Ennyit a nyárról; hideg és borús...

Május 20. hétfő

Tehát a Mary ma reggel is közölte, hogy azon a hétvégén nem jöhet senki, mert akkor ők esküvőre mennek és én meg dolgozok. Mondom neki jó, de nem tudunk módositani a repjegyen. Elkezdi, hogy jaj dehogynem olyan 50 dollárért már lehet, Igen cask az Anita is már kikérte magát. Szóval tiszta ideg voltam...hivtam Anit, de ő meg nyaralt és nem akartam ilyennel idegesiteni, majd azt mondta megoldjuk valahogy. Délelőtt elvittem a Forddal a Maryt a Range Rover szervizbe, mert ott volt a kocsija, majd útközben kérdezi, hogy a bicajának a kerekéről a dugó. Mondom én pumpáltam fel még két hónapja, úgy emlkészem visszaraktam, de nem emlékszem igazából. Gondoltam majd akkot veszek 10 centért egy olyan szaros műanyag dugót. 5 auto mellett nem tudom mit kell ezen pattogni... Különben szerintem visszaraktam. Délelőtt még mostam a cuccaim, meg a Csabával skypeoltam. Délután a Williamnek segitettem takaritani a szobáját aztán vittem edzésre. Este semmi különös.

 

Május 21.kedd

 

Na reggek felhivtama kordinátorom, mert a tegnapi nap nem volt jó neki. Elmeséltem neki egy-két dolgot a hétvégével kapcsolatban, és mondta, hogy totál nem tartja be a szabályokat a család és kihasználnak. Anival is beszéltem valahogy muszáj lesz megoldani, hogy el tudjon jönni. Én mondtam, hogy kifizetema módositást, ő meg próbáljon elkéreckedni a Jeniferéktől későbbi időpontban. Elmentem futni is, de cask vonszoltam a testem. :D Olyan rohadt meleg volt. Igazából a nagy páratartalom miatt nem birom, hiszen alig kapok levegőt mikor futok és tiszta viz vagyok, de nem az izzadságtól hanem lecsapódó párától. Az én európai tüdőmnek ez sok. :D

 

Napi futós zene: Clifnek köszi érte ;-))

 

 

Mig az Ana edzésen volt, a William a szobájában videojátékozott. Tiszta ideg volt nem is tudtam mi a Baja elkezdni, hogy menjek ki a szobájából. Átmentem az Ana szobájába addig blogot irni. Hallom, hogy elkezd sirni. Mondom mi van, erre meg mint egy idegbajos elkezd hisztizni...kiderül, hogy azért mert nem tudja megcsisnálni azt a szintet a játékban. Mondom neki fejezze már be ő meg pofázik vissza meg kiküld a szobájából. Na elborult az agyam átmentem és olyan szinten üvöltöttem le, hogy zengett a ház. Kárhogy  a Gregék addigra már elmentek az étterembe. Leüvöltöttem, hogy velem igy nem beszél és nem az övé az utolsó szó. Elmentünk az Anaáért, és a kocsiban is cask puffogott, meg neki állt feljebb. Este megvártam mig hazaérnek a Gregék és beszámoltam a fiú viselkedéséről, de megint sok figyelmet kaptam mondhatom. Nyomkodta a telefonját és kb. leszarta amit mondok. Na én meg kiröhögtem magamba és bementem a szobába. Ekkora szart... :D :D

 

Május 22. szerda

 

Délelőtt angoloztam. Ez most lehet furcsán hangzik, de tényleg. HIába dicsérnek sokan, hogy jól beszélek, sosem leszek megelégedve magammal. Mindig van mit újra gyakorolni, nyelvtan, szavak stb. Viszont ahogy visszagondolok ezalatt a lassan öt hónap alatt is mennyi minden új ragadt rám, és ez tök jó. Főleg az olyan szófordulatok, amiket másképp sosem ismernék meg, hiszen ilyenek a könyvekbe nincsenek. Ebéd után és félig közben skypoltam Mártival meg Norbival. Nagyon aranyosak voltak, a Csongi meg még egy sztriptizt is lenyomott. :D Jókat nevettem, nagyon szeretem ezt a Csányi családot. ;-)

 

Avokádós baconos salátám

 

 Délután a Williamnek meccse volt, hiszen a sok eső miatt elmaradt meccseket valamikor le kell játszani. Hát most sem volt job az idő. Gané esős takony fos, nagyjából igy tudnám jellemezni. Greg is úgy jött el a munkából, hogy ki tudott jönni a meccsre. A mai nap kivételes volt sok idő után, hiszen a Mary úgy csinált vacsorát, hogy mi is ehettünk belőle. Bio sajtburger meg főtt kukorica meg sali. :D

 

Május 23. csüt.

 

Igazábl nem nagyon emlékszem mit csináltam csütörtökön, csak azt tudom, hogy délelőtt tanultam sokat, meg egész nap szar kedvem volt... de elfelejtettem, hogy hova mentem vagy mit csináltam. Ja délután a Williammel játszottam. Pár kép az utca végéről, mikor vártam a buszt. :D

 

 

Május 24. péntek

 

Reggel ez a lény volt az udvaron. 

 

 

Hála a jó égnek a gyerekeknek ma csak félnapos suli volt. Tehát a William már 11-kor itthon volt. O jee! Másfél órát játszottam vele kint az udvaron. Az Ana bent volt a városban a barátnőivel elmentek Starbucksba és olyan egy körül mentünk értük, mert eljöttek hozzánk a barátnői. Na öt 14 eves kisscsaj itthon, volt ám hangzavar. Eszembe jutottaka régi szép idők gimi hetedikből és nyolcadikból; a szilveszterek, ottalvások stb. De jók is voltak. :D De a barátnői már olyan fél három körül el is mentek ésa kkor jot a szenvedés, hogy jaj de untakoznak. Mondom nekik, ha van zsebpénzük maradék, menjünk el a 5dollar and below store-ba, és vesznek valami maguknak. Elmentünk vettek egy röplapdát meg a William valami baseball ütőt meg labdát, de ilyen gagyi műanyagot persze. :D Én meg az új kedvenc fahéjas rágómat. Aztán átmentünk a plázába, az Anna vett magának telefontokot meg egy pólót. Hazaértünk olyan hat körül, és kimentek játszani az új cuccaikkal. A Gregék már kiöltözve rohangáltak, mert étterembe készültek. Hatalmas jelenet, ahogy kérdezem a Gregtől, hogy rendelünk ma pizzát, hiszen péntek van és a gyerekek is megőrülnek a Ferentinos pizzáért és hát én is imádom. Elkezdi a Mary, hogy a fagyasztóban van fagyasztott pizza. Mondom kurva jó. Ők elmennek étterembe, de mi meg egy pizzát se rendelhetünk. De a Gregnek szóltam, hogy a gyerekek szeretnének a Ferentinóból, igy adott pénzt és megrendeltem mert ők már el is húztak mint a vadlibák. A naptárba az volt beirva, hogy 9-ig dolgozom. Megbeszéltem a Jewellal meg a Luisával, hogy megyünk este karaoke bárba, ahogy végzem. A Luisa rendes volt és mondta, hogy megvár akkor menjünk együtt, mert ugye ő is Lake Forestben lakik, és akkor ő vezet át Highwoodba. Na persze fél 10-kor még sehol senki. A Luisa átjött, beszélgettünk a szobában, de már mindketten felöltözve meg minden. 10-kor még mindig senki. 10:10-kor irok a  Gregnek, hogy mikor jönnek haza, de semmi válasz. 10:15-kor felmentem megnézni a gyerekeket aludtak már rég, én meg hagytam egy üzenetet a konyhapulton, hogy elmentem, mert nekem programom van. Aztán 10:30-kor mikor már a kocsiban voltunk, irt a Greg, hogy hazaértek és ok.... na de este is ment a variálás össze-vissza ki hova megy, meg mikor, merthogy akkor karaokeba nem megyünk. Végül Deerfieldbe kötöttünk ki egy srác házában, akivel most a Jewel kavar. Na ott aztán leesett az állam. A Lakáskultúrában nincs olyan ház basszus, mint ahogy ez kinézett. Valami iszonyat jó volt, az udvar, a kert, az egész ház belül... De tök fáradt voltam igazából. Beszélgettünk meg boroztunk. Nah meg hozzátartozik a dologhoz, hogy 5 fok volt éjjel... nem kivánok hozzáfűzni semmit. Háromra értünk haza.

Ezt a zenét hallottam ma, nagyon megtetszett, de annyira beteg a klipje, hogy azt nem merem iderakni:

 

 

Jah és köszi a névnapi köszöntéseket! ;-)

Nyári hangulatban

Majus 16. csutortok

Na vissza a valo vilagba. Kezdodhet a munka. Reggel a Greg kozolte velem, hogy penteken en viszem az Annat a futoversenyre es este egy hotelben alszunk, mert a verseny szombaton lesz es 300 km-re van Lake Foresttol. Kicsit befostam, mert meg ennyit egyedul sose vezettem, es itt meg a nagy Interstates palyan nem is voltam. Delelott kipakoltam meg mostam, elmentem bevasarolni is, mert azt nem sikerult senkinek amig en nem voltam itthon. Elmentem a konyvtarba, ahol kozoltek, hogy a dvd-t amit azota sem talalok nem tudjak helyettesiteni, ezert ki kell fizetnem azt az osszeget, amit akkor kell ha elhagynak egz lemezt, hat mit ne mondjak, kurvara hianyzott... Delutan fociztam a Williammel. Ezalatt a majdnem egy het alatt amig nem voltam minden meg zoldebb let. Gyonyoru a kert es a fu. Meg az egesz utcaban minden haznak nagyon szép a kertje. Délután jött is a mexikói bagázs és a három focipályányi hátsó udvart meg elől is két óra alatt puccba vágták. De úgy lett lenyirva a fű tényleg, hogy ilyen csikos lett, nagyon menő. :D Este semmi extra, fürdés és alvás.

Május 17. péntek - május 18. szombat

Anna ma nem ment egyáltalán suliba mert délbe kellett elindulnunk. William miatt viszont muszáj volt kelnem. Elvittem reggel majd még visszafeküdtem egy kicsit. Aztán összepakolásztam, ettem egy peanut butteres szendvicset es délben indulás a nagy útra. GPS-em volt a telefonon, úgyhogy azzal nem volt gond. Na rögton fel is mentem az I94-es interstatere ott meg aztán pénteken dugig minden kamionnal. Nem volt amúgy egész úton semi gáz, cask annyi, hogy a legelső fizetős kaput kihagytam. Mert itt vagy mész abban a sávban tovább ahol semi kapu nincs, ha van Ipass a kocsidon vagy total elágazik az egész és ki kell menned jobbra a kapukhoz. Na én meg azt hittem, hogy ez egy exit, illetve későn reagáltam és minden irányból kamionok vettek körül, úgyhogy mentem tovább Ipass nélkül. De semi gáz, mert 7 napig online be lehet fizetni, ha elcseszted, mint én. Szóval tényleg semi para nem volt, de persze én azért toltam neki rendesen. Pl, az 55-ös úton is 55 miles/hour a sebességkorlát, én meg 85-el mentem, különben sosem értünk volna oda. Nah olan 3-körül megérkeztünk tehát East Peoriába. Megkerestük a hotel és becsekkolásánál megint elég vices dolog volt. Merthogy én azt hittem a Greg kifizette a szobát már, aztán a nagy .... Lényeg, hogy nekik olyan credit kártya kellett ami olyan személyé aki ott tartózkodik este a szobában. Mondom hát Akko itt az enyém erre számolják a szobát, aztán majd odaadja  a Greg. De kérdem én és ha nem lett volna ott a hitelkártyám akkor az utcán alszunk vagy mi?? vagy abból a 160 dollárból amit a két napra adott tankolni meg kajára meg pólót venni a kislánynak abból kellett volna kifizetnem a 133 dolláros hotelszámlát? Nevetséges... Este elmentünk egy olasz étterembe vacsorázni, mert a Deerpath-es szülők meg gyerekek oda voltak hivatalosak. Persze én voltam az egyetlen babysitter, minden gyereknek vagy mindkét de legalább az egyik szülője ott volt... De jól elbeszélgettem velük, az egyik apuka feltűnően nagyon kedves volt. :D :D És ettem olyan tésztát, hogy leirni sem tudom. Igazi olasz tortellini carbonara, tejszinnel sonkával és gombával áááhh nagyon jó volt. :D Viszont mikor indultunk haza, olyan eső volt, hogy lényegében szétáztam amig a kocsihoz értünk, kegyetlen volt. És persze pont egy tök vékony felső volt rajtam, és kivel találkozom össze a hotel liftjében, hát a nagyon kedves apukával. :D :D Na mondom király. Szombat reggel 7-kor kelés volt és a hotelben kaotunk reggelit is. Ott tolongott a sok kiscsaj sportcuccban és eszembe jutottak a régi kézis emlékek. Mikor bejutottunk az országosba és mentünk Pécsre, Veszprémbe, Békécscsabára, Miskolcra stb. koliban aludtunk, majd megnyitók és közös kaják mindenki a saját sulijának mezében. De jók is voltak azok az idők. Elmentünk a pályához, ahol az egész verseny zajlott. Hatalmas tömeg, tele parkolók és a sok versenyző gyerek. Tiszta jó hangulat volt, szólt a zene, mindenki melegitett meg kocogott. Voltak ott amúgy olyan edző csávók is, hogy mondom én is elsprintelgetnék szivesen, ha ő lenne az edzőm. :D Először jöttek a gátfutós számok, ott a vöröhajú Emily képviselte a Deerpathet mert pénteken épphogy bejutott a döntőbe. Utána jöttek a 100 m-es számok. Namármost ugye általában úgy van. hogy 13-14 korosztályban ( mert ez most hetedikes és nyolcadikos korcsoport volt) a lányok már szinte kész nők, a fiúk meg még nagyon kis kicsik. Aha, de nem ezeknél a feketéknél. Itt a fiúk tiszta szin izmok már most, és úgy néznek ki, mintha 18-20 évesek lennének. Szinte minden számot fekete nyert, hiszen nem lehet az ő anatómia felépitésükkel felvenni a versenyt. Amikor felálltak a dobogóra, hát a fehér meg a feket kissrác közt mintha 10 év lett volna. Nah de meg az se volt semi, ahogy ezeknek a feketéknek szurkoltak az iskolatársak meg a szülők, azok az igazi nagyseggű visitós hangú fekete anyukák. Hatalmas volt. :D Nah de eljött az Ana száma, ott a Deerpathes szülőkkel együtt üvöltöttem én is , hogy Go Anna go! :D Ő 4X200-as számban volt, és másodikként futott. És bár a Deerpath elsőként ért be, az időeredmény a fontos, igy összeségében 15. ként végeztek a hetvenvalahányból. Utána még sorbaálltak pólóért meg ettek fagyit, én addig a nagyon kedves apukával beszélgettem aki elkérte a számomat, just in case persze :D ha elkeverednénk. Na 11-kor elindultunk elköszönt az apuka is, aki hát jaj mennyire örül, hogy megismerhetett :D Na mondom jól van elég less már :D Újabb 300km vissza Lake Forestbe. Nem tudom it fostam amúgy, tök jó voltam. Az interstaten nyomattam neki a belős sávban, hogy haladjunk is :D Kettőre értünk haza és akkor jot a hidegzuhany. Mert én a nap hátralévő részét úgy terveztem, hogy egy kis pihi, majd egy nagy futás este pedig buli. Na persze... Kiderült, hogy nekem kell elvinnem a gyerekeket Napervilleba, a 2013-as Mrs. Illinois szépségversenyre, mert az apjuk ott minden évben zsűritag. Nem elég, hogy el kell vinnem őket, ott is kell lennem megnézni az egészet, majd este haza. Na ott nagyon kiakadtam, mert azért péntek déltől babysitteltem, vezettem meg minden úgy gondoltam azért ez egy kicsit már sok. De muszáj volt. Ki kellett öltöznöm, amihez semi kedvem nem volt, majd háromnegyed ötkor indultunk és egy órányira van Naperville. A szépségverseny elég felejthető volt. Olyan technikai hibák voltak a szinpadon, hogy néha én fogtam a fejem, hogy mennyire égő. Mivel ez Mrs. és nem Ms. Illinois ezért csak férjes nők indulhatnak. Elég egyértelmű volt, hogy ki fog nyerni, és a tini kategóriában is egy nagyon szép csaj nyert. Mi a 3. sorban ültünk, ahol balra mellettem az összes férj helyet foglalt. Na hát gondolhatjátok a szokásos. Azt a sok szerencsétlenül kinéző faszit, apám... és azoknak a feleségeik álltak a szinpadon. A mellettem ülővel beszélgettem, kérdem mivel foglalkozik mondja hogy engineer. Jah igy már mindjárt más. :D Volt két fekete csaj a mezőnyben, azoknak nagyon lazák voltak a férjeik, látszódott, hogy tök jó fejek. Viszont volt két nő a mezőnyben akik még most sem értem mit kerestek ott.... na de verge vége lett, elindultunk haza, és 11-re meg is érkeztünk én pedig hullafáradtan bedőltem az ágyba. :D 

Május 19. vasárnap

 

 

8-kor keltem és bár délelőtt elmentem futni, elég szenvedős volt. 80 percet birtam, de izzadtam és melegem volt, mert persze fél 12-kor kell elindulni megint. Meghát ellustultam az utöbbi két hétben és az Anitánál is hiztam vagy 3 kilót, annyi mindent összeettünk. Ezért egy salátát csináltam ebédre is. :D Délután egy régi kedves ismerősömmel beszélgettem facebookon jó sok idő után. De mivel be voltam sózva, hogy Downtownba akarok menni hiszen tök szép az idő, ezért a 16:24-es vonattal be is mentem és a Katival meg három brazil csajjal találkoztam. :D Most először láttam Chicagot úgy, hogy igazán szép idő volt, vagyis nyár. Elképesztő ez a város. Annyira nagyon tetszik, már cask az is hogy sétálgattunk. A Millenium parkban több ezer szines tulipán volt, és ahogy sétáltunk a tó felé majd visszanéztünk a partról az a látvány, ahogy a zöld park meg a háttérben a sok felhőkarcoló találkozik olyan szép... Elsétáltunk a Navy Pierbe, ami egy nagy vidámpark. Ott beültünk egy kiülős helyre meginni valamit, én meg egy gyrost is ettem, de az mekkora szar volt. Rengeteg ember mászkált mindenhol, pezsgett a város.

A 8:35-ös vonathoz visszamentünk félig gyalog félig taxival mert már nem volt sok időnk. Na a vonaton aztán sikerült megint elrontaniuk a kedvem a Mrayéknek. Merthogy kiderült, hogy az a hétvége, amin jövv volna az Anita mégsem jó. Mondom az fasza, még jó hogy megkérdeztem februárban... és akkor jött az, hogy én értettem félre meg minden szar. Elegem van ebből már. Eldöntöttem, hogy másnap beszélek a kordinátorral és a hétvégémről is beszámolok. Szóval ilyen hangulatban értem haza háromnegyed tizkor, de persze már mindenki aludt, nem tudtam beszélni velük...

 

 

Meglátogattam Anitát - IV.rész

Május 14. - kedd - képek hamarosan!

A mai nap Annapolist jártuk be gyalog. Délelőtt indultunk és besétáltunk a központba. Nézelődtünk szuvenr boltokban meg ékszeresben és cask úgy mászkáltunk. Tök jó volt. Ettünk egy nagy fagyit a kikötőben. Utána megnéztük a Naval Academy, ahol a sok szép matrózruhás fiú tanul. Az is nagyon klassz volt. Délután visszaértünk, én pihiztem, Ani pedig a Tomival skypeolt és a prezijét csinálta a sulihoz. Elmentünk az órájára, ahol bemutatta a prezijét és megirta a tesztet. Estére pedig mozit beszéltünk meg a Masonnel, aki el is jött értünk, de előtte én még beszélgettem a Jeniferrel, majd később leirom, hogy miért. A moziban a Great Gatsbyt néztük meg 3D-ben, amit az Ani ajánlott, mert nekik egyetemen el kellett olvasni angolul és hogy tök jó a sztori. Nekem nagyon tetszett a film, de be kell vallanom, egy 5 percre elaludtam a szemüveg alatt, mert ugye kb. 10-kor kezdődött. :D Viszont nagyon magával ragadó film, a zene pedig egyenesen a kedvencem. Amúgy is nagy Lana Del Ray rajongó vagyok, és ez a filmzene nagyon megér egy Oscart. Sokaknak nem fog tetszeni ez a film, ha cask önmagában mint egy sztorit értékel, de az egész látvány és hangulata (ami a 20-as évek Amerikája) engem nagyon megfogott. De mindenképp 3D-ben ajánlom.

 

 

Május 15. szerda

 

Elérkezett a visszautazás napja, amit egyik porcikám se kivánt. Annyi klassz volt a dologban, hogy Anival együtt utaztunk mert ő meg ment nyaralni Floridába és 20 perc különbséggel indult a járatunk. Délelőtt pakoltunk meg pihiztünk, majd elmentünk még nézelődni a plázába, ahol sikerült pénzt költenünk, de tök jó cuccokat vettünk, pl. verge találtam fürdőruhát. Meg vettünk egy egyforma felsőt mert mindkettünknek nagyon tetszett. Jah és persze betúrtunk egy nagy adag frozen yoghurtot is mellesleg. Mikor visszaértünk már nem sok időnk volt, gyorsan ettünk és ahogy hazaért a Jenifer a munkából már vitt is ki minket a metróhoz, ahol Anival az egyforma pólóban feszitettünk. Ott a metrón volt egy érdekes beszélgetésünk azaz kisebb vitánk egy sráccal, aki megkérdezte mit csinálunk meg honnan vagyunk, majd mikor mondtuk neki, hogy hazamegyünk, total kiakadt és hogy milyen hülyeséget csinálunk. De mondtuk neki, hogy mi nem azért jöttünk mint sok hülye picsa, hogy férjhez menni azt itt maradni, hanem hogy mi alapból igy tervzetük, hogy hazamegyünk. De ő meg elkezdi, hogy eldobjuk ezt a lehetőséget, hogy itt éljünk, sokan meg ölni is képesek lennének, ha ez a lehetőség megadatna nekik, ami most nekünk van, hogy itt élünk. Na mindegy elgondolkodtató volt az biztos... A reptéren a becsekkolás után Ani balra én meg én meg jobbra, igy elköszöntünk. :D Mikor álltam sorban a security ellenőrzésnél, engem válaszottak ki random ujjlenyomat ellenőrzésre, tiszta izgis volt. Eléggé ki let szmolva az idő. Ahogy átverekedtem magma a soron, lényegében már szálltam is be, és percre pontosan 7:20-kor indult a gép. Megint ablak mellett voltam, és még mindig élvezem a repülést. Szerencsére mikor leszálltunk én nyertem egy órát, mert én egy órával visszább vagyok, mint az Ani. Na ezután jött a nyűgösködés. Ugye itt nekem esélyem nem lett volna, hogy esetleg a Greg vagy a Mary kijöjjön elém fél kilencre a reptérre.. Igy akkor megint a Blue Line metrón 55 perc, seta a pályaudvarig, majd a vonaton még egy óra Lake Forestig. Hát már minden bajom volt. Este fél 12-re értem Lake Forestbe, az állomáson sehol egy taxi igy elindultam gyalog a kisbőröndöt húzva. Nah de a mi utcánkba nincs közvilágitás, hát én úgy féltem, hogy az nem igaz. Ott az erdő meg susnyás mellett a csomagot húzva...jaj hát alig vártam, hogy hazérjek, tiszta para volt, de egyben hazaértem.

 

Köszönöm ezűton is Aninak ezt a fantasztikus hetet, nagyon jól éreztem magma, minden pillanatot élveztem. Köszönöm a Smith családnak a vendéglátást és a vendégszeretetet, ilyen kedves és szeretnivaló családot szeretnék majd magamnak én is. Jó volt igy elaludni, tele élménnyel és vidám pillanatokkal...

 

 



Meglátogattam Anitát - III. rész

Május 13. hétfő - még lesznek képek :D

A mai nap Washington DC-ről szólt. Délelőtt mentünk a Cliffel és Anitával. Délben értünk oda, nagy nehezen le tudtunk parkolni. Mivel a Clif 4 órányi vezetésre lakik Észak-Karolinában, ezért ő cask kettőig maradt. Elindultunk gyalog körbejárni a nevezetességeket. Mindenhol fényképezkedtünk, de itt már az amerikai zászlóval pózoltunk. Először körbesétáltuk a Capitoliumot, amit épp akkor le is zártak egy öt percre a rendőrök, mert nagy kisérettel bevonult valami fontos ember fekete kocsiban. :D A rendőr valami prime ministert mondott és mivel angol zászló volt a kocsin ezért lehet a brit miniszterelnök volt, de ez nem biztos, mert cask fél füllel hallottam.

 

 

Utána indultunk a National Mall felé. Azért jó DC-ben mert minden egy helyen van és gyalog meg lehet játrni illetve a múzeumok ingyenesek. Mivel éhesek voltunk, bementünk a McDonald'sba mert a közelben cask az volt, ott ettünk és persze a hagyományokhoz hiven ittunk egy csokis shaket, csak a Timi hiányzott az igazi nosztalgiához. De a Clifnek mennie kellett, és a parkolás is két órára szólt, igy visszasétáltunk vele a kocsihoz és elköszöntünk tőle. Anival ezután bementünk a botanikus kertbe, ami gyönyörű volt. Eszembe is jutott a Boda Tomi, mert ő szokott ilyen virágokkal foglalkozni a kertjében, biztos nagyon tetszett volna neki. Ott igazából egy napot el tudnék tölteni. Az tetszik, hogy a múzeumok meg itt ez a kert is olyan, hogy úgy vannak megcsinálva, hogy tök érdekes legyen és interaktiv, ne cask szimpla unalmas museum. Az egyik legjobb itt az volt, ahol megszagolhattad a különböző fűszereket és ki kellett találnod mi az.

 

  

 

 

Ezután még leültünk a nagy tó szélére, meg csináltunk ugrálós képeket. Hát az hatalmas volt. Összevissza ugráltunk meg számoltunk és mellettünk egy pár ázsaiai nőnek, de olyan középkorúaknak megtetszett a dolog és ők is elkezdtek ilyeneket csinálni. De ahogy azok számoltak.. "ajja, csi, hajj" :D

 

 

Utunkat utána a Nemzeti Légi és Űrmúzeumban folytattuk. Nagyon szuper volt az is. Megintcsak rá kellett jönnöm azonban, hogy valami elképesztő hülye vagyok a múszaki dolgokhoz és a fizikához, de az a rossz, hogy nem is érdekel egyáltalán. :D :D Itt is sokminden tki lehetett próbálni, például beülni 30-40 évvel ezelőtti repülők belsejébe és megtapasztalni, hogyan néztek ki akkor.

 

 

 

Utána még sétáltunk tovább ... a felé. Az volt a rossz kicsit, hogy egész nap elég hűvös és szeles volt, én meg ugye szoknyában, de Anita is fázott. Leültünk egy padra pihenni és ott készült ez a remek fotó az eltört napszemüvegemről. :D :D

 

Utána sétáltunk tovább az 50 állam szobraihoz, az egyik fele az Atlantic, a másik meg a Pacificos államok. Az Anita Marylandet képviselte, én meg Illinoist, és persze a Clif kedvéért az Észak-Karolinát is lekaptuk. :D

 

 

 

 

 

Folytattuk utunkat a Lincoln-emlékműhöz. ahonnan a lépcsőkröl nagyon szép a kilátás a Washington-emlékműre.

 

 

Mikor visszasétáltunk a vizhez fényképezkedni, leszólitott minket két srác és az egyik megkérdezte, hogy lefényképezkedhet-e velünk. :D Ohh hát persze. :D Kérdezem, hogy honna van. mondja hogy Chicago. Háhá, mondom ez vices. Na velük elsétáltunk a Fehér Házhoz, közben sokat beszélgettünk és megállapitottuk, hogy imádjuk a pizzát, a Dennis, aki vagy két meter magas meg nagy futó. Na mielőtt itt bárki már elkezdene romantikus szálakat szövögetni, szó sincs róla :D Igazából nagyon szerették volna, hogy maradjunk velük meg menjünk el este valahova, de mi a Fehér Ház után szépen leráztuk őket. :D A Fehér Héznál meg megtetszett egy csapatnak a zászlóm és kölcsönkérték fényképezkedni. Na mondom ott kellett volna kérni érte egy ötöst + tipet. :D

 

 

 Fáradtak és éhesek voltunk, és annyit beszéltünk a pizzáról, hogy kerestünk egy helyet ahol ehetünk egyet. Ettünk is, jó is volt bár a barbecues egy kicsit nehéz,majd Ani még bement a Starbucksba és indultunk vissza gyalog a metróhoz. Na az érdekes volt. Nem tudom mi volt pizzán, de nekem olyan szar volt a gyomrom, hogy lényegében falfehéren mint zombie ültem 50 percet és néztem magma elé arra koncentrálva hogy be ne hányjak, Ani meg mellettem horpasztott. Értelmesen nézhettünk ki. Na itt metro nem olyan gáz, mint Chicagoban hanem tök szép meg halk. Kiértünk a New Carrolton állomásra, ahova a Jenifer nagyon kedves volt és kijött értünk. Ott az állomáson még támasztottam egy kukát, de nem hánytam be, bár a kocsiban se volt még őszinte a mosolyom. :D Hullafáradtan kidőltünk az Ani szobájában és képeket nézegettünk meg válogattunk, majd alvás.

 

 

 

Meglátogattam Anitát - II. rész

Május 12. szombat - még több kép lesz!

Fél 8 körül keltünk, mert a Rosie sirt a másik szobában. Kicsit nyűgösek voltunk, de nem vészesen. :D Megreggeliztünk, letusoltunk hajat mostunk és vasaltunk. :D Fél 10-kor megérkezett a Clif. Jó volt látni 3 év után. Hát nem néz ki rosszabbul :D ezt majd a képekből gondolom a lányolvasóim is megállapitják, a roved haj is nagyon passzol neki. Együtt hárman elmentünk az esti kajáért. Elhoztuk a csirkét, meg a tortát meg a többit. Fél egykor kimentünk a Berniért a metróállomásra. Végre vele is találkoztam élőben. Ő pécsi amúgy és szintén au pair, tavaly októberben érkezett és az Anival megismerkedett, együtt is szilvesztereztek. Nagyon jó fej csaj. Van köztünk egy 30 centi különbség ami tök vicces szerintem. :D Kora délután már pakoltuk ki a snackeket, a Jenifer elkészitette az isteni avokádókrémet a chipshez és a nagy bödön Sangria is előkerült.

 

Az ünnepelt

 

Bernivel :D
 

  

 

 

4 körül megérkeztek az első vendégek és lányegáben én olyan este 9-ig egyfolytában ettem. Már olan rosszul voltam. A cheesake, hát azt inkább hagyjuk, maga mennyország. De igazából én ezekből a chipsekből ettem rengeteget, amikhet különböző nagyon fincsi szószok voltak. Megismerkedtem nagyon kedves és jó fej emberekkel, úgy mint a Mason, Dylan, Daniel, Julya, és még sokan mások.

 

Berni, Ani, Mason és a kis cuki Rosie
 

Clif és Rosie, a háttérben Dylan

 

Utána kicsit babazsúros let a dolog, a gyerkekkel táncoltunk a nappaliban és a Clifet nyúzták. :D

 

 

 

 Úgy bevadult a buli, hogy még az Anita ruhája is lekerült, jó csak viccelek, de az Adeline véletlen szépen lekapta az Aniról a kék szoknyáját. :D Aztán a gyerekek elmentek aludni, meg pár vendég is elindult haza, akik maradtunk mi meg nekiláttunk játszani. Ez pedig a "Never have I ever....." játék, amikor is mondod, hogy mit bem csináltál még sosem és ha valaki már igen, akkor az egyik ujját leteszi. Persze ez úgy jó, ha tudsz a másikról valami szaftos dolgot. Na Ani nem is kimélt.... :D :D Olyan 11 körül viszont úgy döntöttönk bemegyünk a városba abba bárba, aminek kinti része is van a kikötő mellett. Nekem tetszett a hely, cask épp belefutottunk valami tengerészetis csávó esküvojének az afterpartyjába és megint dugig volt fehér ruhás matróz pasikkal. A zene elég szar volt, ez az esküvős bagázsnek tudható be. Ami érdekes, hogy a kinti részen a viz mellett se egy korlát vagy egy kis kerités nem volt...Szerintem egy pár embert már kihalászhattak hiszen elég keskeny az a stég a bárpult mellett. Nah de maga hely nekem tetszett, tele volt emberrel. Volt ott minden, de a legjobb az egy igazi jó kis verekedés volt két tök részeg nő közt, legalább valami esemény is történt. Az esküvős bagázs lényegében éjfélre már beszélni nem birt olyan részeg volt. Igazából nem is tudom meddig voltunk, de aztán elindultunk haza. Clif az Ani szobájában, mi meg lent a basementbe aludtunk egy ágyon hárman az Anival és a Bernivel. :D A Jaymes elég furi volt az est folyamán, nem is értette senki, hogy mi van vele, pedig pénteken jóledvű volt. Na ő elment e Julyához, mert nálunk már nem fért sehova. Én mikor az Ani jott le már bealudtam és kiderült, hogy beszéltem is vele, de én erre nem emlékszem. :D

 

Május 12. vasárnap

 

A mai nap volt az egyik legklasszabb. Felkeltünk, megreggeliztünk, összepakoltunk strandos cuccokat és egy nagy hütőláda piát és elindultunk Ocean Citybe. Hátul a Berni Clif és én hármas, Jaymes elől, Ani pedig sofőrök királynőjeként vezetett egész nap. Nem is szarakodott. Volt, hogy az 50 miles/hour helyett 90-re sikerült felvinnia a Jeep-et. Dehát az vesse rá az első követ aki egy ilyen kocsinál ezt nem teszi. :D Nyomattuk a Clif féle gangsta rapet meg a mindenféle bulizós zenét a kocsiban és még Punnany Massif is előkerült. Egy benzinkúton megettünk egy Subway szenyót. :D

 

 

 

Egy olyan gyönyörű hidon mentünk át, hogy az állam leesett. 6,9 km hosszú és  Baltimore-Washington részt köti össze Ocean Cityvel. Gyönyörű...

 

Chesapeake Bay Bridge

Olyan 1 vagy fél kettő felé érhettünk oda. Kipakoltunk és megkezdtük a sétát a Boardwalkon. Megintcsak nem tudok mast mondani, de mint a filmekben olyan volt. Nagyon jól éreztük magunkat, táncoltunk mindenhol ahol zene szólt, húztuk a hűtőládát.

Clifton

Ledöglöttünk a partra és napoztunk meg rohangáltunk, azaz én rohangáltam a homokban meg cigánykerekeztem. :D A viz olyan rohadt hideg volt, hogy térdig se mertünk belemenni... És bizony bizony még a magyar zászló is előkerült a táskánkból. :D Igy telt a délután..:D

 

 Fél hatkor indultunk haza, előtte még nézelődtünk, Ani vett jó kis vicces spólokat a Tominak, én meg cinnamon caramel popcornt. Hát mmmmm.... :D hazafelé chill outos zenéket nyomattunk, gyönyörű tájakon ment az út, Ani is élvezte a vezetést. Bernitől sajnos el kellett köszönnünk, kiraktuk a metróállomáson, mi meg mentünk haza. Este még a konyhában beszélgettünk, de mindenki el volt fáradva. Aninak befontam a hosszú haját, és nagyon sokat röhögtünk. Mert nem mindegy, hogy hopeless vagy horse legs. :D :D Szegény Clif a kanapén csak nézett, hogy nekünk meg mi bajunk van. :D