Hát ezt a hetet igazából szinte egybevonhatom, mert nem sok különbség volt a napok közt. Bár ennek s hétnek szuperjónak kellettt volna lennie, hiszen a gyerekek elutaztak, tehát nekem egy hét szabadság, ehhez képest elég rossz volt. Ritkán vagyok ennyire gatyán, mint amilyen beteg most voltam és még kicsit vagyok. Hétfőn délután kezdődött a dolog. Estére úgy belázasodtam, hogy azt se tudtam fiű vagyok-e vagy lány. Mikor az egész tested lángol: a szemhéjadtól a nagylábujjadig. Egy percet nem aludtam. A vizes konyharuhát a nyakamban 11 körül már vizes törülközöre cseréltem, abba voltam betekerve, de az se hűtött le. Kitántorogtam a konyhába és irtam egy üzenetet a Gregnek, hogy hagyjon nekem reggel itt olyan gyógyszert, amit a múltkor adott, lényegáben ilyan coldrex szerű valami. Kedden reggel el is kezdtem szedni, de a lázat cask hőemelkedásig vitte le, továbbra is egész nap égett a fejem. Étvágyam az semmi nem volt, alig ettem pár falatot egész nap. Most nem úgy volt sajnos, hogy anyu levesei egy nap alatt meggyógyitanak, meg csinálnak neked teat, hanem szépen egyedül mindent magadnak. Szerdán nagyjából jobban éreztem magma, és mivel már nagyon bosszantott a dolog, hogy a szabadságomat ágyban töltöm úgy, hogy először mióta itt vagyok tavaszi idő van, ezért elmentem Downtownba a Lincoln Park állatkertbe, ami ingyenes egész évben. Körbesétáltam, még skypeon meg is mutattam Aszkának meg Anyának egy pár állatot.
Na és akkor kitaláltam, hogy visszafelé nem a 37-es busszal, hanem gyalog megyek a pályaudvarra. Nem is volt gáz, szép idő volt, olyan 1 és negyed órát gyalogoltam. A pályaudvaron megvettem magamnak az első csokis shakemet amióta itt vagyok, Igen a gyilkos csokis shake, amitől 3 éve kicsit kikerkedtem. :D A csokis shake, amit máshol még ittam. Hmmm, hát minden kortyot kiélveztem. Nah és akkor ne kérdezzétek hogyan mert én sem tudom, de rossz vonatra szálltam fel. És mivel igencsak elfáradtam azonnal el is aludtam. Olyan 50 perce utaztam már mikor rájöttem, hogy itt valami gáz van. Szóval a North Line helyett a Westre sikerült felpattannom ezért leszálltam a Villa Park nevezetű állomáson valahol a halál ..... n. Na akkor ott szépen megvártam a szembevonatot vissza Downtownba, ugye az akkor megint 50 perc, majd ott még fél óra mire indult a vonat Lake Forestbe... 11 dollárom bánta ezt a túrát és hat helyett este fél kilencre értem haza tök fáradtan. Csütörtökön egész nap ágyban voltam mert nem ment le a lázam. A Maryről annyit cask, hogy a négy napon keresztül egyszer meg nem kérdezte, hogy szükségem-e van valamire vagy épp haldoklom-e a szobámban... Délután mikor mondtam neki, hog fosul vagyok meg lázas, azt mondta, aludjam ki. Jah mondom persze. Végre hazaért a pasi, és akkor én már vergődtem mint egy hal. Kitántorogtam a konyhába és mondtam neki, hogy nagyon szarul vagyok. Ő felhivta a gyógyszertárat ls iratott ki nekem valami gyógyszert, de a gyógyszertár 8-ig volt nyitva, ők meg étterembe indultak. Kotorásztam a biztositásos papirjaim között, de majdnem összehánytam magma, és a elkezdett verni a viz. Mondtam nekik, hogy én nem birok most vezetni, és akkor mondták, hogy jó akkor majd ők elhozzák a gyógyszert. Igy is lett 10-kor bevettem az elsőt, és a Greg figyelmeztetettt, hogy fájni fog a gyomrom tőle meg hasmenésem less, mert elég erős antbiotikum. Na de legalább a lázamat levitte reggelre. Pénteken még egész nap vegetáltam az ágyban, a gyógyszer jó cask már eléggé le voltam gyengülve. Szombaton délelőtt még pihentem, majd délután elmentem a Chicago Botanic Gardenbe ott sétálgattam egy kicsit, de nagyon fújt a szél, én meg még mindig elég csúnyán köhögtem. Persze most meg a szombati helyett a hétköznapos menetrendet sikerült néznem, igy vártam több mint fél órát az állomáson, de mivel sikerült bliccelnem, igy spóroltam 7 dollárt. :D Este nem volt erőm elmenni buliba, meg nem is akartam még betegebb lenni, úgyhogy ezt most kihagytam és kb.10-kor már aludtam. Vasárnap meg hazaértek a gyerekek délután, és mivel a William nem akart moziba menni, ezért én voltam vele. Tiszta szomorú, hogy haza kellett jonnie, mert az anyukájánál szeret lenni. Néztük a tv-t, de ő 7 órakor már ki is dolt és elaludt ruhában. Mondtam a Gregnek, majd hétfőn korán felkeltem, hogy fürödjön meg de most hagyjuk aludni. Én is elmentem olyan 9 körül. Még mindig 5 percenként fújtam az orrom és nagyon csúnyán köhögtem, de legalább nem voltam lázas. Bár energiám az nem sok volt.
Na és akkor kitaláltam, hogy visszafelé nem a 37-es busszal, hanem gyalog megyek a pályaudvarra. Nem is volt gáz, szép idő volt, olyan 1 és negyed órát gyalogoltam. A pályaudvaron megvettem magamnak az első csokis shakemet amióta itt vagyok, Igen a gyilkos csokis shake, amitől 3 éve kicsit kikerkedtem. :D A csokis shake, amit máshol még ittam. Hmmm, hát minden kortyot kiélveztem. Nah és akkor ne kérdezzétek hogyan mert én sem tudom, de rossz vonatra szálltam fel. És mivel igencsak elfáradtam azonnal el is aludtam. Olyan 50 perce utaztam már mikor rájöttem, hogy itt valami gáz van. Szóval a North Line helyett a Westre sikerült felpattannom ezért leszálltam a Villa Park nevezetű állomáson valahol a halál ..... n. Na akkor ott szépen megvártam a szembevonatot vissza Downtownba, ugye az akkor megint 50 perc, majd ott még fél óra mire indult a vonat Lake Forestbe... 11 dollárom bánta ezt a túrát és hat helyett este fél kilencre értem haza tök fáradtan. Csütörtökön egész nap ágyban voltam mert nem ment le a lázam. A Maryről annyit cask, hogy a négy napon keresztül egyszer meg nem kérdezte, hogy szükségem-e van valamire vagy épp haldoklom-e a szobámban... Délután mikor mondtam neki, hog fosul vagyok meg lázas, azt mondta, aludjam ki. Jah mondom persze. Végre hazaért a pasi, és akkor én már vergődtem mint egy hal. Kitántorogtam a konyhába és mondtam neki, hogy nagyon szarul vagyok. Ő felhivta a gyógyszertárat ls iratott ki nekem valami gyógyszert, de a gyógyszertár 8-ig volt nyitva, ők meg étterembe indultak. Kotorásztam a biztositásos papirjaim között, de majdnem összehánytam magma, és a elkezdett verni a viz. Mondtam nekik, hogy én nem birok most vezetni, és akkor mondták, hogy jó akkor majd ők elhozzák a gyógyszert. Igy is lett 10-kor bevettem az elsőt, és a Greg figyelmeztetettt, hogy fájni fog a gyomrom tőle meg hasmenésem less, mert elég erős antbiotikum. Na de legalább a lázamat levitte reggelre. Pénteken még egész nap vegetáltam az ágyban, a gyógyszer jó cask már eléggé le voltam gyengülve. Szombaton délelőtt még pihentem, majd délután elmentem a Chicago Botanic Gardenbe ott sétálgattam egy kicsit, de nagyon fújt a szél, én meg még mindig elég csúnyán köhögtem. Persze most meg a szombati helyett a hétköznapos menetrendet sikerült néznem, igy vártam több mint fél órát az állomáson, de mivel sikerült bliccelnem, igy spóroltam 7 dollárt. :D Este nem volt erőm elmenni buliba, meg nem is akartam még betegebb lenni, úgyhogy ezt most kihagytam és kb.10-kor már aludtam. Vasárnap meg hazaértek a gyerekek délután, és mivel a William nem akart moziba menni, ezért én voltam vele. Tiszta szomorú, hogy haza kellett jonnie, mert az anyukájánál szeret lenni. Néztük a tv-t, de ő 7 órakor már ki is dolt és elaludt ruhában. Mondtam a Gregnek, majd hétfőn korán felkeltem, hogy fürödjön meg de most hagyjuk aludni. Én is elmentem olyan 9 körül. Még mindig 5 percenként fújtam az orrom és nagyon csúnyán köhögtem, de legalább nem voltam lázas. Bár energiám az nem sok volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése