Bár egyrészt több hónapos lemaradásban vagyok a történéseim dokumentálásával és rajta vagyok, hogy bár késéssel de meg legyenek örökitve a napjaim, másrészt a most következő bejegyzés sztorija már jópár lépéssel előrébb tart úgy gondoltam, megér egy pár szót mire is készülök.
Ott indult a történet, hogy úgy szeptember körül elfogott a pánik. Pánik, hogy mégis mit fogok csinálni, ha hazamegyek. Voltak olyan tervek, hogy visszamegyek Veszprémbe és megcsinálom angolul a turizmus menedzsment mesterszakot, aminek anyu biztos nagyon örült volna. De én meg valahogy egyre jobban elbizonytalanodtam. Lekötni magma két évre Magyarországon....hát aki ismer, az tudja, hogy nem sokáig birnék a fenekemen maradni, plane 1,5 év USA után. Jött egy vadabb ötlet, mégpedig, hogy kint maradok. Miért is ne, gondoltam. Marylandet nagyon megszerettem, barátokra találtam, beilleszkedtem. De valahogy ez sem vonzott. Én komolyan mondom napokig tiszta letargiában voltam, hogy mi legyen....
Aztán egyszercsak, mint a rajzfilmekben felgyulladt a lámpa a fejemben és megszületett a terv, aminek folyamata nevetségesen egyszerű, mégis sokaknak nagyon nehéz. Feltettem magamnak pár egyszerű kérdést: mi az amit a legjobban szeretek csinálni? mi az a boldoggá tesz? mikor érzem magam a legjobban? Nagyon fontos, hogy amikor ezeket megválaszoltam magamnak nem gondoltam semmi másra. Arra, hogy mit várnak a szüleid, a társadalom, mit tanultál az iskolában. Ez nagyon önzőnek hangzik, mintha csak magadra gondolnál, de úgy érzem mikor arról döntesz mit választasz hivatásodnak, akkor muszáj igy gondolkodni. Ki kell hansúlyoznom, hogy főleg a mai világban, mikor minden lehetőség adott. Már Confucius is megmondta: Choose a job you like and you'll never have to work a day in your life, azaz válassz olyan munkát amit szeretsz és soha egy napot nem fogsz dolgozni életedben. Én megválaszoltam kérdést: én utazni szeretek, új embereket megismerni és világot látni. És amikor logikusan jött a következő kérdés, hogy mi az a munka, amivel ezt megtehetem, akkor sok kis puzzledarabból összeállt a megoldás: stewardess szeretnék lenni. De a lényeg nem ebben van, hanem abban hogy a Közel-Keleten. Kedves Jordi barátom Spanyolországból már több mint egy éve dolgozik ott és eddig valahogy figyelmen kivűl hagytam, hogy mennyire jó ott neki. De most egy fél napos kutakodás után megvilágosodtam, hogy a Közel-kelet három prominens légitársaságának egyikéhez kell bekerülnöm. Jogos a kérdés, hogy miért? Azért mert elképesztő ott dolgozni, minden más európai vagy amerikai légitársaságtól különböznek, illetve ami a nagyon jó hogy a lakás biztositva van (légitársaságtól függően Dubai, Doha vagy Abu Dhabi) rengeteg más kiegészitéssel együtt, a fizetés pedig adómentes. De közel sem ez a lényeg, hiszen mindenki tudja, hogy nem nagyon érdekel a pénz. Az utazás!! Stewardessként ezeknél a légitársaságoknál az egész világot beutazod. Név szerint most az Emirates, a Qatar Airways és az Etihad Airways-ről van szó. Ez egy olyan munka, ahol nincs két egyforma napod. Részletekbe a következő hónapok során megyek bele. Lényeg, hogy az Emirates-hez szeretnék a legeslegjobban menni amivel Dubaiban laknék, de az Etihad Airways is nagyon klassz lenne Abu Dhabiban.
Egy bökkenő van a dologban...borzasztó nehéz bekerülni. Az Emiratesnél jelenleg 17 ezren dolgoznak cabin crew-ként. Havonta 10 ezer online jelentkezést kapnak, egy-egy nyilt napra (amit világszerte tartanak mindenféle városokban pl. Budapesten is) pedig több százan jönnek mind fiatal, csinos és az az álma, hogy ott dolgozhasson. Szóval nem lesz egyszerű, de vállalom a kihivást. Már maga a tény, hogy vegre rájöttem mi az amit igazán szeretnék dolgozni már az is óriási jó érzés, mert ebből jön az elszántság és a kitartás. Megszületett tehát a terv, tájékoztattam a hozzám közel állókat és az itteni családom, főleg a Michael is nagyon támogat, azt mondja nagyon el tud képzelni. És neki elhiszem, mert rengeteget repül.
Most egy gondolatmenettel megválaszolom rögtön a kérdéseket, hogy akkor miért tanultál főiskolám? Miért mentél ez irodában dolgozni? Miért jöttél ki az USA-ba? Ha volt már olyan érzésetek, hogy minden amit valaha eddig csináltatok egy lépéssel közelebb vitt ahhoz amit igazán akartok akkor ez a kérdésel megvannak válaszolva. Ha nem megyek el irodába dolgozni, akkor soha nem jövök rá, hogy a 8 órát üljünk egy számitógép előtt az nem nekem való. Ha nem jövök ki USA-ba sosem jövök rá, hogy mennyire jó olyan munka amikor minden nap egy kicsit más stb. Remélem érthető a lényeg. Semmit nem bantam meg, minden amit eddig csináltam cask segitett, hogy eljussak erre a pontra.
Mivel én nemcsak a szavak embere vagyok, ezért felálliottam egy akciótervet ahhoz, hogy mi mindent kell csinálnom, hogy megvalósuljon az álom. Szerencsére mindenki aki most itt van támogat. Minden este úgy fekszem le, hogy elképzelem magam, amint az egyenruhában vagyok és pl. Sydneybe repülök. Remélem valahol ott fent is az van megirva, hogy nekem ezt kell csinálnom, és majd egyszer remegő kézzel ölthetem magamra a világ legcsinosabb egyenruháját.
Hamarosan beszámolok a fejleményekről, de már jópáran tudják mikor kell igazán szoritani. Kedves Olvasóim, mindenki szurkolására szükségem van. Előre is köszönöm!
