Na vissza a valo vilagba. Kezdodhet a munka. Reggel a Greg kozolte velem, hogy penteken en viszem az Annat a futoversenyre es este egy hotelben alszunk, mert a verseny szombaton lesz es 300 km-re van Lake Foresttol. Kicsit befostam, mert meg ennyit egyedul sose vezettem, es itt meg a nagy Interstates palyan nem is voltam. Delelott kipakoltam meg mostam, elmentem bevasarolni is, mert azt nem sikerult senkinek amig en nem voltam itthon. Elmentem a konyvtarba, ahol kozoltek, hogy a dvd-t amit azota sem talalok nem tudjak helyettesiteni, ezert ki kell fizetnem azt az osszeget, amit akkor kell ha elhagynak egz lemezt, hat mit ne mondjak, kurvara hianyzott... Delutan fociztam a Williammel. Ezalatt a majdnem egy het alatt amig nem voltam minden meg zoldebb let. Gyonyoru a kert es a fu. Meg az egesz utcaban minden haznak nagyon szép a kertje. Délután jött is a mexikói bagázs és a három focipályányi hátsó udvart meg elől is két óra alatt puccba vágták. De úgy lett lenyirva a fű tényleg, hogy ilyen csikos lett, nagyon menő. :D Este semmi extra, fürdés és alvás.
Május 17. péntek - május 18. szombat
Anna ma nem ment egyáltalán suliba mert délbe kellett elindulnunk. William miatt viszont muszáj volt kelnem. Elvittem reggel majd még visszafeküdtem egy kicsit. Aztán összepakolásztam, ettem egy peanut butteres szendvicset es délben indulás a nagy útra. GPS-em volt a telefonon, úgyhogy azzal nem volt gond. Na rögton fel is mentem az I94-es interstatere ott meg aztán pénteken dugig minden kamionnal. Nem volt amúgy egész úton semi gáz, cask annyi, hogy a legelső fizetős kaput kihagytam. Mert itt vagy mész abban a sávban tovább ahol semi kapu nincs, ha van Ipass a kocsidon vagy total elágazik az egész és ki kell menned jobbra a kapukhoz. Na én meg azt hittem, hogy ez egy exit, illetve későn reagáltam és minden irányból kamionok vettek körül, úgyhogy mentem tovább Ipass nélkül. De semi gáz, mert 7 napig online be lehet fizetni, ha elcseszted, mint én. Szóval tényleg semi para nem volt, de persze én azért toltam neki rendesen. Pl, az 55-ös úton is 55 miles/hour a sebességkorlát, én meg 85-el mentem, különben sosem értünk volna oda. Nah olan 3-körül megérkeztünk tehát East Peoriába. Megkerestük a hotel és becsekkolásánál megint elég vices dolog volt. Merthogy én azt hittem a Greg kifizette a szobát már, aztán a nagy .... Lényeg, hogy nekik olyan credit kártya kellett ami olyan személyé aki ott tartózkodik este a szobában. Mondom hát Akko itt az enyém erre számolják a szobát, aztán majd odaadja a Greg. De kérdem én és ha nem lett volna ott a hitelkártyám akkor az utcán alszunk vagy mi?? vagy abból a 160 dollárból amit a két napra adott tankolni meg kajára meg pólót venni a kislánynak abból kellett volna kifizetnem a 133 dolláros hotelszámlát? Nevetséges... Este elmentünk egy olasz étterembe vacsorázni, mert a Deerpath-es szülők meg gyerekek oda voltak hivatalosak. Persze én voltam az egyetlen babysitter, minden gyereknek vagy mindkét de legalább az egyik szülője ott volt... De jól elbeszélgettem velük, az egyik apuka feltűnően nagyon kedves volt. :D :D És ettem olyan tésztát, hogy leirni sem tudom. Igazi olasz tortellini carbonara, tejszinnel sonkával és gombával áááhh nagyon jó volt. :D Viszont mikor indultunk haza, olyan eső volt, hogy lényegében szétáztam amig a kocsihoz értünk, kegyetlen volt. És persze pont egy tök vékony felső volt rajtam, és kivel találkozom össze a hotel liftjében, hát a nagyon kedves apukával. :D :D Na mondom király. Szombat reggel 7-kor kelés volt és a hotelben kaotunk reggelit is. Ott tolongott a sok kiscsaj sportcuccban és eszembe jutottak a régi kézis emlékek. Mikor bejutottunk az országosba és mentünk Pécsre, Veszprémbe, Békécscsabára, Miskolcra stb. koliban aludtunk, majd megnyitók és közös kaják mindenki a saját sulijának mezében. De jók is voltak azok az idők. Elmentünk a pályához, ahol az egész verseny zajlott. Hatalmas tömeg, tele parkolók és a sok versenyző gyerek. Tiszta jó hangulat volt, szólt a zene, mindenki melegitett meg kocogott. Voltak ott amúgy olyan edző csávók is, hogy mondom én is elsprintelgetnék szivesen, ha ő lenne az edzőm. :D Először jöttek a gátfutós számok, ott a vöröhajú Emily képviselte a Deerpathet mert pénteken épphogy bejutott a döntőbe. Utána jöttek a 100 m-es számok. Namármost ugye általában úgy van. hogy 13-14 korosztályban ( mert ez most hetedikes és nyolcadikos korcsoport volt) a lányok már szinte kész nők, a fiúk meg még nagyon kis kicsik. Aha, de nem ezeknél a feketéknél. Itt a fiúk tiszta szin izmok már most, és úgy néznek ki, mintha 18-20 évesek lennének. Szinte minden számot fekete nyert, hiszen nem lehet az ő anatómia felépitésükkel felvenni a versenyt. Amikor felálltak a dobogóra, hát a fehér meg a feket kissrác közt mintha 10 év lett volna. Nah de meg az se volt semi, ahogy ezeknek a feketéknek szurkoltak az iskolatársak meg a szülők, azok az igazi nagyseggű visitós hangú fekete anyukák. Hatalmas volt. :D Nah de eljött az Ana száma, ott a Deerpathes szülőkkel együtt üvöltöttem én is , hogy Go Anna go! :D Ő 4X200-as számban volt, és másodikként futott. És bár a Deerpath elsőként ért be, az időeredmény a fontos, igy összeségében 15. ként végeztek a hetvenvalahányból. Utána még sorbaálltak pólóért meg ettek fagyit, én addig a nagyon kedves apukával beszélgettem aki elkérte a számomat, just in case persze :D ha elkeverednénk. Na 11-kor elindultunk elköszönt az apuka is, aki hát jaj mennyire örül, hogy megismerhetett :D Na mondom jól van elég less már :D Újabb 300km vissza Lake Forestbe. Nem tudom it fostam amúgy, tök jó voltam. Az interstaten nyomattam neki a belős sávban, hogy haladjunk is :D Kettőre értünk haza és akkor jot a hidegzuhany. Mert én a nap hátralévő részét úgy terveztem, hogy egy kis pihi, majd egy nagy futás este pedig buli. Na persze... Kiderült, hogy nekem kell elvinnem a gyerekeket Napervilleba, a 2013-as Mrs. Illinois szépségversenyre, mert az apjuk ott minden évben zsűritag. Nem elég, hogy el kell vinnem őket, ott is kell lennem megnézni az egészet, majd este haza. Na ott nagyon kiakadtam, mert azért péntek déltől babysitteltem, vezettem meg minden úgy gondoltam azért ez egy kicsit már sok. De muszáj volt. Ki kellett öltöznöm, amihez semi kedvem nem volt, majd háromnegyed ötkor indultunk és egy órányira van Naperville. A szépségverseny elég felejthető volt. Olyan technikai hibák voltak a szinpadon, hogy néha én fogtam a fejem, hogy mennyire égő. Mivel ez Mrs. és nem Ms. Illinois ezért csak férjes nők indulhatnak. Elég egyértelmű volt, hogy ki fog nyerni, és a tini kategóriában is egy nagyon szép csaj nyert. Mi a 3. sorban ültünk, ahol balra mellettem az összes férj helyet foglalt. Na hát gondolhatjátok a szokásos. Azt a sok szerencsétlenül kinéző faszit, apám... és azoknak a feleségeik álltak a szinpadon. A mellettem ülővel beszélgettem, kérdem mivel foglalkozik mondja hogy engineer. Jah igy már mindjárt más. :D Volt két fekete csaj a mezőnyben, azoknak nagyon lazák voltak a férjeik, látszódott, hogy tök jó fejek. Viszont volt két nő a mezőnyben akik még most sem értem mit kerestek ott.... na de verge vége lett, elindultunk haza, és 11-re meg is érkeztünk én pedig hullafáradtan bedőltem az ágyba. :D
Május 19. vasárnap
8-kor keltem és bár délelőtt elmentem futni, elég szenvedős volt. 80 percet birtam, de izzadtam és melegem volt, mert persze fél 12-kor kell elindulni megint. Meghát ellustultam az utöbbi két hétben és az Anitánál is hiztam vagy 3 kilót, annyi mindent összeettünk. Ezért egy salátát csináltam ebédre is. :D Délután egy régi kedves ismerősömmel beszélgettem facebookon jó sok idő után. De mivel be voltam sózva, hogy Downtownba akarok menni hiszen tök szép az idő, ezért a 16:24-es vonattal be is mentem és a Katival meg három brazil csajjal találkoztam. :D Most először láttam Chicagot úgy, hogy igazán szép idő volt, vagyis nyár. Elképesztő ez a város. Annyira nagyon tetszik, már cask az is hogy sétálgattunk. A Millenium parkban több ezer szines tulipán volt, és ahogy sétáltunk a tó felé majd visszanéztünk a partról az a látvány, ahogy a zöld park meg a háttérben a sok felhőkarcoló találkozik olyan szép... Elsétáltunk a Navy Pierbe, ami egy nagy vidámpark. Ott beültünk egy kiülős helyre meginni valamit, én meg egy gyrost is ettem, de az mekkora szar volt. Rengeteg ember mászkált mindenhol, pezsgett a város.
A 8:35-ös vonathoz visszamentünk félig gyalog félig taxival mert már nem volt sok időnk. Na a vonaton aztán sikerült megint elrontaniuk a kedvem a Mrayéknek. Merthogy kiderült, hogy az a hétvége, amin jövv volna az Anita mégsem jó. Mondom az fasza, még jó hogy megkérdeztem februárban... és akkor jött az, hogy én értettem félre meg minden szar. Elegem van ebből már. Eldöntöttem, hogy másnap beszélek a kordinátorral és a hétvégémről is beszámolok. Szóval ilyen hangulatban értem haza háromnegyed tizkor, de persze már mindenki aludt, nem tudtam beszélni velük...
A 8:35-ös vonathoz visszamentünk félig gyalog félig taxival mert már nem volt sok időnk. Na a vonaton aztán sikerült megint elrontaniuk a kedvem a Mrayéknek. Merthogy kiderült, hogy az a hétvége, amin jövv volna az Anita mégsem jó. Mondom az fasza, még jó hogy megkérdeztem februárban... és akkor jött az, hogy én értettem félre meg minden szar. Elegem van ebből már. Eldöntöttem, hogy másnap beszélek a kordinátorral és a hétvégémről is beszámolok. Szóval ilyen hangulatban értem haza háromnegyed tizkor, de persze már mindenki aludt, nem tudtam beszélni velük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése