2013. október 28., hétfő

Pár szót az előző családomról

Aki korábban is követte a blogomat az tudhatja, hogy sajnos nagyon megszivtam az első családdal és cask a pozitiv hozzáállásom segitett át azokon az időkben. Azt is tudni kell, hogy egy-két emberen kivül senkinek nem meséltem azokról a mindennapos megpróbáltatásokról ami ott ért, hiszen nem szeretek panaszkodni az olyan magyaros. :D Nyilván egy-két dolgot leirtam a blogomban de igyekeztem arról mesélni, ami miatt élvezhető volt az ottlétem, ez pedig a sok szabadidő, sportolás, Chicago, barátok.

A sors azonban úgy hozta, hogy megint egy magyar lány került oda, aki személyében megismerhettem egy belevaló, nagyon jó fej csajt és akivel összehozott minket a közösen átélt rémálom. Szegény ugyanúgy belefutott mint én, nem tudhatta mi vár rá. Én ugye a nagy költözés előtt léptem le, ő épp akkor érkezett. Ő a Maryvel és lányával már hál istennek nem találkozott, de egyből megismerhette Greg undoritó, arrogáns stilusát amely egy 0-ás intelligencia szinttel párosulva felháboritó stilust alkot....

Annyi különbség, hogy én ugye nem dumáltam vissza, nyeltem a sok szart, aztán mikor már tudtam, hogy jövök ide, olya nagy ivben beleszartam az egészbe, hogy már nem tudott olyat csinálni, amin felhúztam olna magma, cask kiröhögtem magamban, hogy mennyire szánalmas.... Edina azonban sokkal belevalóbb és ő nem szivbajoskodik, ő megmondja, ha kell, és ez majd mint ti is látni fogjátok nagyon nem tetszett a Gregnek, hiszen ő ehhez nem szokott hozzá... 
 
Mi az Edinával meg tudtuk beszélni a sok szart ami ért minket, és nagyon örülök neki, hogy hozzáállása olyan mint nekem, azaz optimista és ezzel sikerült élhetővé tennie a saját au pair évét. Lényegében ő is előnyt kovácsolt a sok szabadidőből, hiszen munka az tényleg nem sok van ott, a Greget pedig gyakorlatilag 100%-ban ignorálja...
 
Ha azonban kiváncsiak vagytok, hogy mégis milyen emberrel éltem együtt 6 hónapig akkor olvassátok el Edina blogbejegyzéseit, aki velem ellentétben részletekbe menően leirja mik történtek vele az első hetekben. Csak egy apró figyelmeztetés! Mielőtt bárki úgy gondolja, hogy van ami túlzás benne, annak szólok, hogy nem. Ha én nem találkozom ezzel a pasival, és nem élek vele fél évet, nem hiszem el, hogy ilyen ember létezik...
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése