Őszi fesztivál és horror futás az erdőben :D

Október 13. vasárnap

 

 

Délelőtt a szokásos hétvégi Skype session lenyomtam, majd kora délután elmentem fodrászhoz Odentonba. Mert a múltkor találkoztam egy anyukával aki fodrész és mondta, hogy 20 dollárét vágnak hajat ami nem rossz, ahhoz képest hogy Lake Forestben 65-öt fizettem.... Na de nagyon elcseszték....illetve elcsesztem...merthogy nem nyitottam ki a számat elégszer és nem ragaszkodtam ahhoz, hogy én mit akarok igy lényegében olyan borzasztó let a hajam, hogy most várhatok egy pár hónapot mig megnő....na mondom ez király :D Hullámcsat és hajpánt less a legjobb barátom...
Mikor kerestem a fodrászüzletet kicsit eltévedtem a sorházak közt, de lagalább láttam ezt, milyen király már, beépitett sakktábla. :D

 Michael húga átjött este, isteni finom ráklevest ettünk.

 Később rámcsörgött a Rade, hogy itt van Annapolisban, úgyhogy összeszedtem magma és mentem a Metropolitan Kitchen-hez. Olyan idő volt, hogy bár kabátban, de a kinti asztaloknál ültünk. Ittam egy sort, beszélgettünk, de nem akartam tűl sokáig kint lenni igy jöttem is haza.

 

Október 14. hétfő

 

Ma kezdődött Annapolisban a Boat Show, ami nagyon klassz mert a kikötőben rengeteg gyönyörű hajót lehet megnézni, cask elég nagy felfordulással jár a városban, sok a látogató meg a forgalom is lassult. Sebaj, szép idő volt, mentünk a játszótérre, méghozzá csapatostul mert nem volt iskola és velem voltak a lányok egész nap.

Este pedig Espanol, ahol kedves idős bácsi hozott nekem egy példányt a Washington Post Travelből, mert Budapest volt a cimlapján és egy két oldalas anyag is volt benne.

 

 Vacsira meg a Michael féle "szuperszendvics"....

 

 

Október 15. kedd

 

Rosieval ma is seta és játszótér volt a délutáni program, de ma fagyit is kapott :D

 Ki is dolt hazafelé a kocsiban. Este mentünk pilatesre Julyával, mert most már ő is a 24 hour fitness-be jár. Neki is nagyon tetszett, és persze Nicy megint tök vices volt. :D Vacsira Michael megint alkotott..

Elég szépen el voltam fáradva igy egy bögre tejjel és az újsággal az ágy fele vettem az irányt már fél tizkor...

 

 

Október 16. szerda

 

Gyönyörű meleg időnk volt ma is....viszont iskola az nem volt, igy a 3 lány velen egész nap, ráadásul extra babysitteléssel este, mert a Jenifer és a Michael valami céges vacsira mentek DC-be. Szóval hatra mentünk az irodához a Jeniferért, onnan pedig kia New Carrolton metróállomáshoz. Eléggé paráztunk, hogy a Rosie majd hogy fog sirni, ha látja hogy az anyja kiszáll a kocsiból és elmegy nem volt gond. Na és akkor a beigért McDonalds, mert már éhen akartak halni....Na ekkor verge igazán hasznot húztam az Iphone 4s-emből és rögtön megkérdeztem Sirit, hol van a legközelebbi Meki, ami alig 5 perc és odamentünk. Jah... cask nem volt drive thru igy a három gyerekkel mehettem. Tartottam egy kis eligazitást a kocsiban, hogy amennyiben nem fognak viselkedni úgy kijövünk, éhesen megyünk haza és otthon ehetnek maradékot....érdekes, mindenki tudott viselkedni. :D Hazáig tömték be a chicken nuggetseket egy hangos szó nem volt, na mondom ezt már szeretem. Este a Rosiet valami angyal szállta meg vagy valamit tettek a sült krumplijába nem tudom, de fürdés után negyed kilenckor mondom most már menjünk aludni. Semmi hiszti, na mondom ezt meg tudnám szokni. Victoriával a közös kedvenc filmünket a Grease-t néztük...és akkor jöttek a kérdések egy 8 eves gyerektől amit szépen irányitottam át anyuhoz pl. Hogy lehet terhes ha nem is házasok? Mi az a hooker (kurva)? :D Szülők jó hangulatban este 11-kor hazajöttek és elég nagylelkűvé tette őket a sok bor mert egy 100 dollárost adtak a kezembe. Ez egy elég jó babysit volt összeségében.

 

Oktüber 17. csütörtök

 

Délelőtt kabát és csizma után kutattam a mallba, továbbra is vásárlás nélkül. A gyönyörű időnek köszönhetően megint kint voltunk a szabadban, de a Rosie ma nagyon aktiv volt, nem tudtam letenni aludni. Este 40 percet futottam ebben a klassz időben, először a marathon óta és nagyon jó volt. A Navy stadion körül olyan szép volt, ahogy ment le a nap

 És persze a szuper vacsi....

 

 

Október 18. péntek

 

 

Ma sem volt suli igy mindhárman velem voltak megint. A programsorozta a Children's Museumban indult majd elvittem őket a Kinder Farmra. Nagyon szép idő volt, igy ott tudtak kint játszani. Végül mentünk a Menchie'sbe frozen yoghurtot enni, de ott a Rosie már nem birt magával igy ideje volt egy kis quiet time-nak és jöttünk haza.

Ilyen naplementét láttunk...

Este jöttek látogatóba a Jenifer testvére és a férje, July és Jerry, akik egy pár napot fognak maradni velünk. A gyerekek nagyon örültek. Volt mindenféle finok előétel meg vacsi :D

 

 

Október 19. szombat

 

Mai nap fő programja a Fall Fest volt, ahova ment az egész család és a vendégek is. Itt lényegében van minden mint otthon úgymond a vásárokban van. Ennek a lényege igazából a tökök amiket halloweenra vessel. Volt ott mindenféle ugrálóvár meg szalmakazal meg kisvonat meg minden szar a gyerekeknek. :D Élőben zenéltek, készitettünk tököt, ettem jó kis junk kaját sorrel, úgyhogy jó volt. :D 3 körül értünk haza, aztán után már cask döglöttem, este se mentem sehova cask vacsiztunk itthon.

 

 

Október 20. vasárnap

 

Ma is együtt volt az egész család lés gyönyörű idő volt Bementünk a városba, ott vettünk sütit egy cukrászdában majd fagyit a gyerekeknek. A Michaelék meg osztrigát ettek. Sokan mászkáltak a belvárosban, hiszeny olyan gyönyörű Annapolis! Megálltunk még az Irish pubban is egy sörre azért... :D

 Új létfontosságú info, hogy a navy srácok átváltottak a téli egyenruhába igy most fehér helyett tetőtől talpig feketék. :D

 Olyan jó idő volt, hogy nem birtam magammal futni akartam. Jah cask az óraátállitás miatt már egy órával korábban hatkor sötétedett, de olyan makacs voltam, hogy áá nem gáz. A köv. pár sort anyu inkább te ne olvasd :D Szóval ötkor indultam a B&A trailen és mentem Baltimore irányába, 45 perc után megint olyan jól esett, hogy nem birtam abbahagyni, pedig tudtam hogy majd kezd sötétedni. Szóval 60 perc után fordultam meg és indultam vissza. Ment le a nap meg kezdett szürkülni, de áá nem gáz mondom. Aha...hát körülbelül percenként lett egyre sötétebb, lényegében az utolsó fél órát tök sötétben futottam egy erdei úton minden világitás nélkül. Én olyan szinten voltam beszarva, hogy majdnem hivtam a Jeniferéket, hogy jöjjenek értem, de cask mentem mentem. És, hogy mire nem képes az emberi test ha elönti az adrenalin...kb 12 perccel futottam job időt ugyanazon a távon visszafelé...:D De tényleg nagyon para volt, úgyhogy mikor verge visszaértem a kocsihoz mondtam magamnak Eszti bazd meg, ilyen most volt először és utoljára....

 

Első maratonom

Október 12. szombat  - a mama szülinapja!!!

Elérkezett a nap, ami mérföldkő minden kezdő futó életében, amire már olyan régóta vágytam és amire konkrétan három hónapja edzettem. Nem esett túl jól 5 órakor kelni de muszáj volt. Persze az izgalomtól és a korai keléstől egy falat sem akart lemenni a torkomon de letuszkoltam a peanut butteres energy bart felkelés után egy negyed órával és felöltöztem indulásra készen.

A nagy kérdés, hogy vajon esni fog-e az eső, fázni fogok-e stb. Mert én ujjatlanban terveztem lefutni mégiscsak az a legkényelmesebb....Hát azt kell, hogy mondjam óriási szerencsém volt, mert elállt az eső reggelre. Egy negyed óra alatt ott is voltam a stadionnál ahol leparkoltam a kocsit és onnan sétáltam tovább a rajt helyszinéhez. Bőven időben voltam igy meg tudtam nézni konkrétan a rajtvonalat, leültem kicsit, fényképezkedtem a legjobb fej fekete csajokkal, nézegettem a többi futót és hangolódtam fejben a rám váró órákra... Még nem adtam le a csomagom mert szükségem volt a hosszú ujjasomra, eléggé hűvös volt.

 

 

 

Bár el tudtam menni pisilni a rajt előtt, a terv, hogy 12 óra alatt cask kijön aminek ki kell jonnie nem vált be...és tudtam, hogy gondok lesznek. Ezen lehet röhögni vagy kiakadni, hogy milyen undoritó vagyok, hogy igy leirom, de nyilt titok a futók körében cask senki nem szeret róla beszélni, hogy a nagyvécézés alapproblémának számit a hosszú futások alatt....aki nevet, annak megintcsak azt mondom próbálja ki. Tapasztalatom szerint soha nem elég a mobil WC  verseny alatt és arra is emlékszem, amikor Budapesten a Spar futásnál azt hittem nem érek el a WC-ig.... Úgyhogy ennek szellemében volt bennem egy kis feszkó, mert tudtam, hogy előbb utóbb majd meg kell állnom....

 

 

Na de levettem a felsőm, letettem a csomagom, bemelegitettem és elbattyogtam a rajthoz, ahol már gyűlt szépen a nép. Még utoljára 10 perccel a rajt előtt elmentem mosdóba, majd beálltam a 9,5 perc/mérföld sebességű sávba.... hatalmas volt a tömeg, lespanoltam két középkorú fickóval akiknek nagyon tetszett a fejpántom :D

 

 

Meghallgattuk a himnuszt, majd a visszaszámlálás után elindult a 3000 maratoni távot  és nemtudomhány 5km-t futó emberke, hiszen a félmaratonosok a féltávnál csatlakoztak a mezőnyhöz. Óriási adrenalin öntött el, de megfogadtam a legbölcsebb tanácsot, hogy maradjak szép lassú tempóban az elején bármennyire is felspanol a verseny. Szóval elkezdtem szépen a kis tempóban ami mint utóbb kiderült egy egész jó kis tempó volt. Már rögtön az első mérföldeken nagyon  kis szurkolótáblákkal találkoztam pl. "You run better than the government"...hiszen még tartott a government shutdown... :D Mentem mentem szépen, fülemben a kis zenémmel de nem igazán tudtam kikapcsolni...Rájöttem mi a bajom. Nem mintha még nem vettem volna részt ilyen versenyen, de már egy éve volt mikor Pesten igy futottam és elfelejtettem milyen. Hiszen teljesen más az, amikor kimentem a B&A running trail-re az erdőben futni elmerülve egyedül a gondolataimba és teljesen felszabadulva, mint igy hogy körülötted mindenhol futnak.... mondom, elfelejtettem...valahogy egy kicsit stresszesebb az egész, viszont a szurkolás meg tök jó. Már rögtön az elején belekóstoltam egy-két kisebb emelkedőbe de azt nem tudtam, hogy ezek a light-os fajták lesznek. Ahogy edzéseim során kitapasztaltam 50 percenként ettem fél csomag energy gelt vizzel. Az 5,7 mérföldhöz 52:47 alatt érkeztem ami 9:15 perc/mérföldes átlagidőnek felelt, ez egyáltalán nem rossz. Úgy a 10. mérföldnél előttem futott egy ideig egy félmeztelen, nagyon durván jó pasi ez megfelelő vizuális motivációnak bizonyult a 13.1 mérföldes félmaratoni távhoz, amelyhez 2 óra 8 perc alatt értem el, igy a 4 óra 15 perces álom befejezési idő már veszélybe került. De ez akkor sem rossz eredmény, hiszen tavaly pl. az első félmaratonomat 2 óra 17 perc alatt futottam. Itt egy kicsit már élveztem a dolgot, nagyobbak lettek a hézagok a futók között, a zene a fülemben volt továbbra is, és azt kell hogy mondjam, relative gyorsan eltelt ez a kicsivel több mint két óra. Mentem, mentem tovább, jöttek a jobbnál job szurkolói táblák, pl. az öreg bácsi aki ezt tartotta fel "Quit complaining, I'm tired too" :D Ami versenytérképet illeti most jött az egyik legklasszabb rész az Inner Harbor, ahol a főúton mentünk és nagyon szép kilátás volt az egész kikötőnél meg ez amúgyis a putri Baltimore legszebb része. :D Jó volt látni büszke férjeket, feleségeket, gyerekeket, barátokat akik mind szurkoltak valakinek. Én mindenkire mosolyogtam, mindenkivel lepacsiztam aki akart. Ettől függetlenül azért akaratlanul is egy icipicit elkezdtem magányosnak érezni magam, hiszen nekem senki nem szurkol.....na de ekkor a 16. mérföldnél hallom. hogy Eszti, Eszti jobbra nézek és a Rade fut mellettem a telefonjával és videózik meg fényképez. Én olyan szinten megörültem és annyira sokat jelentett a folytatáshoz, hogy nem igaz, mint utóbb kiderült kelett is, mert most jött cask a neheze.

 

Igy örültem a Radenak....

 

 

 

Az igazán nehéz rész most jött. Jó tudtam, hogy Baltimore dombos, meghogy edzeni kell nemcsak sik terepen, de ennyi kibaszott emelkedőre (már elnézést) tényleg nem voltam felkészülve. Akárhogy is nézem a 17.től a 22. mérföldig szinte végig felfelé mentem ami borzasztóan vette el az erőm és lassitott meg egyben. És jött ugye a kritikus 19. mérföld, a fal....amit sikerült áttörnöm, de a fogamat összeszoritva mentem és cask mentem fel az emelkedőkön....a 20. mérföld körül rengetegen voltak, akik nem birták tovább a soha véget nem érő emelkedőket és bizony elkezdtek sétálni, de én bár majd leszakadt a vádlim eszembe se jutott, hogy megálljak vagy gyalogoljak. Az biztos, hogy nagyon lelassultam, hiszen a 18.8. mérföldnél ahova 3 óra 5 perc alatt értem be már csak 9:52 perc/mérföld volt az átlabsebességem. És akkor ezután jött a WC probléma. Bármennyire is próbáltam reménykedni, hogy kibirom, hiszen már csak kicsivel több mint egy óra volt hátra, sajnos nem sikerült. És elkezdett olyan mértékűvé válni a gond, hogy már nem tudtam élvezni mert cask az járt a fejemben, hogy hol van a következő mobil WC...ami volt is, cask sajnos akkora sor volt előtte, hogy mondtam én nem vesztek el negyed órát az biztos....igy mentem tovább...3 óra 40 percnél már bizonyosan tudtam, hogy nem fogja végigbirni a hasam. Óriási mákom volt, hogy pont kifogtam egy olyan WC-t, ahol nem volt sor és ahogy odafutottam már mehettem is. Ezután a pont után minden más volt, mert már cask a lábaiddal és a saját akaraterőddel kellett küzdened. Bennem nem volt kérdés, hogy végigcsinálom-e, mert tudtam, hogy igen. Érdekes volt, gondolkodtam úgy a 23. mérföldnél, hogy ennél a pontnál már szerintem épp kurvára mindegy mennyire vagy edzett vagy sem, itt már fejben dől el minden. A 24. mérfüldnél láttam egy jópofa táblát: "Pain now, beer soon" :D Az utolsó egy mérföldet már teljesen felszabadulva futottam és már elképzeltem a pilllanatot, ahogy beérek....

 

És a kérdés, hogy milyen érzés volt mikor bent voltam a célban...hát megpróbálom leirni. Igazából egy boldogság, egy pillanat, amikor minden problémádat leszarod, mert megcsináltad....Azt éreztem, hogy nem vagyok se zseni, se gazdag, se szépségkirálynő....viszont van valamim, amit senki nem vehet el tőlem...és megintcsak az, hogy ezt cask az érti, aki megcsinálja. Az 4 óra 15 perces álomidő nem sikerült, ami az emelkedőknek és a technikai szünetemnek tudható be, de azt hiszem a 4 óra 28 percemre is büszke lehetek, és a nők között benne lettem az első 500-ban. Ez a kép a célban készült, mert a Rade kölcsönkért egy gépet a mellett lévő szurkolóktól. :D 

 

 

Mi történt ezután.... Hát bevonszoltam magam a finish area-ba, ahol hivtuk egymást a Radevaé, de mondtam neki adjon 5 percet mert lényegébeb megint nyilegyenesen rohantam a WC-re...nem ér nevetni....ki kell próbálni... aztán felmarkoltam a kaják közül össz-vissz egy ananászkompótot majd leültem és valamennyire lenyújottam a lábaim. Majd jött a Rade, felhúzott és elvánszorogtunk a cuccomért. Ekkor kezdett el elerdeni az eső, úgyhogy azt hiszem enyén szólva is szerencsés voltam. Ami a legjobban bosszant. hogy egy rohadt kép nem készült az érmemmel... ne kérdezzétek miért...de fáztam is is esett igy mentünk a pulcsimért. Kitaláltuk, hogy most még ne vezessek mert alig állok a lábamon, igy a Rade kocsijához mentünk és ő vitt vissza hozzájuk....Ja cask nekem meg minden váltásruhám meg többi cuccom az én kocsimba volt. Na de a Rade olyan szinten volt jó fej, hogy nemcsak isteni tojásos kaját csinált, hanem letusolhattam és adott minden ruhát. Aztán lepihentem kicsit a nappaliban de nem aludtam el, hanem anyáékkal skypeoltam, a Rade meg filmezett. Pár óra múlva elmentünk a kocsimért, ami még mindig a stadionnál volt és onnan meg az étterembe, ahol a Rade dolgozott. Az egy puccos hotelnak az alján van igy a mosdóban átöltöztem a saját ruháimba, mert elég érdekesen néztem ki a Rade gatyájában és pulcsijában. Nagyon rendes volt, bemutatott a bartender kollégájának kaptam sört, amit 2 ibuprofennel együtt le is húztam. Úgy volt, hogy jön az Alex is hogy gratuláljon meg dumáljunk de elhúzodott a meetingje én meg ötkor már mondtam, hogy én nem várok tovább igy megköszöntem mindent a Radenak és hazaindultam. Mellesleg gyönyörű idő lett délutánra. Nem volt para a vezetés, a sör+gyógyszer kombó segitett a lábaimon, mikor visszaértem Annapolisba még a plázába is bementem mert csizmát kerestem, de persze cask felhúztam magam mert nem találtam normális áron semmit igy ettem inkább egy frozen yoghurtot. :D Hazaértem, gratuláltak a Michaelék és mondták, hogy legyek büszke mert nem sokan mondhatják el, hogy egy amerikai nagyvárosban maratont futottak. De én meg köszönettel tartozom nekik, mert végig támogattak... Ami az egyetlen fura dolog, hogy mivel egy kezdő futónak a marathon lefutása a top cél, most már úgymond nincs mit várni. ennél már nincs feljebb....márpedig aki ismer tudja, hogy mindig új célok után nézek...de sebaj, az első alkalom varázsa elszállt, viszont most már ha kérdezik büszkén kategorizálom magam futónak....

 



 

 

Esős idő, hangolódás a nagy futásra

Október 7. hétfő

Rosie igy segitett kibontani egy dobozt....

Délután Children's Museum volt a program, este spanyolon pedig múlt időt tanultunk.

Október 8. kedd

Reggel kicsit hűvös volt a Rosie belebújt a pulcsimba..nem szoritotta.

Ma is Children's Museumba mentünk mert a Rosie addig nyaggatott, hogy menjünk vissza. :D Este ilyen szép naplementét kaptunk el az udvaron...

Október 9. szerda

Ma a plázában mászkáltunk, amiben elfáradt a kislány...

 

Csak szegényt keltenem kellett mert mentünk a tesókért a suliba igy elég nyűgi volt a babakocsiban,,,

 Suliban pedig folytattuk a múlt időt....imperfecto és társai

Október 10. csütörtök

Ma szakadt az eső egész nap....reggel mire mindenkinek megtaláltuk a csizmát meg az esőkabátot..jajj..

Délután beugrottunk a bankba a Matthez, ott mindig kap nyalókát a Rosie mi meg tudunk beszélgetni kicsit. Aztén mentünk a könyvesboltba játszani a kisvonattal.

 

Úgy esett az eső, hogy a nagylányokért kocsival mentünk.

 

Az esti program a packet pick-up volt a maratonhoz Baltimoreban. Hát elég fos volt vezetni a szakadó esőben de felcsorogtam és a stadionnál letettem a kocsit, ahonnan külön buszok vitték a népet az expóra. Hát nem is értettem hogy lehettem olyan hülye, hogy balerinacipőben indultam el..majdnem szétfagytam de vegre jot a busz és mentünk. Egy órám volt, hiszen 9-ig volt nyitva ez az egész kóceráj. Minden termékmintát kipróbáltam persze (ingyen kaja :D) és felvettem a csomagomat, majd körülnéztem, hiszen rengeteg mindent lehette venni. ruhákat, cipőket stb. Én cask egy pár fejpántot vettem és nézelődtem, de aztán jöttem is haza. Összeségében szinvonalasan volt lebonyolitva, semi fennakadás nem volt. És kiderült néha mekkora előny szinglinek lenni...mert vártuk a buszt szépen sorban a csarnok előtt ami meg is jött, szálltak fel az emberek és úgy nézett ki, hogy erre a körre nem férek fel...mire szól a sofőr, hogy még egy hely van, de az előttem lévő emberek mind párban voltak..hahhha, igy megelőztem öt párocskát és elégedetten felszálltam, köszöntem és mondtam hangosan nah látjátok one of the reasons it's great to be single....mindenki röhögött. :D



Szépen a szakadó esőben leszöttyögtem vissza Annapolisba és tizkor már az ágyikómba voltam.

Október 11. péntek

Jajj hát ma is esett az eső és elkezdtem kicsit aggódni mert az előrejelzés másnapra is végig esőtt mondott és hát az nem egy élvezetes futás ha ázol és fázol órákon keresztül. Szóval imádkoztam, hogy hagyja már abba. Kicsivel Chucke Cheesebe mentünk délután, hiszen kint semmit nem lehett csinálni. Estére a Michael azt mondta, feltankol szénhidráttal igy csinált finom tésztát vacsira amit 7 óra elptt még megettem, hogy bőven egyen időm emészteni...ennek fontosságát csak a futók értik....és erről még less szó a köv. bejegyzésben minden kertelés nélkül.

 

 

 

Vacsi után az összpakolt cuccommal elindultam Baltimoreba, mert úgy let megtervezve az egész marathon, hogy a Radenál fogok aludni péntek este, hiszen olyan kurva korán kezdődik a futás, hogy nem akartam hajnal 4-kor kelni. Rade nagyon jó fej volt, meg amúgyis hatalmas a ház ahol laknak, 4 hálószobával és a többi srác nem is volt otthon igy bőven elfértem. Mikor odaértem ott volt a Radenak valami barátnője és elkezdtünk filmet nézni, de én 10-kor mondtam, hogy megyek aludni hiszen ki szeretném pihenni magam....ami nem annyira sikerült mikor olyan éjfél körül arra keltem, hogy megunták a filmezést és valami egészen mással vannak elfoglalva... de sikerült visszaaludnom, másnap meg egy szót sem szóltam a Radenak, de nyilván ő sem hülye :D