Fél 8 körül keltünk, mert a Rosie sirt a másik szobában. Kicsit nyűgösek voltunk, de nem vészesen. :D Megreggeliztünk, letusoltunk hajat mostunk és vasaltunk. :D Fél 10-kor megérkezett a Clif. Jó volt látni 3 év után. Hát nem néz ki rosszabbul :D ezt majd a képekből gondolom a lányolvasóim is megállapitják, a roved haj is nagyon passzol neki. Együtt hárman elmentünk az esti kajáért. Elhoztuk a csirkét, meg a tortát meg a többit. Fél egykor kimentünk a Berniért a metróállomásra. Végre vele is találkoztam élőben. Ő pécsi amúgy és szintén au pair, tavaly októberben érkezett és az Anival megismerkedett, együtt is szilvesztereztek. Nagyon jó fej csaj. Van köztünk egy 30 centi különbség ami tök vicces szerintem. :D Kora délután már pakoltuk ki a snackeket, a Jenifer elkészitette az isteni avokádókrémet a chipshez és a nagy bödön Sangria is előkerült.
 |
| Az ünnepelt |
 |
| Bernivel :D |
4 körül megérkeztek az első vendégek és lányegáben én olyan este 9-ig egyfolytában ettem. Már olan rosszul voltam. A cheesake, hát azt inkább hagyjuk, maga mennyország. De igazából én ezekből a chipsekből ettem rengeteget, amikhet különböző nagyon fincsi szószok voltak. Megismerkedtem nagyon kedves és jó fej emberekkel, úgy mint a Mason, Dylan, Daniel, Julya, és még sokan mások.
 |
| Berni, Ani, Mason és a kis cuki Rosie |
 |
| Clif és Rosie, a háttérben Dylan |
Utána kicsit babazsúros let a dolog, a gyerkekkel táncoltunk a nappaliban és a Clifet nyúzták. :D
Úgy bevadult a buli, hogy még az Anita ruhája is lekerült, jó csak viccelek, de az Adeline véletlen szépen lekapta az Aniról a kék szoknyáját. :D Aztán a gyerekek elmentek aludni, meg pár vendég is elindult haza, akik maradtunk mi meg nekiláttunk játszani. Ez pedig a "Never have I ever....." játék, amikor is mondod, hogy mit bem csináltál még sosem és ha valaki már igen, akkor az egyik ujját leteszi. Persze ez úgy jó, ha tudsz a másikról valami szaftos dolgot. Na Ani nem is kimélt.... :D :D Olyan 11 körül viszont úgy döntöttönk bemegyünk a városba abba bárba, aminek kinti része is van a kikötő mellett. Nekem tetszett a hely, cask épp belefutottunk valami tengerészetis csávó esküvojének az afterpartyjába és megint dugig volt fehér ruhás matróz pasikkal. A zene elég szar volt, ez az esküvős bagázsnek tudható be. Ami érdekes, hogy a kinti részen a viz mellett se egy korlát vagy egy kis kerités nem volt...Szerintem egy pár embert már kihalászhattak hiszen elég keskeny az a stég a bárpult mellett. Nah de maga hely nekem tetszett, tele volt emberrel. Volt ott minden, de a legjobb az egy igazi jó kis verekedés volt két tök részeg nő közt, legalább valami esemény is történt. Az esküvős bagázs lényegében éjfélre már beszélni nem birt olyan részeg volt. Igazából nem is tudom meddig voltunk, de aztán elindultunk haza. Clif az Ani szobájában, mi meg lent a basementbe aludtunk egy ágyon hárman az Anival és a Bernivel. :D A Jaymes elég furi volt az est folyamán, nem is értette senki, hogy mi van vele, pedig pénteken jóledvű volt. Na ő elment e Julyához, mert nálunk már nem fért sehova. Én mikor az Ani jott le már bealudtam és kiderült, hogy beszéltem is vele, de én erre nem emlékszem. :D
Május 12. vasárnap
A mai nap volt az egyik legklasszabb. Felkeltünk, megreggeliztünk, összepakoltunk strandos cuccokat és egy nagy hütőláda piát és elindultunk Ocean Citybe. Hátul a Berni Clif és én hármas, Jaymes elől, Ani pedig sofőrök királynőjeként vezetett egész nap. Nem is szarakodott. Volt, hogy az 50 miles/hour helyett 90-re sikerült felvinnia a Jeep-et. Dehát az vesse rá az első követ aki egy ilyen kocsinál ezt nem teszi. :D Nyomattuk a Clif féle gangsta rapet meg a mindenféle bulizós zenét a kocsiban és még Punnany Massif is előkerült. Egy benzinkúton megettünk egy Subway szenyót. :D
Egy olyan gyönyörű hidon mentünk át, hogy az állam leesett. 6,9 km hosszú és Baltimore-Washington részt köti össze Ocean Cityvel. Gyönyörű...
 |
| Chesapeake Bay Bridge |
 |
| Clifton |
Ledöglöttünk a partra és napoztunk meg rohangáltunk, azaz én rohangáltam a homokban meg cigánykerekeztem. :D A viz olyan rohadt hideg volt, hogy térdig se mertünk belemenni... És bizony bizony még a magyar zászló is előkerült a táskánkból. :D Igy telt a délután..:D
Fél hatkor indultunk haza, előtte még nézelődtünk, Ani vett jó kis vicces spólokat a Tominak, én meg cinnamon caramel popcornt. Hát mmmmm.... :D hazafelé chill outos zenéket nyomattunk, gyönyörű tájakon ment az út, Ani is élvezte a vezetést. Bernitől sajnos el kellett köszönnünk, kiraktuk a metróállomáson, mi meg mentünk haza. Este még a konyhában beszélgettünk, de mindenki el volt fáradva. Aninak befontam a hosszú haját, és nagyon sokat röhögtünk. Mert nem mindegy, hogy hopeless vagy horse legs. :D :D Szegény Clif a kanapén csak nézett, hogy nekünk meg mi bajunk van. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése