Augusztus 5. hétfő
Délelőtt elmentünk a Rose-zal, a Quiet Waters Parkba ahol véleltlen összetalálkoztunk a két tesóval, merthogy a táborból odahozták őket ebédelni meg játszani a jétszótérre. Nagyon megörültek egymásnak igaz jó tesók voltak, és meglepő módon a Rosie sem hisztizett mikor el kellett köszönni tőlük.
Este nagy lelkesedéssel mentem pilatesre, ami megint nagyon jó volt, sokat csináltunk labra ami nekem hasznos a futáshoz. És nem mellesleg kaptam egy nagyon jóleső bókot, mégpedig az edzőtől aki kifejtette milyen szép lábaim vannak és elmagyarázta, hogy miért. Meg mondta, hogy szép magas vagyok, szivesen cserélne velem. :D jaj bárcsak mindenki hallaná milyen az órája, annyira birom ezt a nőt.
Este nagy lelkesedéssel mentem pilatesre, ami megint nagyon jó volt, sokat csináltunk labra ami nekem hasznos a futáshoz. És nem mellesleg kaptam egy nagyon jóleső bókot, mégpedig az edzőtől aki kifejtette milyen szép lábaim vannak és elmagyarázta, hogy miért. Meg mondta, hogy szép magas vagyok, szivesen cserélne velem. :D jaj bárcsak mindenki hallaná milyen az órája, annyira birom ezt a nőt.
Augusztus 6. kedd
Ma voltunk játszótéren délelőtt de délután meg esett az eső igy Children's Museum let belőle. A mai nap igazi fénypontja Rosie hasmenése volt, hát igen pár pull-upot elfogyasztottunk, szegényke negyed óránként hát nem szépitem befosott.... etettem vele banánt meg az almát. Hát igen, az au pair élet szépségei. Ano mondta, hogy itt majd megtapasztalom részleteiben a kaki kérdést, merhát az előző családnál a 10 és 13 eves gyerekeknél ilyenek kimaradtak. Este mentem a gymbe a maratoni felkészülés legkellemetlenebb futását csinálni a sprint/lassú futás váltakozását, azaz az intervalst. Fúúj, nem szeressük. Utána még mentem pilatesre is, ami nem volt olyan kinzó mint tegnap. Általában a hétfői az amiko az életedért küzdesz a keddin úgy egy 5-10 perc még egész kellemes.
Augusztus 7. szerda
Na elmentem oda, ahova nem akartam mert nem számiottam túl sok jóra. Au pair meeting azaz Coffe Clutch a Starbucksban de úgy, hogy a Rosie is jot velem. Nem sok értelme volt, többet nem is megyek. Tele 18 eves némettel, akik a plázán kivól nem sok helyre járnak. Na mondom én nem is fogom ezt erőltetni... Rosie is úgy egy jó fél órát birt magával, aztán mentünk is. Déltán ismét a CM-ba mentünk, mert Lighthouse Day volt és egy pasas tartott diavetitést a Chesapake öbölben található világitótornyokról. Ahha hát kb. rohangáltam a Rose után. Sajnos nagyon a többi gyerekhez képest néha nagyon nem bir magával és az olyan kellemetlen. De nem lehet rá haragudni nézzétek, ahogy délután beleült a szennyeskosárba. :D
Ma nem mentem gymbe, hanem pihi.
Ma nem mentem gymbe, hanem pihi.
Augusztus 8. csütörtök
Reggel Rosie jelmezben :D Meg csináltam neki gyúrmát. :D
Ma délután a Jenifer hamarabb hazajött és bementünk hárman a Rosieval downtownba találkozni a Jenifer egyik barátnőjével, akinek most született gyereke. Vettünk fagyit, Rosie jól kikente magát a szivárvány szinű Supermen fagyival. Az Ice Cream Factoryban elég jóféle fagyik vannak mondjuk.... Na de én életemben előszörf fogtam egy 2 hetes babát a kezemben. Jaj nagyon piciiiii. :D Vacsira a Michael ezt tette elém, mert éhesen nem mehetek buliba. :D
Estére hivatalosak voltunk Julyával a Dylan szülinapi és búcsúbulijára. Dylant az Anita szülinapi buliján ismertem meg májusban és nagyon szimpatikus, kedves srác, aki most eddigi életét feladva Kaliforniába költözik, hogy megvalósitsa az álmait a munkájában. Elkértem a Jeepet, megálltam a piás boltba venni egy üveg bort majd indultam Baltimoreba. Külön mentünk Julyával mert neki táncórája volt. Hát nagyon megszivtam az úttal, mert a Stadiumban Jay-Z és Justin Timberlake concert volt és úgy beállt a forgalom Downtown felé, hogy gyakorlatilag 5 mérföldet másfél óra alatt tettem meg és összesen 2 és fél óra volt mire a Dylanhez értem, pedig direct korábban akartam odaérni, hogy ne maradjak nagyon sokáig. Na mindegy végre megérkeztem, mivel a Julya nem volt még ott ezért a Dylanen kivül nem ismertem senkit, de mindenki tök kedves volt azonnal beszélgettem. Ahol a lakik a Dylan az olyan klassz ház, igazából a Baltimorenak van egy sajátos hangulata. Mert hát nem az egyik legszebb város az biztos....igazából nagyon alja részei is vannak. A Dylan utcájában a házak még szépek egymás mellett, a teraszok összeérnek a lépcső megy le az utcára, de két utcával odább meg igazi gettó, ahol a feketék ülnek a kempingszékbe a gyerelel meg mezitláb rúgják a labdát. Baltimore ilyen furi... kis szűk utcák, gettós kinézet és rengeteg fekete, de akkor is van egy hangulata. Nagyon jól éreztem magma a buliban, megérkezett a Julya is. A képen Dylan és mi:
Én úgy terveztem, hogy legkésőbb egyre otthon vagyok, mert másnap mégiscsak dolgozom. Aha....hát fél ötre értem haza, mert még hajnal 2-kor kitaláltuk, hogy menjünk el a parkba. El is sétáltunk páran, levettük a cipőt és a vizes fűben rohangáltunk meg cigánykerekeztünk, sok fénykép készült a Jason által, de nem tudom, hogy valaha meg fogom-e őket kapni. :D Nagyon jól éreztük magunkat. A Dylan lakótársa, aki buzi kidőlt útközben mondjuk. Ő olyan szinten meleg, hogy nagyon, tehát rendesen felvállalva. Öcsém, ahogy ez beszélt meg gesztikulált. :D Na olyan háromnegyed négykor már tényleg ideje volt indulnom és hát elég borzasztó volt a vezetés mert fáradt voltam, de végre valahára hazaértem és azonnal be az ágyba tudván. hogy 7-kor kelek. De megérte, mert nagyon jó este volt, végre megértettem, miért mondják, hogy a keleti parton sokkal kedvesebbek az emberek. Nem tudok nyiltakozni a nyugati partról mert ott (még) nem voltam, de Illinoishoz képest nagyon más itt. Sokkal barátságosabbak, nem az képmutató giccses gazdagság mint Lake Forestben. Itt tényleg otthon érzem magma, és ez nem egy elhanyagolható érzés...
Augusztus 9. péntek
Estére hivatalosak voltunk Julyával a Dylan szülinapi és búcsúbulijára. Dylant az Anita szülinapi buliján ismertem meg májusban és nagyon szimpatikus, kedves srác, aki most eddigi életét feladva Kaliforniába költözik, hogy megvalósitsa az álmait a munkájában. Elkértem a Jeepet, megálltam a piás boltba venni egy üveg bort majd indultam Baltimoreba. Külön mentünk Julyával mert neki táncórája volt. Hát nagyon megszivtam az úttal, mert a Stadiumban Jay-Z és Justin Timberlake concert volt és úgy beállt a forgalom Downtown felé, hogy gyakorlatilag 5 mérföldet másfél óra alatt tettem meg és összesen 2 és fél óra volt mire a Dylanhez értem, pedig direct korábban akartam odaérni, hogy ne maradjak nagyon sokáig. Na mindegy végre megérkeztem, mivel a Julya nem volt még ott ezért a Dylanen kivül nem ismertem senkit, de mindenki tök kedves volt azonnal beszélgettem. Ahol a lakik a Dylan az olyan klassz ház, igazából a Baltimorenak van egy sajátos hangulata. Mert hát nem az egyik legszebb város az biztos....igazából nagyon alja részei is vannak. A Dylan utcájában a házak még szépek egymás mellett, a teraszok összeérnek a lépcső megy le az utcára, de két utcával odább meg igazi gettó, ahol a feketék ülnek a kempingszékbe a gyerelel meg mezitláb rúgják a labdát. Baltimore ilyen furi... kis szűk utcák, gettós kinézet és rengeteg fekete, de akkor is van egy hangulata. Nagyon jól éreztem magma a buliban, megérkezett a Julya is. A képen Dylan és mi:
Én úgy terveztem, hogy legkésőbb egyre otthon vagyok, mert másnap mégiscsak dolgozom. Aha....hát fél ötre értem haza, mert még hajnal 2-kor kitaláltuk, hogy menjünk el a parkba. El is sétáltunk páran, levettük a cipőt és a vizes fűben rohangáltunk meg cigánykerekeztünk, sok fénykép készült a Jason által, de nem tudom, hogy valaha meg fogom-e őket kapni. :D Nagyon jól éreztük magunkat. A Dylan lakótársa, aki buzi kidőlt útközben mondjuk. Ő olyan szinten meleg, hogy nagyon, tehát rendesen felvállalva. Öcsém, ahogy ez beszélt meg gesztikulált. :D Na olyan háromnegyed négykor már tényleg ideje volt indulnom és hát elég borzasztó volt a vezetés mert fáradt voltam, de végre valahára hazaértem és azonnal be az ágyba tudván. hogy 7-kor kelek. De megérte, mert nagyon jó este volt, végre megértettem, miért mondják, hogy a keleti parton sokkal kedvesebbek az emberek. Nem tudok nyiltakozni a nyugati partról mert ott (még) nem voltam, de Illinoishoz képest nagyon más itt. Sokkal barátságosabbak, nem az képmutató giccses gazdagság mint Lake Forestben. Itt tényleg otthon érzem magma, és ez nem egy elhanyagolható érzés...
A mai nap kihivása: túlélni. Már reggel jeleztem a Michaelnek, hogy én 5-kor ahogy végzem elmennék aludni, ő meg cask röhögött. Reggeli legjobb kép
Rosival voltunk mallba meg CM-ba, a mallba volt egy holtpont 10:45-kor mikor is majdnem leborultam a játszóházban a kis szines fotelről, de összeszedtem magma. :D Szerencsére segitségemre volt a Rose, hiszen sok-sok nap után végre elaludt délután a kocsiban, igy én is pihiztem egy kicsit mikor hazaértünk.
Délután ahogy igértem, ki is dőltem, estére pedig olasz kaja lett hozatva, megvacsiztam és aludtam tovább. :D
Augusztus 11. szombat
Szeretem a hétvégi reggeliket. :D
És ha ez nem lenne elég, úgy inditottunk, hogy pezsgő narancslével.
Michael itt magyon vices volt, mert a Barbies lufiból már félig kifogyott a helium és félmagasan szállt, ő meg letámadta.
Jeniferrel elvittük a gyerekekt délután a játszótérre egy kicsit, előtte meg beugortak Michael tesójáék a gyerekekkel. Futottam 10 km-t még kora este, majd vacsira a Michael halat és papaya salátát csinált, amit még sosem ettem. Előételnek meg a grillezett garnélarák és avókádós szósz mártogatni.
Estére buli volt a Julyával meg neki az orosz barátnőjével és annak az amaerikai férjével, illetve az Alex is akit a Dylannél ismertem meg ő is lejött Annapolisba Baltimore-ból és csatlakozott. Ő se egy egyszerű srác. :D Azerbajdzsánból származik, de gyerekkora óta él itt, volt már börtönben adócsalás miatt. :D Úgy néz ki mint egy kis maffiózó cigánygyerek, de közben meg nem egy hülye srác, három vállalkozása is van. Szóval a Stan&John'sba mentünk, ott sörözgettünk meg beszélgettünk. Az egyik srác a Richard, hát azzal nem tudom mi volt, de a Julya ismerőse volt, bemutatkoztunk, majd 2 óra múlva mikor megint összefutottunk világáról nem tudott a gyerek. :D Szokás szerint 2-kor kizavarták a jónépet, majd elsétáltunk A Jimmy John'sba enni egy ???? hát persze, hogy Italian Night Club szendvicset. :D Utána még visszasétáltunk a kikötőbe mert ott parkoltam és én jöttem is haza.
Augusztus 11. vasárnap
Egy Jenifer féle vasárnapi reggeli.
Igazi pihenős lusta vasárnap volt kivéve, hogy azért elmentem gymbe kicsit edzeni. Estére pedig a vacsi, beszéljenek a képek, mozzarella és paradicsomsaláta, pestos tészta mégpedg Jenifer saját készitásű pestoja és fagyi.
