A mai nap Washington DC-ről szólt. Délelőtt mentünk a Cliffel és Anitával. Délben értünk oda, nagy nehezen le tudtunk parkolni. Mivel a Clif 4 órányi vezetésre lakik Észak-Karolinában, ezért ő cask kettőig maradt. Elindultunk gyalog körbejárni a nevezetességeket. Mindenhol fényképezkedtünk, de itt már az amerikai zászlóval pózoltunk. Először körbesétáltuk a Capitoliumot, amit épp akkor le is zártak egy öt percre a rendőrök, mert nagy kisérettel bevonult valami fontos ember fekete kocsiban. :D A rendőr valami prime ministert mondott és mivel angol zászló volt a kocsin ezért lehet a brit miniszterelnök volt, de ez nem biztos, mert cask fél füllel hallottam.
Utána indultunk a National Mall felé. Azért jó DC-ben mert minden egy helyen van és gyalog meg lehet játrni illetve a múzeumok ingyenesek. Mivel éhesek voltunk, bementünk a McDonald'sba mert a közelben cask az volt, ott ettünk és persze a hagyományokhoz hiven ittunk egy csokis shaket, csak a Timi hiányzott az igazi nosztalgiához. De a Clifnek mennie kellett, és a parkolás is két órára szólt, igy visszasétáltunk vele a kocsihoz és elköszöntünk tőle. Anival ezután bementünk a botanikus kertbe, ami gyönyörű volt. Eszembe is jutott a Boda Tomi, mert ő szokott ilyen virágokkal foglalkozni a kertjében, biztos nagyon tetszett volna neki. Ott igazából egy napot el tudnék tölteni. Az tetszik, hogy a múzeumok meg itt ez a kert is olyan, hogy úgy vannak megcsinálva, hogy tök érdekes legyen és interaktiv, ne cask szimpla unalmas museum. Az egyik legjobb itt az volt, ahol megszagolhattad a különböző fűszereket és ki kellett találnod mi az.
Ezután még leültünk a nagy tó szélére, meg csináltunk ugrálós képeket. Hát az hatalmas volt. Összevissza ugráltunk meg számoltunk és mellettünk egy pár ázsaiai nőnek, de olyan középkorúaknak megtetszett a dolog és ők is elkezdtek ilyeneket csinálni. De ahogy azok számoltak.. "ajja, csi, hajj" :D
Utunkat utána a Nemzeti Légi és Űrmúzeumban folytattuk. Nagyon szuper volt az is. Megintcsak rá kellett jönnöm azonban, hogy valami elképesztő hülye vagyok a múszaki dolgokhoz és a fizikához, de az a rossz, hogy nem is érdekel egyáltalán. :D :D Itt is sokminden tki lehetett próbálni, például beülni 30-40 évvel ezelőtti repülők belsejébe és megtapasztalni, hogyan néztek ki akkor.
Utána még sétáltunk tovább ... a felé. Az volt a rossz kicsit, hogy egész nap elég hűvös és szeles volt, én meg ugye szoknyában, de Anita is fázott. Leültünk egy padra pihenni és ott készült ez a remek fotó az eltört napszemüvegemről. :D :D
Utána sétáltunk tovább az 50 állam szobraihoz, az egyik fele az Atlantic, a másik meg a Pacificos államok. Az Anita Marylandet képviselte, én meg Illinoist, és persze a Clif kedvéért az Észak-Karolinát is lekaptuk. :D
Folytattuk utunkat a Lincoln-emlékműhöz. ahonnan a lépcsőkröl nagyon szép a kilátás a Washington-emlékműre.
Mikor visszasétáltunk a vizhez fényképezkedni, leszólitott minket két srác és az egyik megkérdezte, hogy lefényképezkedhet-e velünk. :D Ohh hát persze. :D Kérdezem, hogy honna van. mondja hogy Chicago. Háhá, mondom ez vices. Na velük elsétáltunk a Fehér Házhoz, közben sokat beszélgettünk és megállapitottuk, hogy imádjuk a pizzát, a Dennis, aki vagy két meter magas meg nagy futó. Na mielőtt itt bárki már elkezdene romantikus szálakat szövögetni, szó sincs róla :D Igazából nagyon szerették volna, hogy maradjunk velük meg menjünk el este valahova, de mi a Fehér Ház után szépen leráztuk őket. :D A Fehér Héznál meg megtetszett egy csapatnak a zászlóm és kölcsönkérték fényképezkedni. Na mondom ott kellett volna kérni érte egy ötöst + tipet. :D
Fáradtak és éhesek voltunk, és annyit beszéltünk a pizzáról, hogy kerestünk egy helyet ahol ehetünk egyet. Ettünk is, jó is volt bár a barbecues egy kicsit nehéz,majd Ani még bement a Starbucksba és indultunk vissza gyalog a metróhoz. Na az érdekes volt. Nem tudom mi volt pizzán, de nekem olyan szar volt a gyomrom, hogy lényegében falfehéren mint zombie ültem 50 percet és néztem magma elé arra koncentrálva hogy be ne hányjak, Ani meg mellettem horpasztott. Értelmesen nézhettünk ki. Na itt metro nem olyan gáz, mint Chicagoban hanem tök szép meg halk. Kiértünk a New Carrolton állomásra, ahova a Jenifer nagyon kedves volt és kijött értünk. Ott az állomáson még támasztottam egy kukát, de nem hánytam be, bár a kocsiban se volt még őszinte a mosolyom. :D Hullafáradtan kidőltünk az Ani szobájában és képeket nézegettünk meg válogattunk, majd alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése