A mai nap Annapolist jártuk be gyalog. Délelőtt indultunk és besétáltunk a központba. Nézelődtünk szuvenr boltokban meg ékszeresben és cask úgy mászkáltunk. Tök jó volt. Ettünk egy nagy fagyit a kikötőben. Utána megnéztük a Naval Academy, ahol a sok szép matrózruhás fiú tanul. Az is nagyon klassz volt. Délután visszaértünk, én pihiztem, Ani pedig a Tomival skypeolt és a prezijét csinálta a sulihoz. Elmentünk az órájára, ahol bemutatta a prezijét és megirta a tesztet. Estére pedig mozit beszéltünk meg a Masonnel, aki el is jött értünk, de előtte én még beszélgettem a Jeniferrel, majd később leirom, hogy miért. A moziban a Great Gatsbyt néztük meg 3D-ben, amit az Ani ajánlott, mert nekik egyetemen el kellett olvasni angolul és hogy tök jó a sztori. Nekem nagyon tetszett a film, de be kell vallanom, egy 5 percre elaludtam a szemüveg alatt, mert ugye kb. 10-kor kezdődött. :D Viszont nagyon magával ragadó film, a zene pedig egyenesen a kedvencem. Amúgy is nagy Lana Del Ray rajongó vagyok, és ez a filmzene nagyon megér egy Oscart. Sokaknak nem fog tetszeni ez a film, ha cask önmagában mint egy sztorit értékel, de az egész látvány és hangulata (ami a 20-as évek Amerikája) engem nagyon megfogott. De mindenképp 3D-ben ajánlom.
Május 15. szerda
Elérkezett a visszautazás napja, amit egyik porcikám se kivánt. Annyi klassz volt a dologban, hogy Anival együtt utaztunk mert ő meg ment nyaralni Floridába és 20 perc különbséggel indult a járatunk. Délelőtt pakoltunk meg pihiztünk, majd elmentünk még nézelődni a plázába, ahol sikerült pénzt költenünk, de tök jó cuccokat vettünk, pl. verge találtam fürdőruhát. Meg vettünk egy egyforma felsőt mert mindkettünknek nagyon tetszett. Jah és persze betúrtunk egy nagy adag frozen yoghurtot is mellesleg. Mikor visszaértünk már nem sok időnk volt, gyorsan ettünk és ahogy hazaért a Jenifer a munkából már vitt is ki minket a metróhoz, ahol Anival az egyforma pólóban feszitettünk. Ott a metrón volt egy érdekes beszélgetésünk azaz kisebb vitánk egy sráccal, aki megkérdezte mit csinálunk meg honnan vagyunk, majd mikor mondtuk neki, hogy hazamegyünk, total kiakadt és hogy milyen hülyeséget csinálunk. De mondtuk neki, hogy mi nem azért jöttünk mint sok hülye picsa, hogy férjhez menni azt itt maradni, hanem hogy mi alapból igy tervzetük, hogy hazamegyünk. De ő meg elkezdi, hogy eldobjuk ezt a lehetőséget, hogy itt éljünk, sokan meg ölni is képesek lennének, ha ez a lehetőség megadatna nekik, ami most nekünk van, hogy itt élünk. Na mindegy elgondolkodtató volt az biztos... A reptéren a becsekkolás után Ani balra én meg én meg jobbra, igy elköszöntünk. :D Mikor álltam sorban a security ellenőrzésnél, engem válaszottak ki random ujjlenyomat ellenőrzésre, tiszta izgis volt. Eléggé ki let szmolva az idő. Ahogy átverekedtem magma a soron, lényegében már szálltam is be, és percre pontosan 7:20-kor indult a gép. Megint ablak mellett voltam, és még mindig élvezem a repülést. Szerencsére mikor leszálltunk én nyertem egy órát, mert én egy órával visszább vagyok, mint az Ani. Na ezután jött a nyűgösködés. Ugye itt nekem esélyem nem lett volna, hogy esetleg a Greg vagy a Mary kijöjjön elém fél kilencre a reptérre.. Igy akkor megint a Blue Line metrón 55 perc, seta a pályaudvarig, majd a vonaton még egy óra Lake Forestig. Hát már minden bajom volt. Este fél 12-re értem Lake Forestbe, az állomáson sehol egy taxi igy elindultam gyalog a kisbőröndöt húzva. Nah de a mi utcánkba nincs közvilágitás, hát én úgy féltem, hogy az nem igaz. Ott az erdő meg susnyás mellett a csomagot húzva...jaj hát alig vártam, hogy hazérjek, tiszta para volt, de egyben hazaértem.
Köszönöm ezűton is Aninak ezt a fantasztikus hetet, nagyon jól éreztem magma, minden pillanatot élveztem. Köszönöm a Smith családnak a vendéglátást és a vendégszeretetet, ilyen kedves és szeretnivaló családot szeretnék majd magamnak én is. Jó volt igy elaludni, tele élménnyel és vidám pillanatokkal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése