Október 5. szombat
Ilyen indián nyárra tényleg nem számitottam, de nagyon kellemes volt. Délelőtt futottam, de már cask ligthtosat, 10 km-t, mert a múltkori 29 után most keveset kellett, hiszen egy hét múlva marathon!! A a fényképeken azért vagyok futós cuccban mert mikor hazaértem már javában folytak előkészületek a várva várt a lobster partyra amelnyek keretében megint kipróbákhattam valamit, amit előtte még sosem. Na de ezek nem akármilyen homárok ám, úgy lettek rendelve Kanadából és az összeget most nem irnám le mert sokan kiakadnának. Lényeg, hogy 15 óriási nagy homárt szedtünk ki élve a dobozból és azok lettek szegények megfőzve a rákok és kukoricák mellett bográcsban az udvaron. Hát én még ilyet nem láttam, igy mikor befutott a Julya ő is rákattant....
Mikor elkészültek utána jot a nagy meló, felnyitni a páncáljukat és kiszedni az incsifincsi fehér húsukat amit aztán olvasztott vajba megmártogattunk...nyammm!!! Ez olyan művelet, hogy énnem is próbálkoztam velea fiúk bontották, én ettem :D A gyerekek játszottak az udvarban, mi is beálltunk focizni a Justinnal. Közben meg ettünk és ettünk. A lobster az a fajta kaja, amit órákon át ehetsz mégsem leszel sosem tele mert úgy meg kell küzdened mire kiszeded a húst.
Én nekem volt egy pillanatom, mikor mezitláb megálltam, a kezemben a dinnye, 28 fok, körülöttem a gyerekek játszottak és azt éreztem, igen, megérte, nagyon boldog vagyok....
Este 8 körül már elszállingóztak a vendégek, csak a mellettünk lévő szomszéd volt még, mikor jópár sör után kitaláltam, hogy menjünk be a városba. Justin nyafogott, hogy nem meg izé de aztán végül is bementünk. Hát az Acme-ba mentünk, ahol is rájöttem, hogy baszki otthon maradt az ID-m, fasza be se engednek. Aztán Justin lepacsizott a securityssal és hipp-hopp már bent is voltam. Ott el is szakadtunk mikor az italra vártunk olyan tömeg volt. Ő ment táncolni én meg vártam a piákat. Olyan sokáig tartott, hogy ezalatt kb. 3-4 rövidre hivtak meg a 180 fokban körülöttem lévő navys srácok. Meg erre akkor a tequila Justinnal, hát basszus jó hangulatban táncikáltunk és mindenkinek úgy mutatott be, hogy a húga vagyok. :D Van egy fejünk....
Taxival mentünk haza, nem tudom hány órakor, de azt igen, hogy leültünk a konyhába maradékot enni, hogy másnap életképesek legyünk :D lol
Október 6. vasárnap
Reggel megvolt a nagy elköszönés a Justintól, Michael vitte ki a reptérre. A mai programom DC, mert a drága Berninek lejárt az au pair éve Virginiában és indult haza, mert várta Szigetvár és a barátja otthon. A New Carroltonhoz metróállomáshoz mentem kocsival, persze eltévedtem.... :D De sikerült odatalálni és onnan pedig a Smithsoniáig metróval. Ott találkoztam a Laca Petivel és pár perc múlva befutott a Berni és az orosz barátnője is. Mivel pont most volt a government shutdown (ezt hogy mondták otthon magyarul a hirekben??) igy DC gyakorlatilag mint egy szellemváros olyan volt, semmilyen középület vagy museum nem volt nyitva. De a lényeg inkább a 28 fokos langyos gyönyörű nyáresti idő volt. Kiültünk egy helyre enni meg egy sörre majd onnan sétáltunk tovább és beszékgettünk. Elértünk a Kapitóliumig ott leültünk beszélgetni még és a Berni is számot vetett, hogy mit adott neki ez az év Amerikában. Ott akkor órákon keresztül tudtam volna ülni a kis tü mellett a Kapitóliumot bámulva annyira gyönyürű volt és jó idő. De sajnos eljött a búcsúzás és a Berni se tudta megállni könnyek nélkül. Petivel még sétáltunk, hiszen ő 10 percre lakik onnan gyalog én pedig felpattantam a metróra és irány vissza a New Carroltonra, onnan meg kocsival Annapolis, este 9 volt mire megérkeztem. Ilyen hétvége után még kérdés, hogy miért döntöttem, hogy kijövök??? Nekem nem....
