Délelőtt a gyerekek cucciat pakoltam dobozokba továbbra is és laundryba is el kellett mennem, hogy kimossam a cuccaim. Este tornáztam egy kicsit, majd néztem a hokimeccset és hát igen, nyert a Chicago Blackhawks!!!!!!! Én nem vagyok egy nagy jéghoki rajongó, de azért itt az utóbbi hetekben engem is átjárt valami. Itt Chicagoban ez a number 1, mindenki megőrül érte. És hát ami ezen a meccsen volt, az nem semmi, 17 másodperc alatt két gól...és ezzel megnyerték a bajnokságot!
A Greg kérdezte, hogy nézem-e vele a nappaban, mondom kösz nem, meg elkezdett poénkodni meg jópofizni a konyhában is este, mondom érdekes azt hiszi hirtelen milyen jóba lettünk. Na mindegy is már...
Június 25. kedd
Délelőtt ugyanaz a program, pakolás meg Walmartba még el kellett mennem, de aztán alig vártam, hogy hazaérjen a pasi. Mert vegre eljött ez a nap, amikor bejelentettem, hogy elhúzok ebből a családból, hogy átmenjek az Anita családjához Annapolisba. Szóval bejön a pasi, kérdezi mi újság, mondom neki, hogy cask annyi, hogy elmegyek. Na hát nagyon lesokkolódott a, azonnal le is ült, és elkezdte mondani vagyis inkább könyörögni, hogy ne tegyem ezt, mert a gyerekek nagyon ki fognak borulni mert szükségük van rám, hogy ne ne ne menjek, mi a baj miért stb. Először is elmondtam, hogy nem költözöm Barringtonba és nem fogok napi 4 órát vezetni és hogy nincs olyan au pair aki ezt ebben a programban megcsinálja, utána pedig, hogy az elmúlt fél évben felgyülemlett dolgok vezettek ehhez a döntéshez. Természetesen ahogy ezt vártam, fogalma nem volt, hogy én hogyan éreztem magam. Végig mindent a Maryre fogott, és hogy azért volt ilyen szar, dehogy most már minden jó less, mert szakitottak és igy tök jól elleszünk igy négyen és könyörgött, hogy gondoljam át. Mondtam neki a döntésem megváltoztathatatlan és tuti biztos. Megint jot azzal, amit mondott, hogyha náluk maradnék 2 évet, tuti munkalehetőséget biztositana és azt, hogy ha akarok kint maradhassak. Mondtam neki nem érdekel, mert nem érzem jól magma náluk, annak ellenére, hogy a gyerekeket nagyon szeretem. Azt is mondta, hogy a legjobb au pair voltam eddig, mert hogy egyik lány sem fektetett annyi energiát, hogy folyton játszam velük, meg ilyen jóba legyünk. Elmondtam neki, hogy milyen nagyszerű gyerekei vannak, akik több figyelmet érdemelnének. Mindegy könyörgött tovább, hogy gondoljam át, mondtam neki, hogy nincs mit meggondolnom, ő meg hogy butaságot csinálok és rossz döntést hozok, persze neki fogalma se volt arról, hogy milyen klassz családhoz kerülök. A legjobb pillanat, mikor kérdezte, hogy mikor megyek, mondom neki holnap :D nah ezen nagyon kiakadt, mert ugye neki kellett egy csicska a költözéshez, és hogy elkezdi most akkor egyedül maradt ezzel is, hát mondtam ez nem az én problémám. Mondta, hogy jó akkor nem tud mit csinálni, de még beszéljünk később, mondom jó ok. Nah hazajött pár óra múlva és akkor előjött a bunko énje, hogy én ezt hogy tehetem a gyerekeivel, meg ha szeretném őket, akkor nem hagynám igy itt őket. Na én csak röhögtem magamban ezen. Meghogy ez biztos valami európai szokás, hogy cask igy elmenni. Na mondom mert te amerikai sztán olyan kurva jó vagy...Na mindegy is, megmondtam neki, hogy holnap jön a kordinátorom, jöjjön haza időben mert az esti vonattal elmegyek. Úgyhogy ebben a szellemben tértem nyugovóra. Meg persze abban, hogy két nap múlva jön az Ani hozzám és együtt leszünk hat napot Chicagoban!!!!!!
Június 26. szerda
Mai napom még továbbra is a pakolással telt, amiből már nagyon elegem volt. Egyrészt reggel még a Greg elküldött a walmartba cuccokért és a gyerekek dolgait még mindig rakodtam, meg hát az én dolgaimat is véglegesen összepakoltam. Hát elég nehéz belerakni az életedet két bőröndbe, ki is dobtam pár cuccot, de sikerült. Délután átjöttt a kordinátorom, de úgy hogy a Greg nem volt otthon, de ezt lebeszélték telón, úgyhogy nem gáz. Aláirtuk a papirokat meg minden. Eléggé szánalmas volt a Gregtől, hogy felhivta a kordinátort és bunkón mondta, hogy nekem szabály szerint 2 hétig maradnom kell, miután bejelentem a rematchet. Csakhát a kordinátor felvilágositotta, hogy mivel nincsenek gyerekek ezért nem kényszerithet, hogy maradjak a házban illetve hogy a szabályokról ő inkább ne papoljon, mivel ők mindegyiket megszegték. Szóval ennyi. Persze még utóljára jól kicseszett velem, mert hiába mondtam neki melyik vonattal szeretnék menni, nem jot haza időben igy csak az egy órával későbbit értem el. Arról meg ne is beszéljek, hogy a sulis pénzemmel tartozik, mert ugye 500 dollárral kell támogatnia a családnak, hogy suliba járj, és igy időarányosan 252 dollárt kellene neki fizetnie, de nem volt otthon a csekkönyvve. Na fasza, még ezzel is foglalkozhatok majd én, hogy behajtsam. A leggázabb a Mary volt, hát az mekkora vicc volt. Elkezdte, hogy ő megérti a döntésem, és hogy sajnálja, hogy igy alakultak a dolgok, dehogy ez neki nagyon rossz év volt, mert meghalt az anyukája és a legjobb barátnője. Gondoltam, hogy jó ok ,de ez még nem ok arra, hogy valaki ilyen önző legyen. Na meg a legjobb, mikor elkezdte, hogy ha bármire szükségem van a köv. napokban mig Downtownban leszek, nyugodtan szóljak neki. Na mondom azt a ketszinű mindenedet... Na megkértem a Greget, hogy vigyen ki az állomásra. Ott meg összevissza ölelgetett mikor elköszöntünk, na ez hülye mondom... Felpakolták a vonatra a két bőröndömet és elindultam szépen Lake Forestből. Utoljára még körbenéztem a vonatról, megnéztem kalauzokra, akiket fél évig minden héten utaztam és és már látásból ismertem őket. Irány Downtown...
Az elmúlt másfél hét eseményeihez hozzátartozik még az a mérhetetlen szervezkedés és sokszor idegeskedés, hogy vajon hol fohunk aludni Anival mikor nem a Yoninál leszünk azaz csütörtök és hétfő este illetve, hogy én ma szerda? A Dennis segitett nekünk nagyon sokat és úgy volt, hogy less is helyünk eg motelben mert az egyik haverja ingatlanokkal foglalkozik és vannak kapcsolatai, de végül sajnos kiderült, hogy nem, igy villámgyorsan intézkedni kellett. Annyi lett végül, hogy a szerda este a motelben az ok, de akkor csüt, meg vasárnap a Lindsey anyukájának valami barátjához mrgyünk, a cuccomat meg elvileg otthagyjuk a Yoninál, vagy fogalmam ssem volt Jaj hát tiszta stresses volt ez a pakolás meg ez a szervezkedés, hogy hol hagyom a cuccomat stb.
Na de begurultam Downtownba, ott nem is bonyolitottam a dolgot, beültem egy taxiba. Egy nigériai pasi vezetett a motelig, ami kb. 5 percre volt cask kocsival, közben persze kérdezte, honnan vagyok stb. és adott egy kártyát, meg nem is kellett kifizetnem a taxit, cask ezt hajtogatta, hogy just for you, just for you :D Mondom, oké nekem nem probléma ha nem kell fizetnem. A csomagjaimat is kiszedte meg minden. Na becsekkoltam a motelszobámba, ami ez a tipikus motel, hogy szinte az utcáról nyilik a szoba, hát volt rgy feelingje, de szép tiszta volt. Na es akkor indulás telefont keresni, merthogy a mobilomat visszaadtam a Gregnek, mert hiába tarthattam volna meg a készüléket nemsokra mentem volna velem, mert a Jeniferék más szolgáltatónál vannak. Hihetetlen, hogy telefon nélkül szinte tényleg nincs élet. Átmentem az út túloldalán lévő benzinkútra, de ott nem működött a nyilvános telefon ezért odamentem két valami 18 eves sráchoz, hogy adja kölcsön a mobilját és rendes volt, mert felhivtam a Dennist is, hogy odaértem a szállásra meg Anitát is, hogy varom már nagyon, úgyhogy visszaballagtam a motelbe és éjfél után alvás...
Az elmúlt másfél hét eseményeihez hozzátartozik még az a mérhetetlen szervezkedés és sokszor idegeskedés, hogy vajon hol fohunk aludni Anival mikor nem a Yoninál leszünk azaz csütörtök és hétfő este illetve, hogy én ma szerda? A Dennis segitett nekünk nagyon sokat és úgy volt, hogy less is helyünk eg motelben mert az egyik haverja ingatlanokkal foglalkozik és vannak kapcsolatai, de végül sajnos kiderült, hogy nem, igy villámgyorsan intézkedni kellett. Annyi lett végül, hogy a szerda este a motelben az ok, de akkor csüt, meg vasárnap a Lindsey anyukájának valami barátjához mrgyünk, a cuccomat meg elvileg otthagyjuk a Yoninál, vagy fogalmam ssem volt Jaj hát tiszta stresses volt ez a pakolás meg ez a szervezkedés, hogy hol hagyom a cuccomat stb.
Na de begurultam Downtownba, ott nem is bonyolitottam a dolgot, beültem egy taxiba. Egy nigériai pasi vezetett a motelig, ami kb. 5 percre volt cask kocsival, közben persze kérdezte, honnan vagyok stb. és adott egy kártyát, meg nem is kellett kifizetnem a taxit, cask ezt hajtogatta, hogy just for you, just for you :D Mondom, oké nekem nem probléma ha nem kell fizetnem. A csomagjaimat is kiszedte meg minden. Na becsekkoltam a motelszobámba, ami ez a tipikus motel, hogy szinte az utcáról nyilik a szoba, hát volt rgy feelingje, de szép tiszta volt. Na es akkor indulás telefont keresni, merthogy a mobilomat visszaadtam a Gregnek, mert hiába tarthattam volna meg a készüléket nemsokra mentem volna velem, mert a Jeniferék más szolgáltatónál vannak. Hihetetlen, hogy telefon nélkül szinte tényleg nincs élet. Átmentem az út túloldalán lévő benzinkútra, de ott nem működött a nyilvános telefon ezért odamentem két valami 18 eves sráchoz, hogy adja kölcsön a mobilját és rendes volt, mert felhivtam a Dennist is, hogy odaértem a szállásra meg Anitát is, hogy varom már nagyon, úgyhogy visszaballagtam a motelbe és éjfél után alvás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése