Szabadság II. rész

Június 19. szerda, június 20. csütörtök

Szóval már nem nagyon emlékszem mit csináltam szerdán, csak annyira, hogy itthon voltam egész nap. Későn keltem, délelőtt pakoltam, délután pihentem, este meg tornáztam. Jah és ebédre pizzát ettem, mert megkivántam és  miért ne? :D

Csütörtökön meg csináltam tepsiben sült krumplit, csirkét és avokádósalátát.

Este a Greg megkérdezte nem megyek-e vele vacsorázni valamit, én meg mondtam, hogy nem. Mert most kezdett velem kedves lenni, hogy már szakitottak a Maryvel. Ehelyett elmentem futni egyet. Jó volt nagyon, kellemesen futottam egy 60 percet, majd bár még tudtam volna bőven, valamiért sétálni volt kedvem úgyhogy még 45 percet gyalogoltam. Nagyon klassz volt, ment le a nap, kellemes meleg volt, fülemben meg a tavalyi nyár pillanatait idéző Gusgus - Arabian Horse szólt. Nagyon boldog voltam, csakúgy. Mert sétáltam a szép időben. Nem érdekel, ha ezt valaki erőltetettnek gondolja vagy nem őszintének, nem játszani akarom az eszem, amikor arról beszélek, hogy ezek az alapvető dolgok is boldoggá tesznek, hanem mert tényleg igy van. Igazából csak mosolyogtam magamnak és rájöttem, elég ha én tudom...

Június 21. kedd

Ma sem kapkodtam el, 10-kor dobott ki az ágy. Délelőtt elmentem nézelődni, de csak egy dolgot vettem, egy sminkcuccot amit már nagyon rég szerettem volna.

A mai napra baseball meccset beszéltünk meg a Dennissel. Igy délután felpattantam a vonatra és bementem Downtownba, onnan meg ki Lemontba. Nagyon klassz volt az idő, meg amúgy a meccsnek is jó hangulata volt, de hogy ez a baseball milyen egy rohadt unalmas sport. :D De legalább szórakoztatták az embereket, dobáltak cukrot meg popcorn csomagokat a közönségbe, mi meg ettünk egy igazi meccsre való szaftos hamburgert meg ittunk sört. Amúgy a köv képek szerint olyan, mintha alig lettek volna, pedig tele volt az egész hely, csak korán érkeztünk és akkor csináltam a képeket.

 Meg persze fényképezkedtem a különböző figurákkal.

Volt tűzijáték is a végén. Jó volt, de a baseball nem lett a kedvenc sportom az biztos :D

Szabadság I. rész

Június 17. hétfő

Na megkezdődött a hét gyerekek nélkül. Hát elég furcsa volt. Greggel nem is találkoztam, mert olyan fél 9-kor keltem cask fel. Hát igen, ki lehetett birni. Na 9-kor aztán telefonáltam a fodrászatba, és mondták, hogy fél négyre mehetek. Mondom pompás, hiszen dél körülre beszéltem meg a skypeot a Renivel. Szóval reggel igy lustálkodtam, blogot irtam, tettem-vettem. Beszélgettünk Renivel, jó volt nagyon. Összeszedtem magma és elmentem a fodrászhoz. Jaj hát én még ilyen helyen nem voltam, ahol egyszerre hárman csinálték a hajam, olyan volt mintha valami sztár lettm volna. :D Az a jó, hogy nem cask levágták, hanem tanácsokat is adnak hajápolással kapcsolatban, és úgy vágta le, hogy ne legyen olyan nehéz a hajam, mikor összefogom copfba. Minden dolgozó koreai amúgy és nagyon aranyosak. Nem volt olcsó, de akkor sem bantam meg, mert jó érzés volt nagyon magamra költeni most.

Utána már nagyon éhes voltam, és a múltkor is emlitettem, hogy a Jimmy John's ott van rögtön a fodrász mellett. Hát az Italian beach szendvics eléggé bejött, úgyhogy most is olyat kértem. Nem tudom, hogy a hajam-e, vagy hogy egy kicsit megint vékonyabb vagyok, vagy csak alapból a 6 feet magasságom, de ma is egy olyan nap volt, hogy megint sokan megbámultak az emberek. Ennyire csak nem lóghatok ki, de úgy látszik igen. Tudom nem először irom le ezt, és nem akarom, hogy bárki félreértse, de az van, hogy itt ezt élvezem. Otthon ez tök zavaró lenne, itt viszont tökre jól esik, mindenkire mosolygok, mindenki kedves velem. Na mindegy csak azt akartam mondani, hogy ez egy jó állapot. Átsétáltam a Mekibe mert úgy gondoltam rám fér egy kis fagyi is. :D Jah amúgy vicces, mert a rendőr is beállt a drive throughba, biztos ő is megkivánt egy fagyit. :D



Utána elmentem a Brunswickot verge meglátogatni, de azt mondta a securitys bácsi, menjek vissza másnap, mert ugye már 5 óra után mentem. Na akkor innen még bolt, vettem ezt-azt, pl. mandulatej, peanut butter avocado stb. és olyan 7 körül estem haza. Este még tornáztam egy kicsit, tévéztem, blogot irtam. Hát igen, ez is egy munkanap volt :D

 

Június 18. kedd

 

Na ma már cask 10-kor keltem fel, mondjuk azért mert hajnal 2-kor feküdtem le. :D Hát nehéz ez a hét... Nah összeszedtem magma, hogy megyek a Brunswickba, ing meg minden. De persze tudtam, hogy úgysem mehetek be, de mondom tegnap is öltönyben mászkáltak az emberek. Indulnék el, mire a Mary a kezembe nyom egy rakás mosnivalót, hogy menjek el a laundryba, mert a száritógép elromlott itthon. Király, szóval igy elmentem Highwoodba és másfél órát mostam. :D Közben skypeoltam Adrival, úgyh nem volt gáz, csak nagyon meleg volt a száritógépek mellett ingben. Nem csináltam különösebben nagy ügyet a Mary cuccaiból, úgy ahogy volt minden válogatás nélkül bedobtam őket a mosógépbe, meg a legforróbban a száritóba :D 

 

 

Utána elmentem a Brunswickba, de persze nem mehettem tovább a hallnál. Nem baj, körbejártam, nagyon klassz volt. Gyönyörű épület egy tó van előtte. Belül az előtérben vizesés és az tetszett nagyon, hogy minden diviziót képviselő termék volt minden sarokban. Volt egy treadmill, egy nagy hajó középen, egy billiárdasztal hátul és a bowling a másik oldalon. Úgyhogy ennyi jutott, de akkor is jó volt, hiszen 10 percre vagyok tőle kocsival és mégiscsak az első munkahelyem volt.

 

 

 Aztám elmentem a plázába nézelődni. Mindenki Victoria's Secretes táskával mászkált, na mondom mi a szar van ott. Hát bementem, jó tényleg voltak akciók meg minden, de azért igy se valami hű de olcsó... sőt. Mentem még egy- két üzletbe, de besokalltam és nem vettem egy nagy büdös semmit se. Átmentem walmartba, ott még vettem egy-két kaját meg amik kellettek, majd átmentem az Ultaba, mert körül akartam nézni, meg imádom azt a boltot, cask sminkek meg kencék vannak. Nah de ekkor jot az ami fél év után pont ma kellett, hogy megtörténjen, kizártam magma a kocsiból, de ha ez nem let volna elég, a telefonom teljesen le volt merülve. Na mondom most gondolkozz Eszti! Ugye én a a Gregnek nem tudom a számát fejből. Na ekkor azt találtam ki, hogy elmegyek a Verizon store-ba, ami ennek az egész bevásárlós résznek a másik felén van. Nah de ott ám semi gyalogátkelőhely meg ilyenek, úgy rohantam át a főúton. Ott feltették töltőre a telefonom, majd hivtam a Greget, aki épp hazafelé tartott de visszafirdult és 15 perc múlva ott vol, szerencsére pótkulcs volt nála. Úgyhogy ez igy megoldódott, még beugrottam a Costcoba és a Jewel Oscoba gyümölcsért meg ilyenek és 8-ra értem haza. Ettem az egyik kedvenc eledelemet mostanában, almát cukormentes crunchy peanut butterrel. Tudom, hogy nem szabad rögtön futás előtt enni, de nagyon lent volt a vércukrom. Na gyorsan összeszedtem magma és fél kilenckor megindultam futni, hogy majd egy órát azért legalább. Na de ehelyett olyan szenvedés volt, hogy netovább. 25 percet kinlódtam, szúnyogokkal küzdöttem, izomláz volt a mellkasomban, fájt a hasam, minden bajom volt. Nah még egy 25-öt tempósan sétáltam, aztán hazaestem. Fürdés, Anitával beszéltem telefonon, Friends és alvás.

Egy teljes hétvége Chicagoban Katival

Június 14. péntek

Ma az Anna elment a barátnőjével a Six Flags-be, ami egy bazi nagy vidámpark, igy a Williammel ketten maradtunk és hát eléggé el volt szontyolódva. Na de ugye én tartoztam neki egy kosármeccsel a medencében, igy délelőtt 10-kor kimentünk és játszottunk, napoztunk meg olvastunk. Ebédre csináltam neki Mac&Cheese-t, aztán megint kimentünk a medencéhez. Délután még tévéztünk kicsit, de olyan 4 körül dobáltuk a focilabdát meg tollasoztunk. Hatra ért haza az Anna a vidámparkból. Az apjuk elvitte a gyerekeket fél hét körül valami mexikói étterembe, én meg lényegében végeztem is. Megfürödtem, elkészülődtem, és kisétáltam a 8:24-es vonathoz. Az állomáson megismerkedtem két helyi sráccal, velük beszélgettem a vonaton egészen Chicagoig. Onnan gyalog szokás szerint a State streetig majd a red line metroval mentem a Katihoz. Ott ledobtuk a cuccomat, ettünk egy falatot, majd jöttek értünk a Dennis és a haverja a Javier és mentünk a Lincoln Park részhez, ahol rengeteg bár van egymás mellett. Ott elkezdtünk kultúráltan italozni. :D Csatlakozott hozzánk még két lány, akik a Dennis barátai voltak.



 Mentünk más bárokba még, nagyon klassz volt az idő. Én egészen jó hangulatban sétálgattam már. Csak sajnos 2-kor bezár a bazar és kiküldik az embereket. Szóval még mászkáltunk egy ideig, de aztán elmentünk kocsival egy helyre enni, de előtte kiraktuk a két lányt. A körgyűrűn mentünk Chicago szélén, volt egy nem gyenge kilátás a kocsiból. Na mindenki evett, cask én nem, mert nem akartam junk kaját enni megint, aztán a Dennis kirakott minket a Katival, ők pedig mentek haza a Javierrel haza. 4 körül feküdtünk le. :D

Június 15. szombat

Felkeltünk reggel a Katival és megreggeliztünk. Sajnos az idő nem kedvezett nekünk, strandra nem tudtunk menni, mert délelőtt esett az eső. De úgy szólt az előrejelzés, hogy délutánra eláll és melegebb lesz. Igy is volt.  Elmentünk olyan három körül a strandra sétálni, és cask üldögéltünk a parton. Útközben amúgy én mondom nektek a Katival bográcsban főtt marhapöri illatot éreztünk. :D Össze is futott a nyál a számban, A strandon pont jott egy rendőr, aki ugye azt nezi, hogy isznak-e az emberek alkoholt a parton, mert azt nem lehet.

 

Visszasétáltunk a Water Towerhez és megvártuk a Juliet. Leültünk ott az épület aljához, ahol vannak éttermek és a gyilkos cheesecake factory.

Megismerkedtünk még két au pair lánnyal, az egyik svéd volt, de elég nagypofájú leányzó volt. Tele van a város amúgy au pairekkel, rögtön ki lehet szúrni, ha már csapatban fiatal lányok mászkálnak. Nah ott leülttünk a kint székekre és megvártuk a Dennist, hogy utána elmenjünk mindannyian nézni este a hokimeccset. Ittunk egy Jamba Juicet is. Sétáltunk sokat, nagyon klassz idő volt, rengeteg ember mászkált. Olyan jó, hogy vegre bejött a jó idő!

 

Kerestünk bárokat, ahol nézhetnénk a meccset. A Dennis ajánlott egyet, ami egy rooftop bár, hát az elég jól hangzott. Fel is mentünk, de olyan szinten puccos volt, hogy az engem már taszitott, szóval cask körbenéztünk és jöttünk le. Látjátok innen milyen pici a Bean?? :D Ott van ám a képen.

 

 

 

Na úgy döntöttünk, fogunk egy taxit és elmegyünk északabbra megint a Lincoln Park felé. Ott már jól tele voltak a bárok, mert már fél órája ment a meccs. Na de találtunk egy jó helyet, oda bementünk. Itt nem úgy van ám, hogy egy tv vagy kivetitő, hanem minden bárban van vagy 15 tv, hogy bárhol is állj, tuti lássad. Nah ittunk egy sort, majd jot egy kör tömény is, azt a Dennis kérte, meg is lepődtünk. Na de aztán a Kati is kezdett álmosodni, meg szerette volna magát kipihenni, mert ő másnap ment a Spring awakening fesztivalra. Csak én meg egyáltalán nem voltam álmos, és bezsongtam mert jó idő volt nagyon, és mentem volna még valahova. Szóval hazamentünk a lakáshoz, a Kati felment aludni, de mi a Dennissel mentünk még tovább. Sajnos lemerült a telefonom, a Katinak meg le kellett jonnie pizsiben, hogy megadja a számát a Dennisnek, hogy ha jövök haza, akkor be tudjak menni, A doormannek fel kellett mennie szólni, elég kellemetlen volt, bocsi Kati ezért, de nem hiszem, hogy gáz lesz belőle. Na mi meg elmentünk egy iszonyatosan jó bárba, aminek Howl of the Moon volt a neve. Azért volt különleges, mert nem dj volt, hanem a bár közepén játszott egy zenekar, de nem ám akármilyen. Lényegében, két csávó zongorázott és énekelt, gitáros meg dobos, és egy nagyon menő hegedűs csaj. Bármit lejátszottak, amit kértek az emberek. A kicsit retrosabbtók, az egészen mostani zenékig. Hihetetlen hangulatot csináltak., tele volt a hely. Nah de ott meg mit ittam, az nagyon vicecs volt. Valami chocolate bomb vagy shake én már nem tudom mi volt a neve, de lényegében csokis jégkásaszerűség volt, aminek mint a chocolate milk olyan ize volt, kivéve, hogy vodka és Bacardi is van benne. :D Hát elég csalós :D Na szóval ott voltunk olyan éjfélig, majd hazasétáltunk és igy olyan 1 után feküdtem le. Köszi Kati, hogy beengedtél.

 

Június 16. vasárnap

 

Olyan 8-9 körül feléledtünk és megreggeliztünk.

 

 

Méghozzá vajas-mézes kenyérrel kinált meg a Kati, aminek úgy megörültem, mert valamiért már ezer éve nem ettem, olyan otthoni hangulatunk támadt. Magyar zenéket hallgattunk, és elsoroltuk azokat a kajákat, amiket nagyon szivesen ennénk. Nálam a lista igy hangzott: bármilyen leves első helyen a zöldbablevessel, töltött káposzta, rakott krumpli, halászlé, ananászos-sajtos csirkemell, anya gombapürije nokedlival, fekete erdő szelet, az összes főzelék, HÚSLEVES, stb stb. Na abba is kellett hagynunk, mert rendesen már szenvedtünk, ahogy elképzeltük ezeket a kajákat. De nagyon fitneszek voltunk és ettünk csirkét salival, jah meg egy tábla oreos milkát. :D :D Mondjuk amennyi csokit én eszek itt, ez belefért, mert szinte a fagyin kivül semi édességet nem eszem. Jó volt igy kicsit lustálkodni a lakásban. Skypeoltunk a szüleivel is, akik nagyon aranyosak. Apukájával szlovákul, anyukájával meg magyarul beszél. Persze én nem birom túltenni magam a kilátáson a 41. emeletről, ezért a lakás minden oldaláról fényképeztem most is.

De ugye a Kati ment erre a fesztiválra, nekem meg semi kedvem sem volt hazamenni Lake Forestbe. Én azért nem mentem vele, mert 100 dollar a belépő és most nagyon nem akartam ilyenre költeni, de ő jól tette, hogy ment, mert óriási jó fesztivál, napi 30 000 emberrel. Szóval megbeszéltük a Dennissel, hogy ha végez a focimeccsével akkor bejön de úgy, hogy hozza a kutyáját is, és elmegyünk valahova megsétáltatni. Downtownba nem maradhattunk, mert ahhoz kell a kuytának city tag. Pont jól jot ki, mert a Katiért is háromra jöttek a szlovák haverjai akikkel ment, meg a Dennis akkor jot értem. A kutya hátul ült. :D Elköszöntem Katitól és elindultunk North Shore driveon, hogy majd találunk egy kutyás strandot. A kutyus amúgy a Diego névre hallgat, és elképesztő bolond. Boxer-Labrador keverék, és a Dennis úgy fogadta be, mert kóbor volt előtte. Pedig engem a Beni kutyám rendesen megedzett azért, de a Diego szabályosan kitépte a kezem a helyéről. Mentünk egészen Evanstonig, ott kiszálltunk és sétáltunk, én még hintáztam is a játszótéren. Nagyon sokan kint voltak barbecuezni, meg családok piknikezni gyerekekkel, hiszen gyönyörű idő volt. Persze a Dennis cukkolt végig, hogy ez milyen gazdag negyed, hiszen amerre én vagyok meg hát az egész north shore ugye igencsak pénzes, és ő még nem is járt erre, néha elállt a szava, mekkora házak vannak, nekem meg úgymond már fel sem tűnnek ezek a paloták. Sajnos kutyás strandra nem tudtunk menni, igy haladtunk tovább észak felé, mig már a szomszédban, Highlan Parkban jártunk. Mellesleg megkérdeztem, hogy vezethetek-e, és elég furcsa volt fél év után váltani. :D Ami még ennél is ijesztőbb volt, hogy a Ford Expedition után, amit 5 hónapja napi szinten vezetek, ebben a személyautóban úgy éreztem, mintha a földön ülnék, és mintha nem látnám a forgalmat. Igaza volt otthon a Viczián Attilának, tényleg sokkal egyszerűbb a nagy autót vezetni, mert jobban látsz mindent. Nah de amúgy klassz volt igy is, a Diego feje végig kilógótt hátul az ablakból. :D Szóval Highland Parkban a strandont találtunk egy részt, ahol elengedtük a kutyust és barátkozott a vizzel. Mint látjátok nem túlzom, mikor azt mondom olyan tiszta a Michigan-tó mintha tengerbe fürdenél.

 

Csak az a gond, hogy amig nem érsz be a homokos részre, olyan nagyon szúrnak a kavicsok, hogy nem birsz megállni a lábadon. Én olyannyira jól éreztem magma, hogy bementem és meg is merültem. Rajtam kivűl talán még két elvetemült mexikói mártózott meg. Hát mit mondjak elég kellemesenm frissitően csipősen azaz kurvára hideg volt a viz. Próbáltam becsalni a Diegot, de nem nagyon akart bejönni, mert törték a kavicsok a talpát. Nah de aztán hat előtt 20 perccel szólt a lifeguardos csaj, hogy hatkor bezárják a strandot, szóval húzzunk kifelé. Elmentünk egy benzinkútra, ott a mosdóban átöltöztem majd, elmentünk kajálni Highlan Parkba. Még este is nagyon klassz meleg volt.

 

Nyolcra értem haza, fáradtan, kimerülten, de nagyon klassz hétvégével a hátam mögött. Köszönöm a Kati az elszállásolást, még egyszer boldog szülinapot! Este márcsak fürdésre volt erőm, meg skypeoltam kicsit és alvááás.