US open, elveszett telefon, szuper futás és buli

Szeptember 9. hétfő

Reggel mindenki ment iskolába jeeeh. Délelőtt elmentem futni 10 km-t, mert tudtam, hogy délután nem lesz időm. Suli után a játszótéren voltunk sokáig, hiszen olyan szép idő volt. Otthon aztán a két nagyobbik összeveszett valami szarságon és verekedtek is. Úgy kellett szétválasztanom őket a hajuknál fogva. Este pedig US open döntőőőőő!

De micsoda meccs volt, atyaég. A 3. szett elképesztő volt. Nagyon nagy élmény volt nézni, olyan labdamenetek voltak. Bárcsak élőben láthattam volna. Ma igy nem is mentem pilatesre.

 

 

 

Szeptember 10. kedd

 

Reggelinél

 

 

 Rosieval délután a Children's Museumot támadtuk le. Hajat is fontunk,

 A nagylányok nem nagyon hallgattak rám a játszótéren délután...

Szeptember 11.

Ma nagyon meleg volt!!! A játszótéren is majd meg sültünk. A Rosie ma nagyon élvezte a hajmosást. :D Adrival is sikerült skypolnunk egyet.

Nem nagyon volt semmi különös  9/11 kapcsán. Mondjuk nem nézek tv-t egyáltalán, úgyhogy semmilyen megemlékezést nem láttam,
 

 Szeptember 12. csüt.

Bár már van két futócipőm nem éreztem azt, hogy megtaláltam volna a tökéleteset, ami kiszolgál majd a 42 km alatt. Másrészt eddig mindkég pár cipőmet magamtól választottam, Mivel igyis ugyis kellett már egy igazi versenycipő ezért rászántam a pénzt és időt és elmentem a Fleet Feet cipőboltba Annapolisban. Egy ilyen árkategóriájú cipőnél bizony elvártam egy bizonyos szonvonalat a szakártelemmel kapcsolatban és hát meg is kaptam. Bemész, leülsz, elmondod mit akarsz és kinyalják a seggedet. Velem egy középkorú, sportos nő foglalkozott, aki kb. 5 féle eszközzel vizsgálta meg a lábamat és az alapján ajánlozz különböző modelleket. Mondtam, hogy márka és szin nem érdekel csak, hogy tökéletesen kényelmes legyen egy maratonra. Felpróbáltam párat, kimehettem vele az utcára futni egy kört kipróbálni elmondtam ez miért jó vagy miért és nem és az alapján mutatott mindig újat. Az is kiderült, hogy nekem férfi futócipő kell mert széles a lábfejem. Végül egy sötétkék, Brooks márkájú cipőnél éreztem azt, hogy igen ő lesz az. 150 dolláromba fájt, de nálam ez nem pénzkidobás az biztos...

Délután Downtownban sikeresen elhagytam a telefonom és ez megbélyegezte az egész napomat. Mert ugye a Rosie a nyakamban, a táska a vállamon kulcs a kezemben közben a parkolóórába dobálom az érméket, azt se tudtam hol all a fejem és kiesett a zsebemből. Mikor erre otthon rájöttem, hát elég durván kiakadtam hiszen saját pénzből vettem, és mivel kártyafüggetlen ezért bárki ha megtalálja simán használhatja. Rajta a 80 dolláros lifeproof tok, ami alatt még a védőfólia is rajta van igy kb úgy néz ki mintha most vették volna ki a dobozból.... Az volt az idegesitő, hogy kicsörgött de senki nem vette fel. Sajnos a find my iphone nem működött, mert azt irta offline van amit még most sem értekm mert a telefonon az volt, hogy on...

Bár elkenődtem rendesen, az élet ment tovább, nekem pedig kocsival kellett mennem a nagylányokért, mert úgy szakadt az eső, hogy látni nem lehetett. Nem hallgattak rám megint délután, a Rosie is végigvisitotta a fürdést. Este visszamentem a parkolóba Downtownba körbenézni, de sehol semmi. Továbbra is kicsörgött, de senki nem vette fel... Ugyhogy reménykedtem tovább és eldöntöttem az AT&T-be, hogy háthaa tudnak segiteni.

Szeptember 13. péntek

Na a péntek 13 az nagyon szerencsés lett nekem, ugyanis megkerült a telefonom. Bár délelőtt is hivogattam, sehol senki de mondtam, hogy addig van remén, amig még nem merül le. Voltam az Apple store-ban és az AT&T-ben is, de nem tudtak segiteni. Aztán kora délután szólt a Jenifer, hogy mivel a telefonomon a vészhivásnak az ő száma van beállitva, amiről fogalmam sem volt, igy hivták őt, hogy a Dock Street officeban van a telóm. És hát igen, jól sejtettem, mert pont az előtt parkoltam le tegnap, tehát ott eshetett ki a zsebemből, Hát igen vannak még rendes emberek, Úgy ahogan én is Chicagoban visszajutattam egy elveszett Iphonet, most engem segitettem ki. Úgy örültem!

Szeptember 14. szombat

Reggeli Skype marathon után délután 3-ig babysitteltem, aztán a Jeniferék elmentek DC-be, mert a Michael már napok óta ott dolgozott éa hotelban aludt, igy mondta, hogy menjenek el a gyerekek meg a Jenifer szombat estére ők is aludjanak ott. Én nem csatlakoztam, mert futás volt betervezve mára is és el is mentem. Kint a szabadban verge, 24 km. Olyan jóóó volt. És az új cipőmben ;-)

 Este pedig vegree készülődés, smink haj. :D

 Egyedül voltam a házban. Kitöltöttem magamnak egy pohár bort, majd bementem Downtownba ott találkoztam a Julyával aki elköszönt a Nikolastól és indultunk bulizni.

Ismét a Federal Houseban kezdtük, majd a Pussersben kötöttünk ki, ahol az egyik mixer pasi tudott magyarul kicsit, mert a nagyszülei magyarok voltak. :D

  

Szeptember 15. vasárnap

Igazi lustálkodós, pihizős nap délutáni alvással és filmnézéssel. Már nagyon kellett!




 

Pump it up!

 Szeptember 2. hétfő

 

Labor Day volt ma, igy a gyerekeknek nem volt suli, a szülők sem dolgoztak, de az adóbevallásukon dolgoztak, igy a 3 gyerekre én felügyeltem, úgy mintha sima hétköznap lenne. Elmentünk a Pump it Up-ba ami egy igazi gyerekeknek való hely, tele ugrálóvárral meg csúszdával. Két külön terem van ami másmilyen felfújt szarságokkal van tele és lefáraszthatják magukat.

 Utána a Chick Fil-A-be mentünk kajálni, mert ott is van egy kis játszóház gyerekeknek. Kaptak még fagyit is, mert persze az volt a leglényegesebb. :D Hát nem mondom, nem kis kihivás volt ez a nap a 3 lánnyal...de túléltem. Este hivott a Rade mert barbecueztak. A tegnap esti Michael féle hamburger után aminek a maradékát még ma is ettem cask ez hiányzott, de persze hogy igent mondtam, hiszen hamburger és pizzából nincs olyan, hogy túl sok. :D Julyával mentünk, de azt a kibaszott szerencsétlenkedést  már elnézést. GPS nélkül nemm találunk oda a Radehoz Baltimoreba jó ez oké. De a Julya a Rade munkahelyének a cimét ütötte be igy a vásros tök másik felén kötöttünk ki, majd ezután megint elrontotta mert a Dylanét sikerült. Megyünk az utcában, mondom héé ez olyan mint a Dylan utcája, egyszer cask mondja a GPS you have arrived, balra nézünk és ott a Dylan háza. Baszki mondom nem igaz!!! Már úgy röhögtünk a Julyával, hogy ennyire szőke nem lehet érted, mire vegre eljutottunk a Radehoz.

Ott volt az unokatesója is meg még annak valami haverja, mind szerbiaiak de már itt élnek vagy 10 éve. Ettünk, ittunk beszélgettünk, befutott a Mason is végül. Jaj hát a Mason kutyája a Mars az valami hihetetlen cuki. Ha nekem egyszer less még az életben kutyám, akkor ilyen less. A fajta neve shiba és Japánból származik. Iszonyatosan hálás, bújós, és aktiv is egyben de nem az az izgága mint mondjuk egy labrador ugye. :D Mindenki megdögönyözte, mert nem lehet nem megsimizni olyan cuki. Nagyon klassz idő volt, este is rövidujjúban ültünk kint a kertben. 11 körül azonban elimdultunk haza, hiszen holnap munka. :D

 

Szeptember 3.

 

Az első nap, hogy mindhárman suliba mentek. Jeeeeee! Na de ahogy mondtam az igazi küldetés reggel összekésziteni őket....Amig az egyiknek keresed az iskolatáskát, a másik veszi le a cipőjét, a harmadik még nyávog valamiért, hol van ez hol van az, jaj elfelejtettem valami, a 3 eves visit közben stb... Először jönnek ugy e nagyok, velük cask sétálunk a sulihoz, majd utána a kicsit vinni az oviba, mivel kedd van igy a CCS-ba. Na és mikor onnan kiszáll, na akkor fellélegezhetek egy kicsit, egészen délig ott van. Mikor hazajöttünk ebéd , játszottunk stb. és elmentünk a Children's Museumba de előtte még megfogtam és hajmosás, fürdés.

 

Ő igy szokott segiteni ruhát hajtogatni

Este egy órát babysitteltem, hogy a Jenifer el tudjon menni valami szülői értekezletre, igy sajnos nem tudtam menni pilatesre. És a vacsi megint...

 

 

Szeptember 4.

 

Ma a Jenifer szabadnapot vett ki, hogy be tudja fejezni az adóbevallást. A kicsi reggel nagyon hisztis volt, de összekészültünk és mondom irány a park, mert annyira gyönyörű idő van. Ahogy leparkoltam  a kocsit, és indultunk volna a játszótér vele összespanoltam egy apukával aki a 3 gyerekével volt és lényegében együtt töltöttük az egész délelőttöt. A pasinak seggig érő raszta haja volt és egyébként óvodában óvobácsi. :D Hát igen látszódott itt is, hogy a Rosie eléggé nem hallgat senkire, az ő gyerekei meg azért kicsit neveltebbek, de nem volt vészes a Rose egy-két apróbb hisztin kivül. Érdekes volt mikor elköszöntünk és hogy megölelt, meghogy hogy örül, hogy megismertük egymást. Hát igen másabbak itt az emberek, mint Chicagoban.  Bár sétáltunk sokat, nem sikerült annyira elfáradnia, hogy aludjon délután, nekem viszont majd leesett a fejem a helyéről. Kint voltunk az udvaron, ültünk az asztalnál és rajzoltunk és eljutottam arra pontra, hogy megittam az első kávémat mióta itt vagyok, mert már cask abban biztam. Ma napi futás mind közül a legútálatosabb, a sprint/kocogás váltás. Fúú mit össze nem szenvedtem, de szerencsére ezzel egy hétig ez is le van tudva. Sajnos ez is a része a maratoni felkészülésnek nemcsak a jó kis hosszú futások hétvégén.

 

Szeptember 5. csütörtök

 

Ma megint egész nap nem volt suli a gyerekeknek, mert valami zsidó ünnep volt, de most meg nem mondom melyik. Lényegében ugyanaz a forgatókönyv játszódott le, mint hétfőn tehát Pump it Up és Chick Fil-A cask most sokkal rosszabbak voltak a gyerekek. A Rosie állandóan kikapcsolta a biztonsági övét és ki akart mászni a székéből, kiabálnom kellett a kocsiban, mert a pályán a középső sávban nem állhatok, de az se állapot hogy 130-al megyek a gyerek meg félig nem is ül az ülésben, de aztáén lehúzodtam, megálltam és rendet raktam. A Chick Fil-A-ben borzasztó tömeg volt, alig tudtam szemmel tartan mind a hármat, fokozta még a dolgot, hogy otthon sikerült hagynom a Rosi pelenkás cuccait, tehát a pull-upot meg a törlőkendőt igy kölcsön kellett kérnem más anyukától stb. Egyáltalán nem hallgattak rám, katasztrófa volt, én egy ideg voltam ma. Mikor már indultunk és nem akartak jönni az Adelinet a hajánál fogva rángattam ki. Na el is mentem este a gymbe futni egy laza 5 kmt, közben megint néztem a US Opent. A gymben összefutottam két német au pair kiscsajjal, 18 és 19 évesek, és hát a tipikus... Mert ugye ha Európát nézzük, akkor német csajokból van a legtöbb, cask ők persze tök más célból és háttérrel érkeznek. Óriási divat, hogy rögtön a gimi után 18 évesen még fősuli előtt kijönnek ide egy évre au pairkedni. Anyuci apuci pénzeli őket otthonról, úgy élnek itt mint a kiskirálynők, utazgatnak, have fun stb. Még cask azt se lehet mondani, hogy az angoltanulás miatt, hiszen mindenki tudja a németeknél milyen jó az angoloktatás, és már a tinédzserek is tökéletesen beszélik. Az összes au pair közül itt is a németek beszélnek messze a legjobban. Szóval ők cask igy elvannak itt, vásárolgatnak bulizni azt nem, mert ugye a legtöbbjük nincs 21. Más kérdés, hogy én mondjuk biztos nem biznám rá a 3 gyerekem egy 18-19 eves lányra, aki kb 2 hónappa a kiutazás előtt szerzett jogsit, illetve hogy ez nem cask ilyen tingli tangli vigyázok egy órát a gyerekekre babysitterkedés.... Szóval igen, beszélgettem velük és 5 perc után világos volt, hogy a két tökéletes platinaszőke, tetőtől talpig neon Nike cuccba öltözött au pair is kb ez a kategória, hiszen elmondásuk szerint eddig a mallban voltak legtöbbször, hiszen nem tudnak kimenni bulizni. Jó mondtam, hogy akkor sok sikert. :D

 

Szeptember 6. péntek

 

Ma a Rosie jobban viselkedett, hallgatott rám. Délután játszótereztünk és fagyiztunk is a központban.

 

Kedvence a banán, minden nap megeszik egyet :D

Én este sehova nem mentem, kidőltem mint egy darab fa.

 

Szeptember 7. szombat

 

Délelőtt ment a hétvégi skypeolás, majd 11-től délután 4-ig babysitteltem, Elmentünk egy új helyre, amit a rasztahajú apuka ajánlott, Kinder Farm a neve. Ott van egy nagy játszótér, meg mindenféle állatokat lehetett nézni, tehá malacokat, csirkét stb. Ez egy itteni gyereknek nagy szám, hiszen nem sok mindent tudnak a hagyományos vidéki életről. Persze megint a fagyi volt a legérdekesebb és mondtam, hogy kaphatak snowballt, ha megeszik az ebédjüket, de sajnos addigra már elment a fagyiskocsi, úgyhogy én voltam a bad nanny. Na mondom jól van, akkor hazafelé a Mekiből kaptok fagyit.

 

Hazaértünk, a szülők mentek gymbe velük én pedig otthon a kis söröcskémmel berendezkedve a szobámban néztem az US open elődöntjét, és közben pedig rájöttem, hogy akár élőben is nézhetném New Yorkban és ezt valszeg életen végéig bánni fogom. A szombati napra 120 dollárért is lehetett jegyeket kapni, New York 3 óra busszal van Baltimoretól, és az egész vasárnapom szabad let volna...Hát igen, előbb kellett volna gondolkodni, mert még egyszer ilyen közel nem leszek... Ezutén még este 8-kor elmentem futni a hétvégi adagomat, ami 21 km volt és meglepő módon nem mentem sehova utána. :D A gym nem nagyon volt tele... lol

 

Vacsi:

 

Nekem gyanús, hogy voltak még képeim a mai napról, de a Rosie néha kitöröl párat. :D

COLOR ME RAD - szines futás Baltimoreban

Véééééééégre! Color Me Rad!!

Szeptember 7. vasárnap

Mert Chicagoban nem tudtam elmenni, de ami késik nem múlik. :D Szerencsére nagyon sokféle van, Color Me Rad, Color in  Motion, de mint ugyanaz igazából, egy 5 km-es futás ahol dobálják rád a festékport. :D

 

Reggel 6-kor indultunk tőlünk a Julyával. Jópofa a GPS amúgy, merthogy 45 percre van a hely, ahova megyünk, jah úgy hogy átlag 140-el mentem... Okés, üres volt kora reggel az autópálya, de akkor is, ha betartom az 55-60 m/h-t , akkor még el is késünk, úgyhogy a speed limit táblák nekem most cask tájékoztató jellegűek voltak. :D Nagy nehezen le tudtunk parkolni, hiszen jó nagy tömeg volt és terelték a forgalmat, de verge megérkeztünk, megkaptuk a csomagot, fényképezkedtünk és elindultunk a mókába. 5 állomáson kaptuk a szineket, 3-szor festékpor és kétszer folyékony formában. Szegény telefonomon a tok igencsak szines lett. :D Miután beértél a célba, a szinpad előtt még szórakoztatták a népet, még több festéket dobáltak rád meg táncoltunk.

 

 

 

Délre értünk vissza Annapolisba, ahol még full szinesen elmentünk a Julyával enni egy hamburgert a kikötőben található jó kis hambis helyen, majd jöttem haza. Este vacsira osztrig volt, rizs meg hal.