Előre szólok, ezek szerintem az egyik leghosszabb bejegyzéseim lesznek ám egyben a legjobbak. Popcornt, üditőt bekésziteni. :D
Az egész látogatást sokminden megelőzte, pl. a hol fogunk aludni probléma, meghogy hűvüset igért az előrejelzés stb. de mi nem olyanok vagyink Anival, hogy ilyenek miatt ne érezzük nagyon jól magunkat. Lássuk mit csináltunk mi hat napig szelek városában...
Június 27. csütörtök - ma fél éve jöttem az USA-ba
Reggel hétkor kegyetlenül ébresztett a csipogás a futóórámon, mert ugye telefonom az nem volt, jobbhiján ezen állitottam ébresztőt. Hipp-hopp összekészülődtem, a csomagjaimat leraktam a portán, ahol vigyáztak rá. Elindultam gyalog a metróhoz, csakhogy egy pasi pont az ellenkező irányba mondta a blue line állomást igy a pirossal mentem és a Jackson állomáson szálltam át. Gyönyörű nyári napsütéses reggel volt, de ami ennél is klasszabb, hogy vegre láttam a várost úgy igazán élni egy pörgős hétköznap reggelen, mikor mindenki munkába megy, tele a metro, az utcákon öltönyben meg kosztümben siet mindenki az irodába. Jaaaaaajj, annyira jó volt, és olyan jókedvűen indultam neki ennek a napnak. Kizötyögtem az O'Hare reptérre és az időzités is tökéletes volt, mert Ani épp akkor ért oda a metro bejárathoz. Nagyon jó volt újra látni. Visszamentünk metróval a városba, leszálltunk az egyik állomáson onnan meg gyalog a motelig, Közben átmentünk a folyón, nézelődtünk, kávéztunk, stb.
Megérkeztünk a hotelbe, leraktuk a csomagot, és mivel kiderült hogy hivatalosan aznap este nincs hol aludnunk, igy foglaltam egy éjjelt kettünknek egy 8 ágyas lányszobába abba a hostelbe, ahol már februárban egyszer aludtam. Azért is jó, mert ez 2 percre van a Yoni lakásától gyalog, ami szintén a Lincoln parkban van. Bár Anita azért még felhivta a Lindseyt, hátha annál a pasasnál tudunk aludni hétfő este. Na de a motelben ledobtuk a cuccokat és elindultunk gyalog a Navy Pierbe, ahol ki akartunk sétálni mólóra, de az le volt zárva, viszont igy is elvoltunk. Ja elég szépen sütött a nap, ezen azt értem, hogy majd megdöglöttünk a 35 fokban :D
Olyan fél egy körül csatlakozott hozzánk a Dennis, mert ő délig dolgozik minden nap és negyed órányira van a munkahelye a központtól. Együtt megebédeltünk a Bubble Gump nevű helyen, amit Ani javasolt, mert még sose evett ott. Betúrtam egy jó kis sajtburgert meg salit. Na ezután még pihentünk egy kicsit a parkban a fa alatt és épp azon tűnödtünk, milyen idilli, ahogy a mexikói meg néger kisgyerekek pont ugyanúgy fürödnek a szökőkűtban mint otthon a cigányok. Úgy is néztek ki. Na nem is volt kedvünk ebben a dögmelegben elgyalogolni a Millenium Parkba, igy a Dennis elvitt minket, úgyis úgy volt megbeszélve, hogy velünk lesz ma délután. Ott is körbejártunk mindent, persze a babot is, mert arra volt legkiváncsibb Ani, pózerkedtünk a zászlóinkkal stb. Annyira nagyon meleg volt, hogy arra szó nincs, majd megsültünk :D
Visszafele már nem birtunk magunkkal, úgyhogy az értelmes képek mellett ilyen is született.
Visszabattyogtunk megfáradva, naptól leszivva a kocsihoz, és bár eleredt az eső, addigra már az utóban voltunk, igy nem kaptunk a nagy zuhiból. Visszamentünk a motelbe, felvettük a bőröndöket és a Dennis volt olyan rendes és elvitt a hostelig. Ott becsekkoltunk, majd a recepción mondta a srác, hogy este bar tour lesz, 9-kor van az indulás, ő lesz a vezető. Mondtuk Anival, hogy menjünk, nehogymár otthon punnyadjunk. Bár nagyon fáradtak voltunk és fürödni sem fürödtönk mert nem volt időnk, elmentünk enni a Jimmy Johnsba majd vissza a hotelbe és már 9 óra is volt, azaz indulás. Annyit kell tudni, hogy ez a hostel iszonyat jó, rengeteg energiát fektetnek abba, hogy aki idejön akár egyedül is, már az első nap barátokat tudjon szerezni, minden nap van valami program, olyan mint egy fősulis kollégium. Imádom. Minket meg ugye amúgy sem kell félteni Anival. Már mikor vártunk a hallban, akkor szóba elegyedtünk egy német sráccal, akiről kiderült, hogy valam igazi kis gazdag ficsúr. Münchenből jot ez már azt hiszem elég indok arra, hogy tuti milliomos apucija van, majd elkezdi, hogy most diplomázott és egy 3 hónapos roadtripet kapott az USA-ban ajándéknak. Jah mondom ok. Kár, hogy a pénz önmagában nem elég, mert ettől még elég lúzer volt szegénykém. Na meg ott volt a másik német is, az meg mint egy meleg, űgy beszélt. Voltak viszont az ausztrál srácok, akik nagyon jó fejek voltak. Azt ugye már valszeg emlitettem, hogy a dél-afrikai a kedven akcentusom, de ez ezen az éjjel megváltozott, mert az ausztrál a legeslegjobb. Mondjuk pár éve Róma felé a vonaton beszélgettem egy új-zélandi párral és megmaradt az, hogy mennyire tetszett az angoljuk, de hát ezek, majd megzabáltuk őket Anitával. A dél-afrikai és az ausztrál akcentus is persze a britől ered cask olyan, mintha megtöltötték volna élettel és vidámsággal. Annyira jó volt cask hallgatni őket. Mellesleg nagyon jó arcok is voltak. Na elindultunk tehát a nagy bártúrára. Olyan 15-16 ember jot végül a hostelből, főként európaiak, meg egy elég szerencsétlen amerikai srác. Minden nagyképűség nélkül mi voltunk a legnépszerűbbak az Anitával, és egyáltalán nem azért mert jaj hogy néztünk ki, hiszen mégcsak nem is fürödtünk lol, hanem mert mindenkivel szóba elegyedtünk, meg igazából mi cask ilyenek vagyunk, ilyen down-to-earth lányok, és nagyon könnyen barátkozunk.
 |
| Ryan és Hayden, a két ausztrál |
 |
| A két német, lol |
 |
| A túravezető |
Na tehát az első bárban még elvoltunk, ott összebarátkoztunk mindenkivel és még annyira surván fáradtak se voltunk, ittunk egy vodka red bullt. A gondok úgy a harmadik bárban kezdődtek, ahol 11 körül olyan fáradtság kapott el mindkettőnket, hogy majdnem hazaindultunk, mert én is leestem a székről. Kérdezték is a többiek, hogy mi van velünk, nagyon szótlanok vagyunk. Elkezdtünk sörözni Anival, de azt a nagyon felvizezett frissitő sört. Én ugye nagyon nem vagyok sörivó, nem is tudom mikor láttam utoljára, de ez olyan hihetetlenül jól esett. Arról nem is beszélve, hogy bár a sör általában álmosit, nem tudom mi történt velünk, de Anival túljuthattunk valami holtponton és már leszartuk, milyen fáradtak vagyunk. A köv. bárban ráadásul a sörre volt akció, egy nagy kancsó 3 dollar, igy aztán ittuk pohárszámra. Ott is persze mi volt..mi elkezkedtünk táncolni Anival, aztán jot mindenki. :D Nem kellett sokéig várni, hogy Ani beszóljon valamit magyarul, amin röhögni fogok, de tényleg hatalmas volt. Állunk meg isszuk a sörünket, mikor a fentebbi képen bal oldalon látható kék inges német gyerek nekiállt táncolni de elég érdekesen, Ani meg ránéz vágja azt a vicces arcát majd megszólal: "Na ez meg bebuzult" Olyan szinten kezdtünk el röhögni, hogy a piámat kiöntöttem, majd le kellett ülnöm egy székre és folytak a könnyeim. Ezt ott és akkor látni és hallani kellett volna, akkor mindenkinek ilyen vicces lenne. Táncikáltunk össze-vissza, majd irány a következő bár, hiszen mégiscak bar tour. Ott is söröztünk, de már nem táncoltunk, és onnan ki is rugdostak mindket szokás szerint 2-kor. A túravezetünk már hangulatban volt, fogalma nem volt mere van a hostel, de mivel ez gyalogos tűra volt környező bárokba, igy nélkül is megoldottuk. Annyira jól sikerült az este, hogy még egy 3-ig nyitva levő bárba bementünk, viszont onnan már haza a hostelbe, ahol ilyen 4 körül estünk be az ágyba Anival. Tudtuk, hogy nagy szivás lesz a köv. nap, hiszen a reggeli benne volt a szobaárban amit 9-ig lehetett enni, meg amúgy is, viszont annyira jól sikerült ez a spontán este, hogy egy percét se bántuk, és megbeszéltük másnap csak chillin out és semmi komoly. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése