Tavasz Chicagoban

Április 26. péntek

Reggel miután a gyerekeket lerendeztem, felporszivoztam a szobámban meg összepakoltam. Aztán felöltöztem úgy mint egy civilizált babysitter, a kék nadrágom ami még nem is volt rajtam és normális felső. :D És megindultam vásárolni. Előtte még beugrottam a postára. Voltam a Walmartba, majd átmentem a Westfield mallba. Megvettem mindent amit kerestem, sikerült is pénzt költenem, de örülök, hogy egy délelőtt alatt lerendeztem. Ezek most mind beleillenek azokba a kategóriákba, hogy miket veszek meg. A legjobban az új piercingem tetszik. ;-) Délután a gyerekekkel elmentem a strandra, mert a péntek az mindig olyan, hogy ki kell találni valamit, különben nem birnak magukkal. El is voltunk, sütött a nap, labdáztunk.

 

 

 Minden jó volt, mig az Ana nagyon okosan bele nem rugta a focilabdát a tóba és berohant kiszedni igy kb derékig vizes lett. Mondtam neki indulunk haza és még ő volt felháborodva, hogy megint mért olyan nagy dolog ez. Mondom neki, mert csurom vizes nadrágban ülsz a 14 fokban azért. Hazaértünk és az Ana szobájában skypoltunk az Aszkával, aki jó hangulatban tért haza a szülinapjáról és félig meddig még az Anával is beszélgetett. :D Szegény kislány meg annyit látott , hogy egy félmeztelen pasi ül a monitor előtt és furák a szemei. :D Közben hivtak a Juliék, hogy menjünk Downtownba. Bár iszonyat fáradt voltam, de összeszedtem magam, átöltöztem gyors smink meg haj és háromnegyed nyolckor szóltam, hogy szeretnék menni 8:24-es vonattal. Mondta a Greg, hogy oké, épp akkor ért amúgy haza. Kérdezi, hogy ettek -e a gyerekek. Mondom nem, mert a pizzát várják, hiszen péntek van. Merthogy nem rendelte meg, pedig máskor azért már 7-kor általában itt van. Jó akkor mondták, hogy nem rendelnek a Ferentinóból mert az egy óra mig kihozzák. A Mary felhivott egy másik pizzériát ahol mondták, hogy 20 perc múlva kész. És persze, hogy én menjek el. Ez volt 7:46-kor. Na mondom kurva jó. Hát a kisutcában ahol vagyunk, pedig nem túl hosszú 70-ig sikerült felgyorsitani és a városban sem 30-al mentem... Kipattantam berohantam a pizzériába. Ott meg néztek a fiúk a konyhából, vigyorogtak ezerrel, és a lány aki pnztárnál volt kérdezi, hogy nem Szerbiából vagyok-e. Mondom nem, magyar vagyok. Erre hátrakiabál a srácoknak, hogy She's from Hungary, azok meg integetnek mint a hülye. De jó fejek voltak. Na téptem vissza, sárgáspiroson át, sportoan bevettem a kanyart a ház előtt. Kiraktam a pizzát és már téptem vissza a vasútállomásra, de tudtam, hogy ez nem fog összejönni és persze 1 perccel lekéstem a vonatot. A legszebb az egészben mikor hazajöttem a Maryék épp álltak a ki a garázsból és indultak valahova, úgyhogy nem igaz hogy nem tudták volan elhozni azt a rohadt pizzát. Sikerült tönkretenniük az estémet. Hazaértem, ledobtam a táskám, kérdezi a kislány mi van, én meg bebasztam az ajtót magam mögött és bementem a szobámba. Elmehettem volna akár a 9:24-es vonattal, de annyira elcseszték a kedvem, meg nem akartam 2 órahosszáért 11 dollárt fizetni a vonaton. Igy beszéltem Anitával, majd elkezdtem nézni a Fight Clubot, de belealudtam.

 

Április 27. szombat - 4 hónapja vagyok itt

 

10 körül keltem, megreggeliztem, pakolásztam, fürdőszobát takaritottam, Kicsit többet is mint terveztem, merthogy megint jött fel a viz a lefolyómból. Most is állt a viz a fürdőszobámban és egy kicsit a szobában is, de wet dry porszivóval felszippantottam gyorsan. A gyerekek elmentek az apjukkal, hál istennek nekem nem kellett velük lennem egy percet sem egész nap. Felöltöztem az új felsőmbe, mert egy nagy futást terveztem mára és le akartam tesztelni. Ugróköteleztem 20 percet, majd 20 perc gimnasztika és utána elindultam olyan 1 körül futni. Hát nem fáztam azt meg kell hagyni. Be voltam szinte védőpáncélként vonva az 50 faktoros naptejjel, de kellett is, hiszen igy is még a szemem alatt is előjöttek a szeplőim. Megindultam Highlan Park felé, egész végig követtem a bicikliut táblát, keveregtem összevissza amerre a jelzés vitt. Persze odafelé elég sok volt a lejtős rész, na mondom majd megérzem én azt visszafelé. Hát igy s volt, pont úgy a kétharmadnál jöttek a massziv emelkedők. Visszafelé betértem a Mekibe, ahol kértem egy pohár vizet, gyors lehúztam majd újult erővel vágtam neki az utolsó 8 km-nek. A lámpánál meg kellett állnom és ott volt egy biciklis pasi. Mondja nekem, hogy azta másfél órája látott futni és, hogy "You're in a good shape." Na cask hazaértem, 23,4 km lett a vége 2:31:42 alatt. Kellemesen elfáradtam, lenyújtottam. Aztán jött egy nem túl jó hangulatú de annál őszintébb Skype beszélgetés, amit állitólag nagyon rosszul idozitettem, de erről most nem is akarok többet. Megfürödtem, hajat mostam és befelüdtem az ágyba, ahol 5 perc alatt elaludtam. De nem igazi alvás, cask az a 3/4-es kómás állapot. Utána jött egy érdekes vacsora. Úgy tűnt, mintha engem annyira nem szerettek volna vendégül látni, én viszont fogtam magam kimentem, vettem egy tányért és leültem enni. Be is kajáltam DIY hamburgerrel, amit a Mary sütött grillen, volt hagyma meg gomba meg sali meg chips mártással is. Utána elmostuk a gyerekekkel az összes csetrest. Visszamentem a szobába és megnéztem a Fight Clubnak azt a felét, amit tegnap elaludtam.

 

Április 28. vasárnap

 

Felkeltem és délelőtt még pakolásztam, mostam egy adagot, elkészültem. Milyen a messy braid hajam??

 12:24-es vonatot beszéltük meg a többiekkel, mert mentünk Downtownba mászkálni. Olyan volt az idő, hogy árnyékban hűvös napon oké, és persze fújt a szél. De összeségében kellemes idő volt. A Millenium parkban már rengeteg a turista, és az emberek a lépcsőn meg padokon ülnek, van aki kicsit tovább is megpihen. :D :D A Bean alatt meg elkaptunk egy lánykérést is. Igazából azt vettük észre, hogy emberek settenkednek oda a beanhez, akiknek valami hangszer van a kezében. Aztán a szobor alatt egyszercsak elkezdtek játszani, meg éneketlek valami spanyol nótát és egy fekete csaj meg csávó lassúztak, majd vége lett  a számnak, letérdelt a pasi és megkérte a csaj kezét. Mondjuk az elég gáz lett volna, ha nemet mond ennyi ember előtt. :D Milyen érdekes, hogy nekik életük nagy napja, nekünk pedig cask egy sokványos vasárnap volt. Mászkáltunk még mindenfelé, ettem finomat és csak kicsit junkot, de azért a kötelező mekis csokis shake nem maradhatott el, hiszen már szombaton futás közben arról álmodoztam. Annyira jó, hogy leirhatatlan. De egy hónapba max egyszer, mert nem akarok úgy járni, mint 3 éve. :D Persze a lányok azért akartak vásárolni, ezért egy órát voltunk shoppingolni, de én a péntek után nem vettem semmit, meg amúgy se tetszett semmi. Este a fél hetes vonathoz siettünk, el is értük, a Luisa meg hazavitt kocsival. Utána már csak pihi és alvás.

 Ja igen. Valahova szokás szerint bevertem magma, de nem tudom mikor és hol. Csak azt vettem észre, hogy fáj az ujjam és akkor látom, hogy tiszta lila. :D :D

 

Kiakadások és az avokádó

Április 22. hétfő

Na még sok ilyen napot szeretnék, mikor a gyerekek elmennek a barátokhoz. :D :D

Szóval reggel semmi extra: felkelés, reggeli, gyerekek suliba. Kivéve, hogy reggel jot az Ana féle drámaszakkör, amikor hiszti és kiakadás, mert nem találta a telefonját meg minden baja volt, valamint útközben leszarta a kabátom egy madár. :D :D :D  Aztán meg elmentem futni egyet. De ahogy Tomi mondaná, csak vonszoltam a fáradt testemet. :D Igazság szerint hiába reggeliztem sokat, mivel vasárnap nem voltam éhes egész nap és nem sokat ettem, ezért olyan üresnek éreztem a hasam és nem volt energiám. Meg kivirult az idő, a fákon egy darab levél sincs még, és eléggé melegem volt meg szomjas is voltam szóval volt tényleg minden bajom. Igy csak 10 km-t futottam az utolsó kettőt pedig gyalogoltam. Aztán még próbálkoztam egy kis erősitéssel, de olyan szinten volt izomláz a hasamban, hogy nem birtam rendesen csinálni, mondom ennek igy nincs értelme inkább rápihenek. Viszont minden tiszteletem azé  a vörös hajú apukáért, akivel kétszer is találkoztam a bicikliúton és úgy futott, hogy tolta előtte babkocsiban a két kicsit. Azért az nem egyszerű, viszont az apuka elég profi futónak tűnt és a gyerekek pedig szemmel láthatóan élvezték. Szóval a délután az meg pofátlan lazasággal telt. Williammel hazasétáltunk a buszmegállóból, aztán megcsinálta a házi feladatot, leellőnirztem, megcsináltuk az ágyát majd elment az egyik barátjához úgy, hogy ott is aludt. Hogy elkerüljük a múltkori esetet, most a két szülő legalább telefonon összebeszélt. De amúgy meglepődtem, hogy az apja elengedte a pénteki eset után ráadásul még a fociedzést is kihagyhatta. Szóval a gyerekért negyed négykor jött a barátja anyukája én meg felhivtam a Deerpath sulit ahol mondták, hogy az Ana edzése 5-től 7-ig tart. Közben pedig az Ana megtalálta a telefonját és ő is elkéreckedett edzés után a barátnőjéhez. Irtam a Gregnek, hogy mi van és azt mondta, hogy ha az anyukával beszélek és ő azt mondja ok, akkor neki is ok. Szóval az Ana telefonjáról felhivott a kinai származású anyuka és megbeszéltük vele, hogy nem  később, mint fél kilenckor hozza haza az Anat. Én elkértem a számát neki, meg a cimet meg mindent, és megirtam a Gregnek, hogy mi van. Ohh mondom, ezt hivják álommelónak. Délután szépen bedöglöttem a szobámba és blogot irtam meg Friendset néztem. Később épp a konyhában gyanútlanul mosok el egy poharat, majd kinézek az ablakon és azt látom, hogy begurul egy kisteherautó az udvarra és kipattan belőle 6 darab mexikói munkás és nekilátnak az udvarnak. Mert nehogy azt hidd, hogy ezt a két focipályányi udvaert és kertet majd itt ezek fogják ám gondozni, a frászt. Úgyhogy két órahosszán keresztül nyirtak, vágtak, berregtettek, ástak, ültettek és miegymás a kutya meg majd megőrült bent a házban. Hölgy olvasóimat ki kell ábránditsam, sajnos nem a Született feleségekből ismert kertészfiúk hemzsegtek az udvaron. A szomszéd házakban és az egész utcában is lényegében mexikóiak foglalkoznak ezzel. 8:30-kor Ana még nem volt otthon, hát nem voltam ideges ám. Felhivtam és elkezdi, hogy akkor menjek érte a Lake Forest Academyhez. Én meg hiába gondoltam, hogy ez nem igy volt megbeszélve, mondom jó akkor indulok. 9 után értünk haza, és persze az apja hát enyhán szólva volt ideges. A helyzet az, hogy én már pofátlan nyugodtsággal kezelem az ilyen helyzeteket, hisz annyi volt már. Ahogy belépünk az ajtón elkezd üvölteni, hogy mindketten üljünk le a konyhába. Hiába kiabált velem, én halál nyugalommal mondtam neki, hogy én mindent úgy elrendeztem ahogy kért, az Anának kellett volna szólnia neki, hisz azért van a telefonja. És látszódott a pasin, hogy nem bir megfogni, hisz kurvára igazam van. Na de a kislány az kapott rendesen. Én is mondtam neki, hogy higyje el nem azért vagyunk mérgesek mert jól érezte magát (meg tudom, hogy később jot a pizza amit rendeltek), hanem hogy nem szól az apjának. Úgyhogy elég érdekes zárása volt ez a napnak, már szerencsárekezdek immunis lenni ezekre. Főleg mikor közöd nincs az egészhez, mert te mindent megtettél, úgyhogy hál istennek ez nem befolyásolta azt, hogy ez is egy jó nap volt. Jah mellesleg az milyen már, hogy este vettem észre, hogy a farmerem elszakadt alul fenekénél és egy kb öt centis lyuk volt rajta.ó én meg igy mászkáltam egész nap :D Lol! Ez már második gatyám,amit dobhatok ki. :D
 

 

  



Április 23.kedd

Na hát ha a tegnapi nap laza volt, akkor ez a mai napot megérdelmeltem.

Reggeli
 

Reggel semmi extra nem volt, délelőtt meg elmentem a Targetbe, hogy vegyek átalakitót a konnektorba, de olyan nem volt, hogy amerikait alakitson európaira cask forditva. Még nézelődtem egy kicsit, de végül cask egy naptejet vettem, mert már futáshoz muszáj lesz. Elhagytam a kispályát, igy 50 faktorossal nyomom, igen ez az amikor már annyira visszaveri az uv sugarakat, hogy mellettem lévő ember ég le :D :D :D  Még egy kis tornát beiktattam de már 3 óra is lett rögtön. Nah és akkor délután jött a babysitting overload. Anának mindkét edzése elmaradt, kint esett az eső, ez pedig lényegében azt jelentette, hogy háromtól fél kilencig valamivel el kellett ütni az időt. Persze unatkoztak, idétlenkedtek mindketten és nem fogadtak szót. Korábban vacsoráztunk, olyan negyed hat körül csináltam nekik kaját. Aztán még kiementek az Ana teraszára labdázni én meg addig az Ana szobájában hullahoppoztam egy fél órát. Utána Anával még UNO-ztunk egy másfél órát, a William meg Ipadezett, majd vegre csak negyed kilenc lett és elküldtem a Williamet fogat mosni meg minden, és utána már én is lejöttem a szobába, és még Anitával beszélgettünk skypeon. Kaja szempontjából új mániám az avokádó, minden nap eszek. Azért érdekes, mert Svédországban kb. meg nem birtam enni, rosszul voltm ha egy falatoto is kellett, most meg magában eszem. :D Bár százmillió kalória van egyben, igy is nagyon egészséges, és most ez az új függőségem, peanut buttert az utóbbi két hétben egyszer ettem, de az is cukormentes volt. Szóval éljen az avocado!

Április 24. szerda



Reggel a William cirkuszolt. Mert mondtam neki, hogy mosson hajat, de elsumákolta aztán mikor elküldtem mégegyszer zuhanyozni még ő volt felháborodva. És aztán megitn nem mosta meg. Én meg már leszarom.

 Délelőtt nagyon nyúzott voltam, le is feküdtem aludni de egy óráig cask forgolódtam aztán egy órát meg aludtam. Utána felkeltem, összeszedtem magma, kiementem ugrókötelezni és tornáztam még kicsit. Ebédre csináltam egy kis fehérjebombát: tojás, sonkás szenyó meg avocado. Szerintem elég fincsi lett:

Délután a William megint cirkuszolt egy sort, igazából folyton visszapofázik és az övé az utolsó szó. Természetesen én ezt egy szülői beavatkozás nélkül nem birom kordában tartani. Matek házija is tele van hibákkal és mikor szólok neki ő van felháborodva. Na aztán elmentünk az Anaért a suliba, csináltam nekik szenyót és hatra vittem a Williamet az edzésre. Edzés alatt mi hazajöttünk az Anával és bicikliztünk egy kicsit, meg elmentünk egy játszótérre. Este mentünk fél nyolcra vissza a Williamért és mivel a Mary sütött kint a grillen steaket, ezért ettünk, de persze nem együtt a "család", hanem én a gyerekekkel, mert addigra a Gregék már végeztek. A steak legalább atom volt, ettem hozzá brokkolisalátát és csak semmi szénhidrát. Na jó, utána egy két evőkanál fagyi, de nem több. :D Este Anitával beszéltünk még de nem sokat mert ő is és én is korán le akartunk feküdni. Még nem omdhatok itt egyelőre többet, de nagy valószinűséggel egy 500 dollar értékű Amazon ajándékkártya üti a markomat. :D Persze megosztom Anitával és indulhat a vásárlás! ;-)

Április 25. csütörtök

 Reggel megint érdekesen inditotta a napot a Greg. Alapból is beteg, köhögött meg minden, szóval nyűgös volt, meghát reggel megint késésben volt, mint mindig. A gyerekeivel nem töltött a héten még 5 összefüggő percet, a kislányhoz hétfő óta nem szólt. És ma reggel muszáj volt valamit beszólnia. Most éppen az volt a Baja, hogy ő szerinte mi sosem visszük ki a szemetet, ő csinálja hónapok óta. Azt már nem tudtam elmondani, hogy épp tegnap este 9-kor papucsban a sötétben vittem ki, mert tudtam, hogy jönnek a kukások csütörtökön, mert addigra már bebaszta az ajtót és eviharzott. Erről ennyit, csak röhögni tudok rajta. :D Délután a William nagyon kiakasztott. Egyrészt mert hisztizett, mikor szóltam neki, hogy vannak hibák a házijába, utána meghogy neki nincs ideje megcsinálni a tuháit, csináljam meg én. Mondom neki nyugodjál meg, időnk mint a tenger, tedd cask be szépen a cuccaid a mosógépbe. Természetesen rossz programot inditott el, pedig tényleg már vagy százsor megmutattam neki és elég egyszerű a dolog. Erre elkezdi, hogy én ezt mutattam neki. A kézi mosásos programról beszélünk...És ilyenkor érted most kezdj el vitatkozni egy 10 évessel?? Meg megint jött az ugatás, ilyeneket mond, hogy tönkreteszem az életét meg satöbbi, én meg kiröhögtem őt. Na végre végzett a házijával és ő lusta volt meg nyomkodta az Ipadjét, én viszont mondtam neki, hogy irány kifelé megnézzü az Ana versenyét, ami 5 percre van kocsival a Lake Forest High School pályáján. Ő meg, hogy jaj de unatkozik meg stb.. Na mindegy elmentünk, egy 20 percet vártunk és akkor jött az Ana száma a 4X100-as váltó. Elsők lettek, de amúgy majdnem minden számban tarolt a Deerpath suli. Utána kiderült, hogy még less egy száma, de az az utolós olyan 7 körül. Na mondom akkor addig menjünk haza. Otthon aztán a Williammel összahjottuk meg elpakoltuk a ruháit, kifőztem a tésztát, hogyha hazaérünk márcsak a szószt kelljen rárakni. Visszamentünk a sulihoz, de már épp végeztek a gyerekek igy indultunk haza, megkajáltunk és aztán semmi különös, cask a szokásos, este fél kilenckor ágybarakni a Williamet és aztán vége.

Sok ilyen hétvégét még - sport és pihi újratöltve

Április 20. szombat

 

A mai day offom a mozgás jegyében telt teljesen gyerekmentesen. A kedvenc reggelimmel inditottam a napomat, majd egy kicsit hagytam emésztődni és kezdetét vette a full body workout. :D Az ugrókötelezést súlyzós edzéssel folytattam majd levezetésnek futottam egy jót. Vagyis nagyon jót. Az új cipőmben az első 8 km-t meg sem éreztem csak úgy suhantam, de a maradék is jól esett és 19,4 km lett a vége, bár a szél azért odatett rendesen és persze hosszúujjasban voltam. Azt már nem is mondom, hogy egy kicsit eltévedtem, azaz nem is mert követtem a bike path táblát, de kb. olyan helyen kötöttem ki, ahol elhagyott gyártelepek meg autókereskedések voltak és feltűnően nagy volt az egy négyzetkilométerre jutó feketék száma. Vissza is fordultam. :D Kellemesen elfáradtam, lenyújtottam a lábaim :D és még mindig csak negyed négy volt. Letusoltam, hajat mostam, majd ettem két szelet pizzát és egy jóleső fáradtsággal az egész testemben befeküdtem az ágyba olvasni amig el nem aludtam. Nyolckor keltem mert úgy volt, hogy kilenckor megyünk valami bárba Highwoodba. na ezt benéztem, mert már sminkben ruhában szép hajjal flangáltam, mikor kiderült, hogy nem megyünk.  De azért képet muszáj volt csinálnom, hogy legalább én is elhiggyem később hogy van élet a melegitőn és felkötött hajon túl, még akkor is ha au pair vagy. :D :D A másodikat nem igy akartam, de igy vices lett.

 

 

 

 Úgyhogy smink le, átvettem a pizsit és vissza az ágyba, ahol Friendset néztem mig ki nem dőltem. Micsoda klassz nap volt ezzel a sok mozgással.

 

 

 

Április 21. vasárnap

 

Hát hajnali kilenckor vetett ki az ágy magából. Továbbra is gyerekmentes day off. Hivtak a csajok, hogy menjünk outletbe vásárolni, de mondom én kihagyom, egyrészt mert nem akarok pénzt költeni, másrészt pedig mert van mindenem még sok is. A ruhám 3/4-e még nem is volt rajtam. :D Van ami még mindig otthoni öblitős illatú. Úgy látszik a tavaszi kabát probléma is megoldódni látszik, hiszen lassan nem is kell. Szóval délelőtt skypeoltam délután pedig blogot irtam és a kissrác ágyneműjét mostam, mert úgy látszik rajtam kivül nem sokat érdekel ez a probléma a családban. De ezen kivül olyan szinten nem csináltam semmit, hogy az már felháboritó. De hát úgy érzem az utóbbi két hét után rám is fért a pihenés. Még mindig vannak, akiknek úgy tűnik alig dolgozom csak mert napközben van a szabadidőm, pedig szinte minden nap este 9-ig vagyok a gyerekekkel, relative sokat vezetek nagy forgalomban. Jó nem úgy fáradok el, mint egy irodában ülve vagy kint horolva a határon, de elfáradok nah.  Úgyhogy ez a vasárnap mozgásmentesen pihenéssel és olvasással telt. De milyen jól esett.

 

 

 

 

Jah ez pedig az egyik új kedvenc számom, mellesleg a szöveg erősen személyhez köthető :D

 

 

A hét jelmondata: "Arccal a gázsi felé" (by Aranyosi Péter)

Április 15. hétfő

 

Reggel egy jó kis fejmosással indult a nap, a Greg tiszta ideg volt. Merthogy mért nincs kész a gyerek mosása, mondom talán azért, mert péntek este volt a szerelő, szombaton délután értünk haza, és annyi ruhájuk összegyűlt a gyerekeknek, hogy nem tudtuk befejezni. Ő meg hogy ennek akkor is kész kellett volna lenni, na mondom én biztos nem állok le vele vitatkozni.. Elmentem vásárolni pár kaját amire kaptam pénzt, majd Aszkával skpyoltam. Délután a gyerekek megint nem fogadtak szót, mondtam nekik, ha kell minden nap beszélek az apjukkal. Vitatkoztunk meg minden és mondtam nekik, fejezzék be és jó lenne ha verge belátnák, hogy értük vagyok itt nem ellenük, de ahhoz együtt kell veleme múködni. Elmondtam nekik, hogy nem én találom ki azokat a dolgokat amiket meg kell csinálniuk én cask közvetitem amit az apjuk elvár tőlük. Williamet elvittem edzésre, aztán az Anának vettünk fagyit, mert már egy hete enne édességet és semi nem votl otthon. Este a Greg hozott vacsorát, két doboz pizzát meg üditőt. És bár én már vacsiztam lightos kaját tojás meg minden, nem birtam ellenállni és ettem egy szeletet. Dehogy ez a Pizza Hut mekkora szar. Édes volt a tészta fúúj. Egészséges életmód részeként a gyerekek megittak fejenként vagy fél liter diet coke-ot, gratulálok mondom. A pasi is orvos létére napi 2 liter, gyönyörű mondom. A gyerekenevelés a részéről egy 2 perces beszélgetésben ki is merült majd elment a nappaliba tévézni, én meg segitettem befejezni a gyereknek a state projected, mert persze azt is utolós este kell pedig 2 hete volt rá. Kilenckor mondtam, hogy most már takarodás van aludni, ő meg még ivott egy pohár kólát, úgy hogy ezt az apja is látta és nem szólt rá. Most erre mit mondjak??? 9 után végeztem. Jó éjszakát. :D

 

 

Április 16. kedd

 

Reggel mondtam a Gregnek a májusi szabadságomat. Mondta, hogy majd akkor beszélni kell a Lorával. De mikor már a városban voltam hivott, hogy ne mondjak neki semmit, mert ezt majd a Mary elintézi, mondom jó ok. Nekem egy a lényeg nemsokára megyek Anitához és egy fantasztikus hat napot töltök el ahol megünnepeljük a szülinapját. Otthon felhivtam a kordinátoromat mert hát volt mit vele megbeszélnem...Elmentem futni. Az új cipőm még töri a lábam, mert nem vette fel a talpam formáját, viszont amúgy nagyon szuper. Délután Anát vittem edzésre , addig a Williammel dobáltam a focilabdát. Estére hot-dogot csináltam nekik. A Greg "gyereknevelése" ma szintén annyi volt, hogy hazajött és beült a tv elé. Aztén kitalálta ő is mega gyerekek is, hogy fagyit ennének. Igy negyed kilenckor még elmentünk az Anával a boltba fagyiért meg pitéért. A gyerek megint megivott 2 pohár kólát hiába szóltam neki, hogy lefekvés előtt már nem, a pasi nem szólt egy szót sem. Sajnos amit vettem a Wiiliamnek estére underjamet, az túl nagy rá úgyhogy majd vehetek venni másikat. 

 

 

Április 17. szerda

 

Reggel megint érdekesen indult a nap. A Greg mostanában egy kicsit morci de áá épp cask egy kicsit. Megint lebaszott pedig semi alapja nem volt, még jóhogy már kurvára nem érdekel. Délelőtt olyan vihar volt, hogy szakadt a jég és villámlot meg ömlött az eső. Én cask igy néztem ki az ablakon hogy mi vaaan??

Tornáztam egy kis szösszenetet, majd mikor egy 10 percre csillapodott az eső elindultam a Costcoba bevásárolni. Ott meg is ebédeltem egy szelet pizzával és berry smoothieval. Mikor akartam kimenni a boltból, olyan szinten esett az eső, hogy nem lehetett látni. De mondták, hogy hagjyam ott a bevásárlókocsit és odaállhatok az autóval a bejárathoz, ott pedig egy srác segitett gyorsan bepakolni de persze igy is szarrá áztam. Hazafelé 20-al jöttem a pályán mert annyira nem láttam semmit úgy szakadt az eső. Otthon persze megint kipakolni a kocsiból egyedül. Blááhh tiszta viz voltam. Délután persze nem volt edzés ilyen időben, a gyerekek tanultak, az Ana megint tisztára kiakadt mert nem tudott valami szart megragasztani, ami a suliba kellett volna kiállitásra. Már rájöttem, hogy ilyenkor jobb hozzá sem szólni. Főztem nekik hagymás tejfölös krumplit meg csirkehusit sütöttem meg salátát csináltam.Este a Greg megint lebaszott a blokkok miatt, hallgattam hallgattam kurvára nem volt igaza, de nem volt erőm vitatkozni vele és bejöttem a szobába.

Április 18. csütörtök

Egész éjjel és reggel szakadt az eső. Az udvaron már egy kissebb fajta tó állt. Kedven reggelimmel indult a nap.

Délelőtt Skype meg egy kis alvás volt de cask mert ez az idő úgy elálmositott. De tényleg cask egy órát aludtam. Utána elmentem venni megint egy újabb faja underjamet a Williamnek. Délutáni edzések elmaradtak. A gyerekek kimentek jétszani azaz inkább a sarat taposni az udvarra. Mjad mondtam nekik, hogy húzás fürdeni, mert  a William meg ilyen szülői konferenciára ment az apjával az iskolába. Mondom neki takarodás fürdeni mielőtt meglát az apád nyakig sárosan. :D Este Anával Mac&Cheeset ettünk majd felmentem még a szobájába ahol 20 percet hullahoppoztam miközben beszélgettünk, igazából ez volt a napi edzés.

Április 19. péntek

Délelőtt semi extra, cask majd beszartam torna közben. Már elnézést, de remegett mindenem. Aztán igazából tényleg semi extra olvastam meg  a ruháimat pakolgattam/próbálgattam mármint a nyáriakat és már hangolódtam a washingtoni kirándulásra, hogy miket viszek. Este a Williammel persze megint gond volt. Merthogy elvittem őt az egyik barátjához, el is kéreckedett telfonon az apjától minden ok. Mondtuk neki, hogy fél 8 és lehet az apjam megy majd érte nem én. Na de 7:20 kor indultam volna érte de pont akkor ért haza a faszi és mondta hogy ő majd elmegy. Erre 10 perc múlva hiv és oszt a telefonba, hogy nincs ott a gyerek és felnőtt sincs a házban. Mondom az fasza, mert h odavittem és  direct megkérdeztem, hogy ugye nem mennek el a házból sehova majd. Mikor kitettem a gyereket jó oké nem szálltam ki, de vártam kicsit és láttam ahogy a William a hátsó udvarra megy ahol már ott volt vagy 10 gyerek és nekem ugye meg sem fordult az a fejemben, hogy nincs tthon felnőtt. Kiderült, hogy valami 14 eves kislány volt megbizva, hogy figyeljen rájuk. Természetesen ki a hibás? Én. Na mikor hazaértek kérdeztem, hogy mi történt azt mondta a Greg olyan idegben van, hogy most nem akar róla beszélni. Na mondom fasza, megint le leszek szidva.  A nagy ijedségre meg is ettem rögtön egy 6 szelet pizzát majd eljöttem a szobámba ő tévézett a nappaliban de nem beszéltünk már semmit. A gyerekhez felmentem és mondtam neki, hogy szégyellheti magát hogy az utóbbi 2 hétben kétszer kever bajba és visszaél a bizalmammal és hazudik. Persze a kis szarosnak állt még felljebb és még ő volt felháborodva. Na mondom ez nagyon jó. Le is szartam az egészet lejöttem én innentől kezdve mondom hétfő reggelig nem dolgozom akkor mennek aludni amikor akarnak és az ágynemű se az én gondom lesz. Anitával skypeoltam és kiderült, hogy a prom amire hivatalos május 10-én lesz, tehát én is megyek vele. Egy igazi amerikai high school prom. Bizto nagy élmény lesz. Késő estig dumáltunk majd elmentünk aludni.

Szörnyű szombat :D

Április 12. péntek

Semmi extra nem történt. Délelőtt torna aztán pedig az újabb saját készitésű trutyit kentem a hajamra. Délután nem mentünk a gyerekekkel semmerre, mert szar volt az idő. Én már hangolódtam az előttem álló csodás hétvégére, amit végig a gyerekekkel fogok tölteni szülők nélkül. Este a Williamet elvittem az egyik barátjához és mondtam neki, hogy negyed kilencre érjen haza. Mikor odaértem a házhoz, kiszálltam a kocsiból bemutatkoztam az anyukának és megbeszéltük, hogy akkor ő fogja hazahozni őket mert a gyerekek elmennek a főiskolai gymbe kosarazni. Mondom jó ok. Háromnegyed kilenckor a gyerek még sehol. Nem is voltam ideges áá nem. Hivom az otthoni számukat a családnak, egy 13 eves kislány felveszi és mondtam neki hivja fel az anyukáját, hogy úton vannak-e már a fiúkkal. Visszahivott, mondta, hogy igen. Na kilencre haza is ért a gyerek, az anyuka elnézést kért a késésért, de azért a Williamnek is mondtam, hogy ez igy nagyon nem air velem szemben, hogy én elviszem meg minden, aztán meg halálra aggódom magam. Még jó, hogy az apja nem volt itthon... Mondtam nekik, menjenek időben aludni, mert másnap korán kelünk, persze pont leszarták mit mondtam, és kb 10-kor feküdt le a kislány is. Csakhogy engem már igazából nem is érdekelt, ha fáradt less akkor fáradt less, ő problémája.

Április 13. szombat

Nah ezt most itt ki is jelenthetem, hogy az eddigi legrosszabb napom, amióta itt vagyok. Már az is felidgesit, ahogy ezt leirom. Gyorsan el akarom felejteni. Lényeg, hogy kiakasztottak a gyerekek, de kegyetlenül. A másik, hogy azt hiszem ötösre vizsgáztam türelemből, mert az Anita szerint is ő ezt biztos nem birta volna már. A mai nap egyetlen pozitivuma, hogy reggel az ajtó előtt volt dobozban az új futócipőm, ez legalább egy ksi boldogsággal töltött el.

Szóval reggel indultunk a futóversenyre. Hiáby pofáztam el nekik ötször, hogy öltözzenek fel rendesen és hozzanak plusz ruhákat a kocsiba, mert hideg lesz de leszarták. Az Ana egy szál rövidnadrágban indult el, úgy kellett ráförmednem, hogy tegyen be egy hosszúnadrágot és még én voltam persze a hülye. A Williamnek se sikerült normálisan felöltözni. Az Ana reggel még okoskodott, hogy mikor meg hogy induljunk, mondtam neki egyelőre én vezetek és akkor megyünk mikor én mondom... Na igy indultunk el, szétbaszott az ideg (elnézést a kifejezésért, de ez az igazság) Odaértünk, persze megint kaptam "segitséget" hogy hol parkoljak. Mondtam nekik, hogy még mindig én vezetek, köszönöm. Iszonyat hideg volt áprilishoz képest, igazából 2 fok és havazott. Természetesen az Ana rosszul tudta mikor less, bár meg volt győződve, hogy az első futamok egyike között less, szimpla 3 órát ültünk a Williammel a lelátón, mire ő jött. Én a térdig érő télikabátomban még elvoltam, de a William kabát nélkül pulcsiban kettéfagyott. Vettem neki forró csokit és leszidtam, hogy nem igaz, hogy nem hallgat rám sose, mikro direct mondtam nekik, hogy hozzanak plusz ruhákat. Elkezdi, hogy nem nem mondtam. És ilyenkor jött az amikor elborult az agyad és legszivesebben nem is tudom mit csináltam volna, de vettem egy mély levegőt besiv kifúj....és mondogatod magadnak, hogy oké nyugi egy 10 eves gyerek nem húzhat fel ennyire. Az, hogy a Deerpath suli csapatából az Ana volt az egyetlen lány aki hóesésben egy szál picsanadrágban rohangált, miközben mindenkin hússzúnadrág, kabát hajpánt/sapka, arra már nem mondok semmit. Végre vége volt az Ana 4x 100-as számának, és indultunk haza, mivel a William meccsére már nem mentünk el, hiszen addigra már vége lett volna. A kocsiban kiosztottam őket, hogy mért nem tudtak felöltözni és hogy beszélek az apjukkal majd erről, ők meg hogy most mit kell ezt igy felfújni, meg mit akadok ki ezen... Elmentünk a 5 Guysba enni, majd onnan a Menchee'sbe frozen joghurtot enni. Persze a két gyerek megint képtelen volt felmérni mennyit tud enni igy a felét kidobták, áá nem húztam fel rajta magam...A képen az én sweet cookis yoghurtom csoki és karamell öntettel látható,

 Az Ana még mindig rövidnadrágban volt és mikor mondtam neki, hogy mért nem veszi fel a hosszút, azt mondta mert lusta. Akkor fagyjon meg, most erre mit mondjak. Hazaértünk és a William első kérdése, hogy kimegyünk a focizni én meg elég rendesen a tudtára adtam, hogy nem  bazmeg. Örülök, hogy hazaértem, vezettem sokat, hagyjon már pihenni kicsit. Felbontottam inkább az új cipellőmet.

 

Felmentek a szobába Ipadezni, én addig lent felporszivoztam, persze eszükbe nem jutott segiteni. Anának egy órát könyörögtem, hogy tegye be a ruháit a mosógépbe. Én olyan idegbe voltam basszus egész nap, és még a java ezután jött. Merthogy kitalálták, hogy menjünk biciklizni. Igazából kurvára nem hiányzott, de mivel egész szép lett az idő délutánra hát legyen. Múltkor már felpumpáltam a Mary biciklijét, most meg a Williamét és az Ana első kerekébe is pumpáltam. Csakhogy nem birtam leszedni a pumpát a szelepről mert rászorult. Ő meg mit csinál, lehajol elkezdi rángatni és lényegében kikapta az egész szelepet ami igy el is tort, a kerék pedig full lapos lett. És akkor jött az Ana féle hiszti-dráma, amit szerintem jobb ha le sem irok.... Ja és a William szerint ki volt a hibás?? Én, mert nem is kellett volna pumpálni bele. Na ott azt hittem tényleg szájon vágom, de megint vettem két nagy levegőt. Persze én próbáltam megoldást találni, ő meg 5 perc után már görkorizott. Mikor odamentem hozzá, hogy ezt majd ő fogja elmesélni az apjának, és mondtam neki, hogy ez megint abból adódott, hogy iszonyatosan türelmetlen hebrencs, nem gondolja végig, hogy mit csinál, elkezdti, hogy jó akkor már elrontottam az egész napját, köszi. Na mondom kurva jó bazd meg!!!! Bejöttem a szobába és megnéztem hol van a legközelebbi bicaj szerviz, és kiderittem, hogy a központban a sportboltban foglalkoznak bringa szervizzel. Felhivtam őket, elmondtam a szerelő csávónak mi a baj, és hogy ez kb. mennyibe kerülne, azt mondta 18 dollar mondom az jó ok. Szóval ez volt 5-kor a hely pedig fél hatkor zárt, úgyhogy mondták h azonnal menjek, ha ma akarom. Kirohantam a gyerekhez, hogy akkor indulunk, beraktam a bicajt a kocsi hátuljába és mentünk. Persze nem is baszott szét az ideg, miközben látom hogy az Ana igazából le is szarja az egészet, és cask én próbálom megoldani. A sportboltban nagyon rendesek voltak a fiúk, 10 perc alatt kész volt az egész. Még be sem tettük a kocsiba a biciklit, még egy köszönömöt se hallottam, mikor a William már nyivákol, hogy akkor most már mehetünk a strandra??? Mondom álljár már le. Az Ana egy Thankset kinyögött a kocsiban, én meg nem kezdtem el inkább prédikálni arról, hogy ő a hisztin és a kiakadáson kivül túl sokat nem csinált, hogy ezt a problémát megoldjuk. Na és akkor elindultunk a strandra. Háromszor kérdeztem meg a Williamet, hogy nem lesz sok ez neki, mert tudja milyen messze van a strand, azt mondta nem nem... Na verge odaértünk ahol letettük a bicajokat ők meg elmentek a homokba játszani.

 Annyit kértem tőlük, hogy ne menjenek messze hogy lássam őket. Hát ez sem sikerült, elfutottak a picsába, úgy hogy azt se tudtam hol vannak, mert már nem is láttam őket a homokdombok miatt. Na akkor megint elkapott az ideg és elkezdtem kiabálni, hogy most azonnal takarodás haza, mert nen hallgatto rám sose. A hangulatot még tetézte, hogy a telefonomra jött egy alarm üzenet és sipolt mint a hülye. Azt irta, hogy valami kód izé meg 2006 Ford Expedition. Mondom mi a szar lopják a kocsit otthon?? Pont akkor gurult le egy rendőrkocsi én meg odaszaladtam és mondtam a csajnak, hogy mi a szar. Ő meg mondta, hogy ő is látja az üzenetet. Elkérte a nevem, meg a gyerekek nevét is. Mondtam, hogy nekünk még vagy 40 perc mig hazaérünk, de mivel a mi utcánk az pont hozzá tartozik, azt mondta, arra megy és megnézi mi van. Végül kiderült, hogy ez egy figyelmeztetés, hogy valami bűncselekmény történt de valami más városban pont egy Ford Expeitionnel, ezért ha valaki látja ezt az autót szóljon a rendőrségnek. Az pont egy véletlen volt, hogy nelünk is Ford Expedition kocsink van. Na tehát semi baj nem volt. Hazfelé a William hihetetlen módon volt nyűgös, s ha ő nyűgös akkor olyan felgma és bunko mint az állat és persze mindenért én voltam a hibás. Végre hazaértünk nem főztem nekik semmit, maradék pizzát meg sült krumplit ettek. Persze nézték a tv-t a konyhában, én meg pakolom ki a mosogatógépet és eszébe nem jut egyiknek sem segiteni. Este már leszartam, hogy mi van én eljöttem a szobámba ők meg fogalmam sincs mikor mentek aludni. Számoltam vissza a perceket, hogy mikor ér haza a Greg, mert úgy kiakasztottak ma...

 

Elnézést a sok káromkodásért ebben a posztban, de ez még a fele annak ami a fejemben elhangzott szombaton..

 

Április 14. vasárnap

 

Délelőtt semi extra nem volt, a gyerekek sokáig aludtak én is olyan 10 körül keltem. Williamnek ötször szóltam, hogy hozza le a ruháit a mosógépbe.. Aztán dél körül elvittem őket a Subwaybe ettünk egy szendvicset. Mikor hazaértünk elkezdik mit csinálunk. Mondom mit tudom én foglaljátok le magatokat. Jó persze én valahol sajnálom őket, hogyha unatkoznak, de kicsit sok volt belőlük tegnap és nehogy már én legyek az ügyeletes programfelelős. Kettőkor végre valahára hazaért a pasi. Elég érdekes volt, mert próbáltam elmondani milyen gondok merültek fel tegnap, de nem nagyon figyelt rám... Elmentem futni de sajnos ment ment, hiszen két napig cask szenny junk kaját ettem, jóhogy odavolt a hasam és semi energiám nincs. Kéthavonta eszem a Five Guysba de bőven elég. Elég gázak ezek a kaják. Eszed az üres 1500 kalóriát egy ebéddel és semi tápértéke nincsen, jóhogy nincs energiám fúúj. Az ember próbál nem itélkező lenni de szombaton a Five Guysba betért egy nő meg egy pasi akik olyan szinten voltak kövérek, hogy az leirhatatlan és ott zabálták a hamburger meg a sült krumplit...gratulálok mondom. Na szóval 55 perc futás után már gyalogoltam hazafelé. Este beszéltem az Anitával skypeon, aztán alvás.

 

 

Eső eső eső...

Április 7. hétfő

A délelőttöt egy kis tanulással meg Friends nézéssel töltöttem, úgy gondoltam ma nem mozgok, hiszen néha pihenni is kell. Aszkával skypeoltam sokat, jó volt. Mindig sikerül megnevettetnünk egymást. Délután mikor hazajött a William és kész volt a házival, kimentünk jétszani. Annyria jó idő volt, hogy melegem volt kabát nélkül is. Dobáltuk a focilabdát, úgy látszik ezt nem unja meg sosem. Aztán négykor mentünk az Anaért. Hatra vittük a Williamet edzésre. De hogy ne unatkozzon addig az Ana, kitaláltuk, hogy menjünk bringázni. Elkértem a Mary cangáját, felmpumpáltam és elindultunk a strandra. A különbség annyi volt 2 órával azelőtthöz képest, hogy kb. 5 fokra lehűlt a levegő, és szarrá fagytam még kesztyűben és sapkában is. De lementünk a tóhoz és vissza. Mikor hazaértünk a Greg is épp állt be a garázsba és cask úgy lazán odaveti, hogy nem less otthon hétvégén péntektől vasárnapig. Magyarul én dolgozom. Is that OK? Hát hogyne, persze. Ennyit arról, hogy a Katival egy hónapja tervezzük, hogy találkozunk és elmegyünk bulizni. Na de idő volt, igy ahogy letettük a bicajt, már mentünk is a Williamért. Nem kellett kaját csinálnom, mert a Greg hozott vacsorát. Hamburger, sült krumpli, csirkeszárnyak meg saláta. Hát sikerült jóllaknom. Utána a Greg megint elég érdekes stilusban kérdezte, hogy megcsináltam-e a csapomat. Mondom neki, hogy nem. Fél kilenckor lejött és tiy perc alatt kész volt. Kitelerte és kiszedte belőle a koszt. Este még Ani aztán alvás.

 

Április 8. kedd

 

Nah megint érdekesen indult a reggel. Hiszen már két napja figyelt a konyhapulton egy bevásárlólista + irtam, hogy tankolni kell. MIndehhez kaptam 100 dollárt annak fényébn, hogy cask benzinkúton szoktam otthagyni 70-80 dollárt. Jól van mondom engem mér kurvára nem érdekel, azt veszem meg amire adnak pénzt. Igy megvettem a legszükségesebbeket: hot-dog, kifli, husi, gyerekeknek suliba snackek, de pl. üditőt meg ilyeneket már nem tudtam.  A boltban van egy fogyatékos pasi, már olyan 40 körül lehet, de az mindig úgy megörül nekem. Már messziről kiszúr a boltban és mosolyog, odajön köszönni. Jó érzés, hogy ilyen örömet tudok nei szerezni cask azzal, hogy megállok megkérdezem hogy van mosolygok meg integetek. A bolt után felpakoltam egyszerre három csekket a számlámra, igy egész kellemes összeggel gyarapodott a számlám. Utána 75 dollárért  megtankoltam. Utána még a könyvtárba is elmentem, kihoztam a Fifty shades darkert. Bár mondtam, hogy nem akarom elolvasni a második kötetet, mégis furdal a kiváncsiság mi less a sztori vége. Még egy 20 perces tornár bepréseltem az időmbe de aztán már mentem is a gyerekért. Az edzést törőlték hála depis borús szakadó esős időnek. Igy a délutánt a gyerekek otthon töltötték. A William dolgozott a state projecten, az Ana is tanult. Én meg lent vártam a vizvezetékszerelőt, mert reggel elromlott a mosógép és folyt a viz. De végül nem jött senki. A gyerekeknek csináltam tojásrántottát meg bacont piritóssal, igazából ez reggelinek való, de izlett nekik. Bár a Greg is otthon volt a korán már, elment a Maryvel konditerembe, aztán megvacsoráztak ketten. Este kb. 10 perc volt a gyerekeivel töltött idő, majd elment aludni. Anita és alvás.

 

Április 9. szerda

 

Olyan nyomorék idő volt, hogy hihetetlen. Az a fajta, mikor fel sem akarsz kelni az ágyból, hanem egész nap feküdni is filmezni. Hát nem is siettem el a délelőttöt. Mikor lerendeztem a gyerekeket visszafeküdtem az ágyba és spanyoloztam kicsit. De aztán felkeltem és skypeoltam Aszkával. Majd pedig egy óra netezés után megrendeltem egy új futócipőt hihetetlen jó áron. Az előző is jó még, de azért benne van már több mint 1000 km, úgyhogy ajánlatos újra cserélni. Jaj én úgy varom, mint valami gyerek a karácsonyi ajándékot. Mondtam is anyunak, hogy más csajt a magassarkú cipők hoznak igy lázba én meg legszivesebben az összes futó- és egyéb sportcipőt felvásárolnám mert annyira jóók. Ez a cipő otthon 35 000 Ft én pedig a feléért veszem itt ráadásul minden cipőre ingyenes kiszállitás volt. Szóval ime a gyönyörű Nike Lunarglide 4 futócipellő (persze nem tudtam végleg elszakadni a rózsaszintől:



A délutáni fociedzés megint elmaradt, de a kislánynak volt futóedzése délután. Mikor hazajöttünk mindkettő elvolt a szobájában, házit csináltak meg tanultak, én pedig vártam lent a konyhában a szerelőt, aki meg is jött. Este még tornáztam egy fél órát, majd Anita és alvás.

Április 11. csütörtök, A magyar költészet napja

Ma van a magyar költészet napja, hiszen ezen a napon született József Attila. Nekem az egyik kedvenc kortárs költőnk Varró Dániel és azon belü is a Szivdesszert kötetét szeretem a legjobban. Ha esetleg még van olyan aki nem olvasott bele, az mindenképp tegye, mert megéri. Nehéz is választanom verset belőle, mert az össes annyira jó, de ez az egyik kedvencem:

 

 

Varró Dániel: Reggel

 

mért reggel fut a háton végig a rémület ujja

gőgünk láncingét mért reggel veri át

fürge nyilával a kétség csördül a vekker a reggel

bús hadi kürtje hahó ugrik az én gyönyörűm

vesz papucsot macisat hamar oldja le szép derekáról

két ölelő karomat fut ki pisilni hamar

mért reggel jut eszünkbe hogy elhagy a nő kit imádunk

hallva az ágyból az új nap csobogó zajait

míg cseng távoli rétek csendje fülünkbe szemünkről

most veszi játszva csak el puha lánytenyerét a halál

kint fütyörészik a víz és vígan pittyen a mikró

bögrék és kanalak összeütődnek és ím

instant oldódik kakaópor a tejben a vízben

kávé és teafű rebben ezerfele szét

mert négyféle nedűt hörpint föl ilyenkor a drága

kávét dzsúszt kakaót gyömbér ízű teát

csészefülek félénken az ujja köré tekerednek

nyújtja nyakát a fiók tátva a csőre felé

bújj még bújj ide még nyomj csókot a számra te drága

forrót és hideget édeset és keserűt

vagy csak az ujjbegyedet húzd végig az ajkamon egyszer

nem lehet ó tudom én nincs neked arra időd

nincs neked arra időd cica fut ki a kádból a víz már

futsz ki a kádhoz ezért módszeresen mosakodsz

arc fül nyak hát kéz láb intim részek a sorrend

mindet megmosod és megtörlöd bekened

arckrém kézkrém bőrfeszesítő krém meg ilyesmi

s már kezed illatosan száz bugyi közt kotorász

melltartót veszel és igazítod benne a melled

festett fürtjeidet kunkorítod kifelé

most ez a szoknya vagy az és a pink top ehhez hogyan illik

és hogy a blézer a blúz a szőrgalléros izé

mért hat reggel a testnél meztelenebbnek a lélek

mért vacog úgy miután partra sodorja az éj

hol van a nap mi süttötte a szél hova fújta ruháit

álmok gyöngyeivel vállán mért vacog úgy

most a harisnya jön itt nejlon vagy necc az a kérdés

az nem időszerű még erről a szem leszaladt

nincs egy percnyi időd hiszen annyi a tennivaló még

szemhéjpúdert kell tenni szemedre lilát

szempillát bodorítani festeni rúzzsal a szádat

gyűrű csatt divatos hajgumi fülbevaló

egyetlen vakító kincsem te vagy énnekem édes

érted hagytam el én egykor a fél szememet

érted jöttem idáig e völgybe bicegve falábon

ások a mélybe le most nyitva a láda üres

nincs meg az autókulcs kiabálsz macikám hova tettem

nem láttad valahol jársz kipp-kopp föl-alá

nézed a tegnapi táskát nézed a tegnapelőttit

nincs meg nincs meg a kulcs szépek a szádon a csék

hát hogy utálom a sok kollegádat egész nap a cégnél

ó hogy gyűlölöm én délben a pizzafutárt

mert neki rúzsos a szád és a lábfejeden neki billeg

a gonddal kipucolt francia női cipő

mert neki vagy szép mert neki mondod a cséket olyankor

négy fal közt lakom én meglett végül a kulcs

meglett végül a jó retikülben volt a helyén csak

ott volt pont legalul rajta a két telefon

négy fal közt lakom én hova nem süt a nap se be reggel

egyetlen cicomám fénysugaram te vagy és

zsebkendő szemüvegtok a tárca a jogsi a fésű

gyorsan megcsókolsz rám mosolyogsz kisietsz

elmész zacc kakaócsík ennyi marad csak utánad

ujjnyi a dzsúszból pár pöndörödő teafű 

 

 

Sajnos itt az idő továbbra sem javult. Ahogy mondták is a helyiek, az április az esőé. Ma is egész nap esett és fújt a szél. Futni nem tudtam elmenni. Na de reggel megint mi volt! Nem igaz, hogy minidg történik valami velem. Szóval nekem mondta a Greg, hogy még ne használjuk a mosógépet. Mondom ok. Viszont reggel a Mary bekapcsolta és betett egy adagot. Hát nem kellett volna. 8-kor megyek le a szobámba és azt hittem elájulok. A szobám felét 2 centis viz boritotta, mivel a zuhanyom lefolyojójából jot fel a viz. Na mondom fasza, már cask ez hiányzott. Rohantam fel szólni a Marynek, az meg jott le. Elkezdtük felmosni a vizet, felhajtottuk a szőnyeget meg elhúztunk mindent. Aztán elment a boltjába és hozta a wet and dry vac-et ami a vizet is felszivja. Na ezzel már jobbak voltunk és az ajtót is nyitva hagytam egész délelőtt. Na de a szőnyegem az eddig is már elég gáz volt most aztán még szarabbul néz ki. Igazán vehetnének egy újat. :D Délután megint elmaradt az edzés. Helyette elmentünk a boltba vennia Williamnek a másnapos sulis pizzapartira üditőt. Elmentünk a könyvtárba aztán pedig a Donkin Donutsba. Csináltam nekik hot-dogot, aztán pedig a szokásos program este. Fél kilenckor alvás a Williamnek és végre én is végeztem.

 

 

 





Hétvége a futás jegyében alkohol nélkül :D

Április 6. szombat

Reggel olyan 10 körül keltem és egy jó kis reggelivel inditottam a napot. Mandulás müzli + eper+ tej.

 

Reggeli közben megnéztem egy Friends részt meg még egy párat utána. De mikor már elég volt a pihiből összeszedtem magam, átöltöztem és nyomtam egy jó kis 40 perces kemény tornát majd mivel nem volt elég még elmentem futni egyet. A futás a végén már kicsit nyögvenyelős volt, 55 percet birtam. Nem a lábam fájdult meg, hanem még az az általános gyengeség volt érezhető, de azért tudtam, hogy alakul ez szépen, hamarosan a régi formámban leszek. Viszont egy térdnadrégban és pólóban voltam, és bár fújt a szél kegyetlenül, de nem volt hideg. Mivel megbeszéltük a Juliékkal, hogy megyünk az állatkertbe. igy mikor hazaértem ettem maradék pizzát, ami pont ugyanolyan fincsi volt mint egy nappal előtte, majd tusolás és irány a vasútállomás a 2:24-es vonathoz. Sajnos a Juliék lekésték a vonatot kb. 1 perccel, hiszen láttam ahogy begurul a helyi járat busz az állomásra, de vonat már indult el. Viszont mondta, hogy a vonaton van az Emily a lengyel csaj, meg egy német is, és hogy ő ismeri őket, jó arcok, keressem meg őket. Végül is a pályaudvaron Chicagoban találkoztunk. Ott ittam egy csokis shaket pótolva a futás közben elégetett kalóriákat. Egyébként most abban a formában vagyok, hogy mozgok annyit, hogy minden probléma nélkül ehetek/ihatok néha ilyeneket. Utána elindultunk sétálni meg nézelődni/vásárolni.

 

 

 Annyira jó idő volt!!!!!!!! 22 fok és hiába csepergett az eső meg fújt a szél, olyan langyos tavaszi levegő volt. Én nekem olyan jó kedvem volt. Az sem érdekelt, hogy egyre jobban esett, mert a meleg kompenzálta. Mászkáltunk mindenféle boltokban, a lányok vettek cipőt meg táskát. Engem nem hozott most lázba a vásárlás, tényleg cask azokat veszem meg, amire szükségem van, vagy nagyon-nagyon-nagyon tetszik, vagy annyira olcsó hogy a hülyének is megéri. Ami nem ebbe a kategóriába van, az hiába tetszik meg jó, kösz nem. :D Annyira jó volt sétálgatni a ebben a szép időben. Az egész város felélénkült, és igen ezt Aszkának mondom, mindenhol Hellosztok! lányok mászkáltak. Szerintem egészen tetszene a hely. :D 7-kor elköszöntem a lányoktól mert ők még mentek meginni egy sört, én viszont mentem a 7:35-ös vonathoz mert azt beszéltük a Juliékkal, hogy bár nem sikerült elérniük a vonatot ezért otthon maradtak, de este visszajövünk bulizni. És nekem volt is kedvem nagyon, mert olyan jó nyár esti illat volt és meleg. A vonaton viszont a Julie irta sms-ben, hogy ok nem akarnak mégse Downtownba menni, mert ugye akkoe megint meg kéne várni az első vonatot reggel, és azt nem akarják, mert a vasárnapot is ki akarják használni városnézésre. Jó ok, de akkor hova? Hát mondtam nekik, hoy ez lehet nunkón hangzik, de nekem nincs kedvem vezetni. Mondták, hogy jó ezt megértik. Mondtam nekik, hogy majd ha hazaérek meglátom milyen kedvem lesz. Hazaértem fél kilencre, és mivel a Mary főzött volt atom mézes-mustáros csirkemell valami piritott izével meg zöldséggel. Fúú nagyon jó volt. Persze azzal, hogy én is ettem az járt, hogy én mosogattam a tepsiket meg nagy tálakat, És bár az eső is igencsak elkezdett szakadni annyira meleg volt, hogy nem birtam magammal és mászkálós hangulatban voltam ráadásul fáradt az meg nem. Irtam  Juliéknak, hogy akkor vezetek és menjünk Evanstonnba, de 10 előtt nem tudok elindulni, mert még hajat mostam meg minden. Na olyan 10 után 10 perccel elindultam,  és tényleg olyan meleg volt, hogy cicanadrág mezitláb balerinacipő az új kék ruhám és egy kis kabátkában indultam. A hajamról annyit, hogy fél évente egyszer veszem a kezembe a hajvasalót de úgy eláztam, hogy pont úgy néztem ki mint hajmosás előtt futás utáni izzadt fejjel. De a Julieval azon röhögtünk, hogy a pasiknak biztos bejön ez az elázott outfit, mint a filmekben. :D Szakadó esőben vezettem Deerfieldig  a hotelig, ott felvettem a Juliékat, majd indulás tovább Evanstonba. Ott letettük a kocsit, majd mig odaértünk a bárba, nah ott sikerült úgy elázni, hogy csatak vizes voltam. A többiek sört ittak sprite-tal keverve. Hát mondom ezt se hallottam még, pedig a sört már sokmindennel vegyitik. Mondtam nekik ezek a németek tényleg furák. :D Onnan továbbmentünk a Nevi'sbe ahol ugye már háromszor voltam és most se tetszett. Tele volt megint 20 eves egyetemistákkal. Mikor indultunk haza akkor a Julie meg én szóba elegyedtünk ilyen öltönyös nyakkendős pasikkal (átlagéletkor 40), akiknek meg szerintem mind felesége volt, úgyhogy gyorsan el is húztuk a csikot. Letettem őket a hotelnél, majd indulás haza, és kint álltak a rendőrök, de pont az előttem lévő autót intették le, úgyhogy én mehettem tovább. Mondjuk nem let volna gáz, mert persze nem ittam semmit. Háromra értem haza, majd alvás.

 

Április 7. vasárnap

 

 

Hát nem kapkodtam el. Olyan 11:30-kor sikerült felkelnem. Mennyire jobban kel az ember, ha ő a sofőr. Modjuk amúgy sem vagyok az nagy alkoholfogyasztó. Itt vagyok több mint 3 hónapja és egy buliban sikerült csak kicsit többet inni, de azt is csak azért, hogy ne lógjak ki. Nem tudom én valahogy igy is mindig elvagyok, hogy kortyolgatom a vizemet. Nem hiányoznak a tömények meg a kevert vackok meg a koktélok. Ami viszont igen ,az egy-egy finom kaja mellé egy jó kiss Vass rozé fröccs. Nah az viszont nagyon. Főleg nyáron hogy fog hiányozni. Jó rozéfröccs. Uhh még a nyálam is összecsordult. Nah de majd ha hazaérek. Csak nehogy egyben pótoljam be. :D :D Szóval lényeg a lényeg, hogy úgy szeretek elmenni bulizni, hogy a másnapom nincs elcseszve. Felkelés után skypeoltam mindenkivel és úgy eltelt az idő, hogy azt vettem észre, hogy 2 óra van. Utána még döglöttem, közben Friends és Sex and the city, majd egy kemény fél óra alatt kitakaritottam a fürdőszobámat és az egész szobámat is. Utána viszont rámjött a futás vágy, az a fajta amit csak azok éreznek, akik annyira szeretik mint én. Na azok tudják, mi kapott el. Azonnal átöltöztem. Mivel ma már azért jóval hidegebb volt mint tegnap, igy rövidujjas plusz hosszúujjú meg sál sapka is kellett, mert a szél is hidegebb volt. Megint elindultam Highwood felé, és egy régi ismerős érzés kapott el, mégpedig amikor annyira jól esik, hogy nem birod abbahagyni. Elmentem egészen a Fort Sheridan vasútállomásig, ami lényegében Highwood előtt egy kis elővalami. Nah ott visszafordultam és onnan haza. Hazaúton az az enyhén nedves tópart illat keveredve a fűvel meg a fákkal elég kellemes volt. Már megint vigyorogtam futás közben mint egy hülye, mert annyira boldoggá tesz, annyira jól esett minden porcikámnak. Nem is kell több nekem. Zene be a fülembe és csak menni menni. Ilyenkor egyre tudok csak gondolni. Hogy kit érdekelnek a mindennapi szaros problémák mikor egészséges vagyok van két lábam és átélhetem azt az extázist amit egy jó kis futás ad. Még egy dolog tehetné teljesen tökéletessé ezt a dolgot, ha esetleg nem egyedül futnék, hanem párban valakivel ;-) Azt szeretem viszont, mikor szembejönnek a sorstársak, integetünk egymásnak és ugyanazt az érzést véljük felfedezni a másik arcán. Olyan ez mint egy szekta. Csak az érti, aki csinálja. Ez pedig nagyon igaz: 

 

"Remember the feeling you get from a good run is far better than the feeling you get from sitting around wishing you were running."

 

Na de mikor hazaértem az elég érdekes volt. Mivelhogy a Gregék elmentek étterembe, csak nekem erről senki nem szólt. Mikor belépek a konyhába azt látom, hogy az Ana főz rizst meg tésztát, merthogy úgy elmentek a Gregék, hogy leszarták mit esznek a gyerekek. Ezen azért megint sikerült kicsit kiakadnom, meg azon, hogy milyen disznóolat csináltak a konyhában. Már nem az zavart, hogy nem érdekli őket mit esznek, hanem legalább irnának egy sms-t, hogy elmennek, és akkor tudom, hogy a 2 gyereknek valami kaját kell csinálnom. Na mindegy segitettem nekik, kisütöttem két husit és igy tudtak enni rendesen. Utána meg elmosogattam meg összetakaritottam. Egészen estig velük voltam, játszottunk majd fél kilenckor a Williamet ágyba tettem. Olyan 9 körül értek haza, meg sem köszönték, hogy vasárnap este is lényegében babysitteltem. A Greg is elég fura volt, kérdeztem tőle, hogy van-e lefolyótisztitójukm mert eldugult a csapom és elég érdekes stilusban közölte, hogy nincs majd megnézi, de nem ma ezzel hagyjam békén. Mondom, bocs hogy élek. De a futás okozta jókedvemet még ez sem tudta elrontani. Úgyhogy ez egy jó nap volt akkor is. :D

 

 

 

Meggyógyultan

Túlléptem már az 50. bejegyzést, ezért úgy néz ki 100 alatt nem leszek ebben a blogban. :D

Április 1. hétfő

 

Na már itt is van az április. Tegye fel a kezét, aki ezen néha ugyanúgy kiakad mint én. Mármint épphogy megszoktam, hogy 2013, és már a negyedik hónapnál járunk.

 

Jelentem már gyógyulok, már cask köhögés és orrfújás volt, de persze le voltam még soványodva és nem sok erőm volt. Igy ezt a hetet a teljes gyógyulásnak szántam. Sajnos az antibiotikum tette a dolgát, úgy kikészitette a gyomrom, hogy egész nap fájt és égett. Útálok ilyen erős gyógyszert szedni, de nem volt más választásom. Visszazökkentem a munkába is. Reggel keltettem volna a Williamet de már 5-kor fent volt, nem csoda hiszen vasárnap este kidőlt korán. Úgyhogy reggel már letusolva nyomkodta az ipodját. Újra kapott házit is, hiszen a tavaszi szünet előtt hát nem nagyon szakadt meg a tanulásba, de most ellátták rendesen. Dálután igy fent voltunk a szobájába, ő csinálta házit én meg olvastam. Aztán leellenőriztem, amit csinált. Most tanulják a törteket, meg hogy hogyan kell egyszerűsiteni. Úgyhogy kibővitettem a szókincsem olyanokkal mint equivalent fraction vagy least common denominator. :D Mikor már az Anna is otthon volt és végeztek a házival, kimentünk az udvarra futni. Mármint gyakorolták a sprinteket én meg mértem az időt. De olyan nagyon hideg volt kint, hogy fél óra után ők is átfagytak és bejöttünk. Még elmentünk a boltba hot-dog kiflit venni, igy hétfőn a szokásos hot-dog+ saláta vacsi volt. Most már én is ettem rendesen, hiszen a melegitő nadrágot úgy kellett már utánam rúgni, a farmer meg öv nélkül leesett rólam, a fejem meg mint egy behorpadt hörcsögé. De persze visszajött az étvágyam, igy pótoltam rendesen a kalóriákat.

 

Április 2. kedd

 

Délelőtt Pencake house-ba mentünk a Julieval és a német barátaival. Ettem 5 kis palacsintát juharsziruppal, pedig reggeliztem is otthon. A kocsiban még mindig nem volt olaj, már úgy egy másfél hónapja mondtam a Gregnek, hogy kell bele. Gondoltam engem már nem érdekel, ha megállok az autópálya közepén akkor megállok. Nehogy már ez is az én gondom legyen. Persze mondta, hogy vegyem meg az olajat és majd ő beletölti. Ettől a héttől kezdve már a tavaszi szezon van a fociban, igy a mindkét gyereknek heti két másfél órás edzése van, plusz az Anának kedd-szerda-csütörtökön délutáni futása a suliban. Úgyhogy 4:50-re mentem érte a suliba, majd hatra vittem edzésre a Williammel, onnan mi hazajöttönk és fél nyolcra mentünk vissza érte. A rizst már megfőztem délután igy este cask gyors kisütöttem nekik kát szelet húst és az volt a vacsorájuk. Anitával skypeoltam majd egy kis Friends és aztán alvás.

 

Április 3. szerda

 

Na az egyetlen, ami még nagyon a betegségemhez köthető az az, hogy olyan szinten vagyok fáradt, mintha fejbevágtak volna. Mint valami beszivott zombie kóvályogtam egész nap illetve egész héten. Ahogy hazaértem regge a buszmegállóból fél kilenckor már feküdtem vissza az ágyba és délig aludtam. Na mondom fasza, igy aztán jól töltöm a szabdidőm. Összeszedtem magam és elindultam a Costcoba vásárolni kaját, de motorolajat a Wallmartba vettem, mert ott volt kisebb kiszerelés. Nah az mondjuk vices volt. Mivel fogalmam nem volt milyet kell venni, a kesztyűtartóból kiszedtem a kocsi gépkönyvét és az első csávóhoz aki Wallmartos pólóban volt odamentem. Szegény kis mexikói gyereknek annyit mondtam, hogy elkéne egy kis segitség mert fogalmam sincs milyen olaj kell. Aztán rendes volt és megmutatta milyen kell. Nah de ami ezután jött! Hát az történt, hogy Lake Forestben megálltam egy 4-way stoptáblánál. Előttem egy Lexussal a nő elindult, de aztán ráfékezett én meg későn fékeztem és rohadt lassan de végül is nekimentem. Na mondom már cask ez hiányzott. Abban a 2 másodpercben lepergett előttem a kép, ahogy minden pénzemet a biztositó lenyúlja, ahogy üvölt velem a Greg és ahogy csomagolok haza. Kiszállt a nő meg én is, és mondta, hogy megkarcoltam a kocsiját. Annyi volt, hogy elől a kocsimnak a rendszámtábláján a kát csavar hozzáért a lökháritójához és lett 2 3mm-es szürke potty. Mondtam neki ok, de álljunk félre a parkolóba, mert feltartottuk kb. az egész város forgalmát. Én akkor már úgy le voltam sápadva, hogy a kabátommal egyszinű volt a fejem. Kiszálltunk megint a parkolóban és mondja nekem a nő, hogy megkarcoltam a kocsiját. Kérdezi, hogy van-e  biztositásom. Na és akkor én ott elkezdtem játdszani a hülyét és mondtam, hogy hát igen biztos, nem tudom, ez nem is az én kocsim, hanem a host family-é, én cask egy babysitter vagyok. Persze amúgy, hogy van biztositás, de tudtam, hogy nekem ez nagyon drága less... Nah és akkor kérdezte a nő, hogy nem idevalósi vagyok ugye, mondom jah. Elkezdi, hogy tudod mit jókedvemben vagyok, felejtsük el az egészet. Amikor ezt kimondta, megjelent egy rendőrautó az úton és odakiált a nő a rendőrnek, hogy álljon már meg. Na bazmeg!!!!! A rendőr lelassitott lehúzta az ablakot. A nő mondja neki, hogy mi a helyzet a rendőr meghát cask annyit tudott tenni vagyis mondani, hogy be kell menni a rendőrségre reportot tenni. Nah mondom kurva jó. S gyerekért 10 perc múlva már mennem kellett, itt meg rendőrségről beszélnek. Elment a rendőr, a nő még téblábolt egy percet, de szerintem belátta, hogy annyira minimális a karc, hogy nki se volt kedve elmenni a rendőrségre ezért. Azt mondta, nem akarja, hogy elveszitsem a munkám és persze mindkettten tudtuk, hogy van a 500 dolláros deductible amit nekem mindenképp fizetnem kellett volna. Szóval mondta, hogy felejtsük el. Hát nagyon megkönnyebültem, de persze egész nap görcsbe volt a gyomrom, mert tényleg nagy gáz kett volna, ha nem ilyen rendes, hanem elkezd cirkuszolni. Nyilván otthon meg nem dicsekedtem a Gregéknek milyen ügyes voltam. De tény, hogy szerencsésnek szerencsés. Este még átmentem Deerfieldbe a Starbucksba találkozni a többiekkel, főleg merthogy a Julienak megérkeztek a barátai és verge találkoztam velük. Ők még este 10-kor indultak a Mekibe enni, na mondom én azt kihagyom köszi. Igy negyed 11-kor már otthon is voltam és alvás.

Április 4. csütörtök

Nah bármennyire is nehéz volt és nagyon szar volt elkezdeni, de összeszedtem magma és tornáztam fél órát. Persze 2 hét tespedés után és pár kilóval kevesebben, ami persze mind az izmokból ment le, hát majd meghaltam. De utána már jobban éreztem magam.  Ezért nem szeretek kihagyni ennyit, mert borzasztó nehéz visszarázódni. Sajnos ez a csütörtök most nem olyan volt, hogy 5-ig semmi dolgom, hanem rendesen 3-kor mentem a Williamért, és 4:50-kor az Anaért. A Mary mondta, hogy jó lenne ha edzés előtt ennénk és nem 3/4 8-kor mikor hazaérünk. Persze nem igazán értettem, ha igyis úgyis főz, akkor miért nem tud megint úgy, hogy nekünk is jusson. Elkezdi együnk valami szendvicset..na mondom kösz. Csináltam a gyerekeknek baconos majonézes salátás szenyót, amit olyan 5 után megettek. Elvittük az Anát, majd amig neki tartott az edzése a Williammel kint dobáltam a focilabdát.

Aztán hazahoztuk az Anát. Hazaértünk és tök jó illatok voltak, mivel a Mary steaket sütött zöldségekkel, és kettesben kajált a Greggel a komyhába. A kocsiban a gyerekek kérdezték, hogy mit csinálok vacsira. Mondtam nekik, hogy igazából semmit, hiszen az lett volna amit edzés előtt ettek. Na mindegy szeteleteltem fel még almákat nekik, amit megettünk. De akkor is felháboritónak tartom, ahogyann a Maryék esznek a konyhában, szerencsétlen Ana meg jóhogy megéhezik másfél órás edzés után amit végigfutnak. Egyszerűen nevetséges. Este a Williammel bolondoztunk mert nem akart fogat mosni én meg megfogtam, a hátamra dobtam és kivittem. Ő meg kiabált. :D :D

Április 5. péntek

Délelőtti project tavaszi kabátot találni. A feladat teljesitése sikertelen volt, de ez persze nem azt jelenti, hogy nem vettem semmit. :D Többek között egy kék nyári ruhát 10 dollárért a Forever 21-ba meg pólót 4 dollárért. Hát igen, hoztam a formám. De kabát az sajnos nem jött össze. Bár amilyen bolond az időjárás lehet nem is kell hiszen télikabát után egyből polo lesz láttunk már erre példát otthon is. Mikor hazaértem megettem a maradék steaket a zöldséggel, nagyon fincsi volt. Meg körmöt festettem tavaszi hangulatban.

A délután érdekes volt.  Egyik gyereknek sem volt semmi programja, és megkértek hogy menjünk el a Sweetsbe milkshaket venni. Jó el is mentünk de háromnegyed ötkor már hazaértünk és a Maryt szerintem rohadtul idegesitette, hogy otthon vagyunk ezért kitalálta nekünk, hogy menjünk le a strandra egy órát játszani. Jó ok lementünk de igazából majd megfagytam olyan hideg volt, de legalább a gyerekek élvezték. Egy háromnegyed óra múlva már teljesen átfagytunk mert a nap is elbújt a fák mögé meg a kezünk is kesztyű nélkül igencsak átfagyott. El akartam még menni velük a könyvtárba, de volt már zárva igy kénytelenek voltunk hazamenni. Mondjuk ót közben az Ana mondta a kocsiban, hogy a Mary nem fog örülni és ki fog találni valamit, idézem "to kick us out of the house." Erről ennyit. Hazaértünk és igazából még fent játszottunk a szobában. De már elég nyűgösek és éhesek voltak hét körül és a társasjátékot meg abbahagytuk mert én megsértődtem és mondtam nekik, hogy úgy nem vagyok hajlandó játszani, ha közben az ipodot meg a telefont nyomkodják. Végül nyolckor megjött a pizza, amiből megintcsak sikerült szolidan egy hat szeletet megennem. Egyet a Chicago styleból ( a képen a hátsó) és egy ötöt a vékony tészttás szalámisból. Tudom mondtam már, de minden túlzás nélkül a legfinomabb pizza amit valaha ettem. Megunhatatlan.

 

 

Volt arról szó, hogy megyünk este bárba Juliékkal de én olyan fáradt voltam, hogy nem nagyon lett volna erőm és hát eléggé be is kajáltam. :D Fél kilenckor hivott a Julie, hogy mit csinálok. Mondom pizsamagatyában és pulcsiban Friendset nézek. Mert mondta, hogy mindenki fáradt és senkinek nincs kedve menni. Mondom jó ok, nem baj, nekem sem. Igy még egy pár részt megnéztem és alvás.

 

 



 

Betegen :-(

Hát ezt a hetet igazából szinte egybevonhatom, mert nem sok különbség volt a napok közt. Bár ennek s hétnek szuperjónak kellettt volna lennie, hiszen a gyerekek elutaztak, tehát nekem egy hét szabadság, ehhez képest elég rossz volt. Ritkán vagyok ennyire gatyán, mint amilyen beteg most voltam és még kicsit vagyok. Hétfőn délután kezdődött a dolog. Estére úgy belázasodtam, hogy azt se tudtam fiű vagyok-e vagy lány. Mikor az egész tested lángol: a szemhéjadtól a nagylábujjadig. Egy percet nem aludtam. A vizes konyharuhát a nyakamban 11 körül már vizes törülközöre cseréltem, abba voltam betekerve, de az se hűtött le. Kitántorogtam a konyhába és irtam egy üzenetet a Gregnek, hogy hagyjon nekem reggel itt olyan gyógyszert, amit a múltkor adott, lényegáben ilyan coldrex szerű valami. Kedden reggel el is kezdtem szedni, de a lázat cask hőemelkedásig vitte le, továbbra is egész nap égett a fejem. Étvágyam az semmi nem volt, alig ettem pár falatot egész nap. Most nem úgy volt sajnos, hogy anyu levesei egy nap alatt meggyógyitanak, meg csinálnak neked teat, hanem szépen egyedül mindent magadnak. Szerdán nagyjából jobban éreztem magma, és mivel már nagyon bosszantott a dolog, hogy a szabadságomat ágyban töltöm úgy, hogy először mióta itt vagyok tavaszi idő van, ezért elmentem Downtownba a Lincoln Park állatkertbe, ami ingyenes egész évben. Körbesétáltam, még skypeon meg is mutattam Aszkának meg Anyának egy pár állatot.

 Na és akkor kitaláltam, hogy visszafelé nem a 37-es busszal, hanem gyalog megyek a pályaudvarra. Nem is volt gáz, szép idő volt, olyan 1 és negyed órát gyalogoltam. A pályaudvaron megvettem magamnak az első csokis shakemet amióta itt vagyok, Igen a gyilkos csokis shake, amitől 3 éve kicsit kikerkedtem. :D A csokis shake, amit máshol még ittam. Hmmm, hát minden kortyot kiélveztem. Nah és akkor ne kérdezzétek hogyan mert én sem tudom, de rossz vonatra szálltam fel. És mivel igencsak elfáradtam azonnal el is aludtam. Olyan 50 perce utaztam már mikor rájöttem, hogy itt valami gáz van. Szóval a North Line helyett a Westre sikerült felpattannom ezért leszálltam a Villa Park nevezetű állomáson valahol a halál ..... n. Na akkor ott szépen megvártam a szembevonatot vissza Downtownba, ugye az akkor megint 50 perc, majd ott még fél óra mire indult a vonat Lake Forestbe... 11 dollárom bánta ezt a túrát és hat helyett este fél kilencre értem haza tök fáradtan. Csütörtökön egész nap ágyban voltam mert nem ment le a lázam. A Maryről annyit cask, hogy a négy napon keresztül egyszer meg nem kérdezte, hogy szükségem-e van valamire vagy épp haldoklom-e a szobámban... Délután mikor mondtam neki, hog fosul vagyok meg lázas, azt mondta, aludjam ki. Jah mondom persze. Végre hazaért a pasi, és akkor én már vergődtem mint egy hal. Kitántorogtam a konyhába és mondtam neki, hogy nagyon szarul vagyok. Ő felhivta a gyógyszertárat ls iratott ki nekem valami gyógyszert, de a gyógyszertár 8-ig volt nyitva, ők meg étterembe indultak. Kotorásztam a biztositásos papirjaim között, de majdnem összehánytam magma, és a elkezdett verni a viz. Mondtam nekik, hogy én nem birok most vezetni, és akkor mondták, hogy jó akkor majd ők elhozzák a gyógyszert. Igy is lett 10-kor bevettem az elsőt, és a Greg figyelmeztetettt, hogy fájni fog a gyomrom tőle meg hasmenésem less, mert elég erős antbiotikum. Na de legalább a lázamat levitte reggelre. Pénteken még egész nap vegetáltam az ágyban, a gyógyszer jó cask már eléggé le voltam gyengülve. Szombaton délelőtt még pihentem, majd délután elmentem a Chicago Botanic Gardenbe ott sétálgattam egy kicsit, de nagyon fújt a szél, én meg még mindig elég csúnyán köhögtem. Persze most meg a szombati helyett a hétköznapos menetrendet sikerült néznem, igy vártam több mint fél órát az állomáson, de mivel sikerült bliccelnem, igy spóroltam 7 dollárt. :D Este nem volt erőm elmenni buliba, meg nem is akartam még betegebb lenni, úgyhogy ezt most kihagytam és kb.10-kor már aludtam. Vasárnap meg hazaértek a gyerekek délután, és mivel a William nem akart moziba menni, ezért én voltam vele. Tiszta szomorú, hogy haza kellett jonnie, mert az anyukájánál szeret lenni. Néztük a tv-t, de ő 7 órakor már ki is dolt és elaludt ruhában. Mondtam a Gregnek, majd hétfőn korán felkeltem, hogy fürödjön meg de most hagyjuk aludni. Én is elmentem olyan 9 körül. Még mindig 5 percenként fújtam az orrom és nagyon csúnyán köhögtem, de legalább nem voltam lázas. Bár energiám az nem sok volt.