Highlan Parkban jártunk. Mellesleg megkérdeztem, hogy vezethetek-e, és elég furcsa volt fél év után váltani. :D Ami még ennél is ijesztőbb volt, hogy a Ford Expedition után, amit 5 hónapja napi szinten vezetek, ebben a személyautóban úgy éreztem, mintha a földön ülnék, és mintha nem látnám a forgalmat. Igaza volt otthon a Viczián Attilának, tényleg sokkal egyszerűbb a nagy autót vezetni, mert jobban látsz mindent. Nah de amúgy klassz volt igy is, a Diego feje végig kilógótt hátul az ablakból. :D Szóval Highland Parkban a strandont találtunk egy részt, ahol elengedtük a kutyust és barátkozott a vizzel. Mint látjátok nem túlzom, mikor azt mondom olyan tiszta a Michigan-tó mintha tengerbe fürdenél.
Mentünk más bárokba még, nagyon klassz volt az idő. Én egészen jó hangulatban sétálgattam már. Csak sajnos 2-kor bezár a bazar és kiküldik az embereket. Szóval még mászkáltunk egy ideig, de aztán elmentünk kocsival egy helyre enni, de előtte kiraktuk a két lányt. A körgyűrűn mentünk Chicago szélén, volt egy nem gyenge kilátás a kocsiból. Na mindenki evett, cask én nem, mert nem akartam junk kaját enni megint, aztán a Dennis kirakott minket a Katival, ők pedig mentek haza a Javierrel haza. 4 körül feküdtünk le. :D
Június 15. szombat
Felkeltünk reggel a Katival és megreggeliztünk. Sajnos az idő nem kedvezett nekünk, strandra nem tudtunk menni, mert délelőtt esett az eső. De úgy szólt az előrejelzés, hogy délutánra eláll és melegebb lesz. Igy is volt. Elmentünk olyan három körül a strandra sétálni, és cask üldögéltünk a parton. Útközben amúgy én mondom nektek a Katival bográcsban főtt marhapöri illatot éreztünk. :D Össze is futott a nyál a számban, A strandon pont jott egy rendőr, aki ugye azt nezi, hogy isznak-e az emberek alkoholt a parton, mert azt nem lehet.
Megismerkedtünk még két au pair lánnyal, az egyik svéd volt, de elég nagypofájú leányzó volt. Tele van a város amúgy au pairekkel, rögtön ki lehet szúrni, ha már csapatban fiatal lányok mászkálnak. Nah ott leülttünk a kint székekre és megvártuk a Dennist, hogy utána elmenjünk mindannyian nézni este a hokimeccset. Ittunk egy Jamba Juicet is. Sétáltunk sokat, nagyon klassz idő volt, rengeteg ember mászkált. Olyan jó, hogy vegre bejött a jó idő!
Kerestünk bárokat, ahol nézhetnénk a meccset. A Dennis ajánlott egyet, ami egy rooftop bár, hát az elég jól hangzott. Fel is mentünk, de olyan szinten puccos volt, hogy az engem már taszitott, szóval cask körbenéztünk és jöttünk le. Látjátok innen milyen pici a Bean?? :D Ott van ám a képen.
Na úgy döntöttünk, fogunk egy taxit és elmegyünk északabbra megint a Lincoln Park felé. Ott már jól tele voltak a bárok, mert már fél órája ment a meccs. Na de találtunk egy jó helyet, oda bementünk. Itt nem úgy van ám, hogy egy tv vagy kivetitő, hanem minden bárban van vagy 15 tv, hogy bárhol is állj, tuti lássad. Nah ittunk egy sort, majd jot egy kör tömény is, azt a Dennis kérte, meg is lepődtünk. Na de aztán a Kati is kezdett álmosodni, meg szerette volna magát kipihenni, mert ő másnap ment a Spring awakening fesztivalra. Csak én meg egyáltalán nem voltam álmos, és bezsongtam mert jó idő volt nagyon, és mentem volna még valahova. Szóval hazamentünk a lakáshoz, a Kati felment aludni, de mi a Dennissel mentünk még tovább. Sajnos lemerült a telefonom, a Katinak meg le kellett jonnie pizsiben, hogy megadja a számát a Dennisnek, hogy ha jövök haza, akkor be tudjak menni, A doormannek fel kellett mennie szólni, elég kellemetlen volt, bocsi Kati ezért, de nem hiszem, hogy gáz lesz belőle. Na mi meg elmentünk egy iszonyatosan jó bárba, aminek Howl of the Moon volt a neve. Azért volt különleges, mert nem dj volt, hanem a bár közepén játszott egy zenekar, de nem ám akármilyen. Lényegében, két csávó zongorázott és énekelt, gitáros meg dobos, és egy nagyon menő hegedűs csaj. Bármit lejátszottak, amit kértek az emberek. A kicsit retrosabbtók, az egészen mostani zenékig. Hihetetlen hangulatot csináltak., tele volt a hely. Nah de ott meg mit ittam, az nagyon vicecs volt. Valami chocolate bomb vagy shake én már nem tudom mi volt a neve, de lényegében csokis jégkásaszerűség volt, aminek mint a chocolate milk olyan ize volt, kivéve, hogy vodka és Bacardi is van benne. :D Hát elég csalós :D Na szóval ott voltunk olyan éjfélig, majd hazasétáltunk és igy olyan 1 után feküdtem le. Köszi Kati, hogy beengedtél.
Június 16. vasárnap
Olyan 8-9 körül feléledtünk és megreggeliztünk.
De ugye a Kati ment erre a fesztiválra, nekem meg semi kedvem sem volt hazamenni Lake Forestbe. Én azért nem mentem vele, mert 100 dollar a belépő és most nagyon nem akartam ilyenre költeni, de ő jól tette, hogy ment, mert óriási jó fesztivál, napi 30 000 emberrel. Szóval megbeszéltük a Dennissel, hogy ha végez a focimeccsével akkor bejön de úgy, hogy hozza a kutyáját is, és elmegyünk valahova megsétáltatni. Downtownba nem maradhattunk, mert ahhoz kell a kuytának city tag. Pont jól jot ki, mert a Katiért is háromra jöttek a szlovák haverjai akikkel ment, meg a Dennis akkor jot értem. A kutya hátul ült. :D Elköszöntem Katitól és elindultunk North Shore driveon, hogy majd találunk egy kutyás strandot. A kutyus amúgy a Diego névre hallgat, és elképesztő bolond. Boxer-Labrador keverék, és a Dennis úgy fogadta be, mert kóbor volt előtte. Pedig engem a Beni kutyám rendesen megedzett azért, de a Diego szabályosan kitépte a kezem a helyéről. Mentünk egészen Evanstonig, ott kiszálltunk és sétáltunk, én még hintáztam is a játszótéren. Nagyon sokan kint voltak barbecuezni, meg családok piknikezni gyerekekkel, hiszen gyönyörű idő volt. Persze a Dennis cukkolt végig, hogy ez milyen gazdag negyed, hiszen amerre én vagyok meg hát az egész north shore ugye igencsak pénzes, és ő még nem is járt erre, néha elállt a szava, mekkora házak vannak, nekem meg úgymond már fel sem tűnnek ezek a paloták. Sajnos kutyás strandra nem tudtunk menni, igy haladtunk tovább észak felé, mig már a szomszédban, Highlan Parkban jártunk. Mellesleg megkérdeztem, hogy vezethetek-e, és elég furcsa volt fél év után váltani. :D Ami még ennél is ijesztőbb volt, hogy a Ford Expedition után, amit 5 hónapja napi szinten vezetek, ebben a személyautóban úgy éreztem, mintha a földön ülnék, és mintha nem látnám a forgalmat. Igaza volt otthon a Viczián Attilának, tényleg sokkal egyszerűbb a nagy autót vezetni, mert jobban látsz mindent. Nah de amúgy klassz volt igy is, a Diego feje végig kilógótt hátul az ablakból. :D Szóval Highland Parkban a strandont találtunk egy részt, ahol elengedtük a kutyust és barátkozott a vizzel. Mint látjátok nem túlzom, mikor azt mondom olyan tiszta a Michigan-tó mintha tengerbe fürdenél.
Csak az a gond, hogy amig nem érsz be a homokos részre, olyan nagyon szúrnak a kavicsok, hogy nem birsz megállni a lábadon. Én olyannyira jól éreztem magma, hogy bementem és meg is merültem. Rajtam kivűl talán még két elvetemült mexikói mártózott meg. Hát mit mondjak elég kellemesenm frissitően csipősen azaz kurvára hideg volt a viz. Próbáltam becsalni a Diegot, de nem nagyon akart bejönni, mert törték a kavicsok a talpát. Nah de aztán hat előtt 20 perccel szólt a lifeguardos csaj, hogy hatkor bezárják a strandot, szóval húzzunk kifelé. Elmentünk egy benzinkútra, ott a mosdóban átöltöztem majd, elmentünk kajálni Highlan Parkba. Még este is nagyon klassz meleg volt.
Nyolcra értem haza, fáradtan, kimerülten, de nagyon klassz hétvégével a hátam mögött. Köszönöm a Kati az elszállásolást, még egyszer boldog szülinapot! Este márcsak fürdésre volt erőm, meg skypeoltam kicsit és alvááás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése