Szörnyű szombat :D

Április 12. péntek

Semmi extra nem történt. Délelőtt torna aztán pedig az újabb saját készitésű trutyit kentem a hajamra. Délután nem mentünk a gyerekekkel semmerre, mert szar volt az idő. Én már hangolódtam az előttem álló csodás hétvégére, amit végig a gyerekekkel fogok tölteni szülők nélkül. Este a Williamet elvittem az egyik barátjához és mondtam neki, hogy negyed kilencre érjen haza. Mikor odaértem a házhoz, kiszálltam a kocsiból bemutatkoztam az anyukának és megbeszéltük, hogy akkor ő fogja hazahozni őket mert a gyerekek elmennek a főiskolai gymbe kosarazni. Mondom jó ok. Háromnegyed kilenckor a gyerek még sehol. Nem is voltam ideges áá nem. Hivom az otthoni számukat a családnak, egy 13 eves kislány felveszi és mondtam neki hivja fel az anyukáját, hogy úton vannak-e már a fiúkkal. Visszahivott, mondta, hogy igen. Na kilencre haza is ért a gyerek, az anyuka elnézést kért a késésért, de azért a Williamnek is mondtam, hogy ez igy nagyon nem air velem szemben, hogy én elviszem meg minden, aztán meg halálra aggódom magam. Még jó, hogy az apja nem volt itthon... Mondtam nekik, menjenek időben aludni, mert másnap korán kelünk, persze pont leszarták mit mondtam, és kb 10-kor feküdt le a kislány is. Csakhogy engem már igazából nem is érdekelt, ha fáradt less akkor fáradt less, ő problémája.

Április 13. szombat

Nah ezt most itt ki is jelenthetem, hogy az eddigi legrosszabb napom, amióta itt vagyok. Már az is felidgesit, ahogy ezt leirom. Gyorsan el akarom felejteni. Lényeg, hogy kiakasztottak a gyerekek, de kegyetlenül. A másik, hogy azt hiszem ötösre vizsgáztam türelemből, mert az Anita szerint is ő ezt biztos nem birta volna már. A mai nap egyetlen pozitivuma, hogy reggel az ajtó előtt volt dobozban az új futócipőm, ez legalább egy ksi boldogsággal töltött el.

Szóval reggel indultunk a futóversenyre. Hiáby pofáztam el nekik ötször, hogy öltözzenek fel rendesen és hozzanak plusz ruhákat a kocsiba, mert hideg lesz de leszarták. Az Ana egy szál rövidnadrágban indult el, úgy kellett ráförmednem, hogy tegyen be egy hosszúnadrágot és még én voltam persze a hülye. A Williamnek se sikerült normálisan felöltözni. Az Ana reggel még okoskodott, hogy mikor meg hogy induljunk, mondtam neki egyelőre én vezetek és akkor megyünk mikor én mondom... Na igy indultunk el, szétbaszott az ideg (elnézést a kifejezésért, de ez az igazság) Odaértünk, persze megint kaptam "segitséget" hogy hol parkoljak. Mondtam nekik, hogy még mindig én vezetek, köszönöm. Iszonyat hideg volt áprilishoz képest, igazából 2 fok és havazott. Természetesen az Ana rosszul tudta mikor less, bár meg volt győződve, hogy az első futamok egyike között less, szimpla 3 órát ültünk a Williammel a lelátón, mire ő jött. Én a térdig érő télikabátomban még elvoltam, de a William kabát nélkül pulcsiban kettéfagyott. Vettem neki forró csokit és leszidtam, hogy nem igaz, hogy nem hallgat rám sose, mikro direct mondtam nekik, hogy hozzanak plusz ruhákat. Elkezdi, hogy nem nem mondtam. És ilyenkor jött az amikor elborult az agyad és legszivesebben nem is tudom mit csináltam volna, de vettem egy mély levegőt besiv kifúj....és mondogatod magadnak, hogy oké nyugi egy 10 eves gyerek nem húzhat fel ennyire. Az, hogy a Deerpath suli csapatából az Ana volt az egyetlen lány aki hóesésben egy szál picsanadrágban rohangált, miközben mindenkin hússzúnadrág, kabát hajpánt/sapka, arra már nem mondok semmit. Végre vége volt az Ana 4x 100-as számának, és indultunk haza, mivel a William meccsére már nem mentünk el, hiszen addigra már vége lett volna. A kocsiban kiosztottam őket, hogy mért nem tudtak felöltözni és hogy beszélek az apjukkal majd erről, ők meg hogy most mit kell ezt igy felfújni, meg mit akadok ki ezen... Elmentünk a 5 Guysba enni, majd onnan a Menchee'sbe frozen joghurtot enni. Persze a két gyerek megint képtelen volt felmérni mennyit tud enni igy a felét kidobták, áá nem húztam fel rajta magam...A képen az én sweet cookis yoghurtom csoki és karamell öntettel látható,

 Az Ana még mindig rövidnadrágban volt és mikor mondtam neki, hogy mért nem veszi fel a hosszút, azt mondta mert lusta. Akkor fagyjon meg, most erre mit mondjak. Hazaértünk és a William első kérdése, hogy kimegyünk a focizni én meg elég rendesen a tudtára adtam, hogy nem  bazmeg. Örülök, hogy hazaértem, vezettem sokat, hagyjon már pihenni kicsit. Felbontottam inkább az új cipellőmet.

 

Felmentek a szobába Ipadezni, én addig lent felporszivoztam, persze eszükbe nem jutott segiteni. Anának egy órát könyörögtem, hogy tegye be a ruháit a mosógépbe. Én olyan idegbe voltam basszus egész nap, és még a java ezután jött. Merthogy kitalálták, hogy menjünk biciklizni. Igazából kurvára nem hiányzott, de mivel egész szép lett az idő délutánra hát legyen. Múltkor már felpumpáltam a Mary biciklijét, most meg a Williamét és az Ana első kerekébe is pumpáltam. Csakhogy nem birtam leszedni a pumpát a szelepről mert rászorult. Ő meg mit csinál, lehajol elkezdi rángatni és lényegében kikapta az egész szelepet ami igy el is tort, a kerék pedig full lapos lett. És akkor jött az Ana féle hiszti-dráma, amit szerintem jobb ha le sem irok.... Ja és a William szerint ki volt a hibás?? Én, mert nem is kellett volna pumpálni bele. Na ott azt hittem tényleg szájon vágom, de megint vettem két nagy levegőt. Persze én próbáltam megoldást találni, ő meg 5 perc után már görkorizott. Mikor odamentem hozzá, hogy ezt majd ő fogja elmesélni az apjának, és mondtam neki, hogy ez megint abból adódott, hogy iszonyatosan türelmetlen hebrencs, nem gondolja végig, hogy mit csinál, elkezdti, hogy jó akkor már elrontottam az egész napját, köszi. Na mondom kurva jó bazd meg!!!! Bejöttem a szobába és megnéztem hol van a legközelebbi bicaj szerviz, és kiderittem, hogy a központban a sportboltban foglalkoznak bringa szervizzel. Felhivtam őket, elmondtam a szerelő csávónak mi a baj, és hogy ez kb. mennyibe kerülne, azt mondta 18 dollar mondom az jó ok. Szóval ez volt 5-kor a hely pedig fél hatkor zárt, úgyhogy mondták h azonnal menjek, ha ma akarom. Kirohantam a gyerekhez, hogy akkor indulunk, beraktam a bicajt a kocsi hátuljába és mentünk. Persze nem is baszott szét az ideg, miközben látom hogy az Ana igazából le is szarja az egészet, és cask én próbálom megoldani. A sportboltban nagyon rendesek voltak a fiúk, 10 perc alatt kész volt az egész. Még be sem tettük a kocsiba a biciklit, még egy köszönömöt se hallottam, mikor a William már nyivákol, hogy akkor most már mehetünk a strandra??? Mondom álljár már le. Az Ana egy Thankset kinyögött a kocsiban, én meg nem kezdtem el inkább prédikálni arról, hogy ő a hisztin és a kiakadáson kivül túl sokat nem csinált, hogy ezt a problémát megoldjuk. Na és akkor elindultunk a strandra. Háromszor kérdeztem meg a Williamet, hogy nem lesz sok ez neki, mert tudja milyen messze van a strand, azt mondta nem nem... Na verge odaértünk ahol letettük a bicajokat ők meg elmentek a homokba játszani.

 Annyit kértem tőlük, hogy ne menjenek messze hogy lássam őket. Hát ez sem sikerült, elfutottak a picsába, úgy hogy azt se tudtam hol vannak, mert már nem is láttam őket a homokdombok miatt. Na akkor megint elkapott az ideg és elkezdtem kiabálni, hogy most azonnal takarodás haza, mert nen hallgatto rám sose. A hangulatot még tetézte, hogy a telefonomra jött egy alarm üzenet és sipolt mint a hülye. Azt irta, hogy valami kód izé meg 2006 Ford Expedition. Mondom mi a szar lopják a kocsit otthon?? Pont akkor gurult le egy rendőrkocsi én meg odaszaladtam és mondtam a csajnak, hogy mi a szar. Ő meg mondta, hogy ő is látja az üzenetet. Elkérte a nevem, meg a gyerekek nevét is. Mondtam, hogy nekünk még vagy 40 perc mig hazaérünk, de mivel a mi utcánk az pont hozzá tartozik, azt mondta, arra megy és megnézi mi van. Végül kiderült, hogy ez egy figyelmeztetés, hogy valami bűncselekmény történt de valami más városban pont egy Ford Expeitionnel, ezért ha valaki látja ezt az autót szóljon a rendőrségnek. Az pont egy véletlen volt, hogy nelünk is Ford Expedition kocsink van. Na tehát semi baj nem volt. Hazfelé a William hihetetlen módon volt nyűgös, s ha ő nyűgös akkor olyan felgma és bunko mint az állat és persze mindenért én voltam a hibás. Végre hazaértünk nem főztem nekik semmit, maradék pizzát meg sült krumplit ettek. Persze nézték a tv-t a konyhában, én meg pakolom ki a mosogatógépet és eszébe nem jut egyiknek sem segiteni. Este már leszartam, hogy mi van én eljöttem a szobámba ők meg fogalmam sincs mikor mentek aludni. Számoltam vissza a perceket, hogy mikor ér haza a Greg, mert úgy kiakasztottak ma...

 

Elnézést a sok káromkodásért ebben a posztban, de ez még a fele annak ami a fejemben elhangzott szombaton..

 

Április 14. vasárnap

 

Délelőtt semi extra nem volt, a gyerekek sokáig aludtak én is olyan 10 körül keltem. Williamnek ötször szóltam, hogy hozza le a ruháit a mosógépbe.. Aztán dél körül elvittem őket a Subwaybe ettünk egy szendvicset. Mikor hazaértünk elkezdik mit csinálunk. Mondom mit tudom én foglaljátok le magatokat. Jó persze én valahol sajnálom őket, hogyha unatkoznak, de kicsit sok volt belőlük tegnap és nehogy már én legyek az ügyeletes programfelelős. Kettőkor végre valahára hazaért a pasi. Elég érdekes volt, mert próbáltam elmondani milyen gondok merültek fel tegnap, de nem nagyon figyelt rám... Elmentem futni de sajnos ment ment, hiszen két napig cask szenny junk kaját ettem, jóhogy odavolt a hasam és semi energiám nincs. Kéthavonta eszem a Five Guysba de bőven elég. Elég gázak ezek a kaják. Eszed az üres 1500 kalóriát egy ebéddel és semi tápértéke nincsen, jóhogy nincs energiám fúúj. Az ember próbál nem itélkező lenni de szombaton a Five Guysba betért egy nő meg egy pasi akik olyan szinten voltak kövérek, hogy az leirhatatlan és ott zabálták a hamburger meg a sült krumplit...gratulálok mondom. Na szóval 55 perc futás után már gyalogoltam hazafelé. Este beszéltem az Anitával skypeon, aztán alvás.