Karácsony, Kati látogatás és a megismerkedés :D

December 23. hétfő

 

Na elkezdődött a karácsonyi szezon, ez megint az au pairek rémálma hiszen a gyerekek otthon szenvednek. :D Alapból is elég feszült volt a hangulat, Michael sokat dolgozott az utóbbi hetekben tiszta kimerült meg a karácsonyi hajtás.... Csak annyit erről, hogyha otthon azt gondoltátok túlzás ami van, én itt egyenesen elhányom magam....Ilyen mértékű költekezés és pazarlás a világon nincs szerintem, nevetséges....Nem is szánok rá több szót. Fél egykor vitték a Rosiet a szülők Baltimoreba a kórházba, hogy verge leszedjék róla a gipszet. Ez a legszebb ajándék szerintem karácsonyra. Több mint egy év után lekerült róla ez a nehéz gipsz és most egy műanyag ilyen gerincszabályozót kell még viselnie egy évig minimum.

Csakhát ugye ezt le lehet szedni igy tud fürdeni. Én a nagylányokkal voltam otthon és már a tököm tele volt, hogy semmit de semmit nem segitenek cask otthon lebzselnek. Egy poharat odébb nem raktak. Na de mondtam magamnak legalább ne egymással kinlódjanak letöltöttem egy új játékot a gépemre amivel órákig el lehet szarakodni igy el is voltak én meg addig kipakoltam és kitakaritottam a hűtőt úgy, hogy csillogot villogott. Aztán mikor hazaértek a Rosieék bedobtuk őket a fürdőkádba volt ám olyan boldogság. nézzétek azt a fejet.

A karácsonyi napok előtt még elmentem pilatesre és Neci ismét hozta a formáját, nagyon vicces volt. Vacsi isteni volt.

 Aztán még este 10-ig csomagoltam azt a pár ajándékot amit vettem a gyerekeknek és a szülőknek. Ez olyan vicces, hogy a kutya bepöffeszkedett a gyerekek helyére az Adeline meg a földön elaludt. :D

 

 

December 24. kedd

 

Hát itt a 24-e nem nagy szám, nem úgy mint otthon a Szenteste. Szülők is dolgoztak. Igazából folytatódott tovább a tegnapi kinlódás, azaz a gyerekek semmit nem csinálnak cask kuplerájt én meg pakoltam utánuk. Na de ezt aztán látta most már a Michael is, márminthogy mennyire elfajult és eligazitotta a lányokat rendesen. Csak kár, hogy kb. falrahányt borsó volt az egész. Kivittem őket a hidegbe játszani kicsit. :D Este átjött Michael húga az Annie és a vacsi után itteni szokás szerint egy-egy ajándékot mindenki kinyitott. Ez nekem egy Victoria'S Secretes pizsamát jelentett, a gyerekeknek meg téli pihe-puha pöttyös pizsiket. :-)

 

 

December 25. szerda

 

Na az igazi ajándékőrület ma volt... Reggelire kaviért ettünk, amit én most próbáltam először. Igen elég vicces volt, ahogy ettük a kaviárt meg a pezsgős narancslevet majd Michael mondja: Could be worse :D

 Ahogy azt a filmekből ismerjük 25-én reggel van az ajándékbontás, hiszen este hozta őket a Mikulás. Hát el lett látva mindenki és verge Anita ajándékát is kinyithattuk ami már egy hete megérkezett a postával és kalocsai mintás sál volt benne ;-) Nekem az összes ajéndék közül amit a gyerekek kaptak a Rosie kis pink bicaja tetszett, nem véletlen. :D A kandallóra akasztott zoknim tele volt mindenféle aprósággal, sminkcuccal ilyesmi de a fő ajándékom igazából a Justin Timberlake koncertjegy volt. Ami a legviccesebb, hogy a Michael kapkodott mikor vette online a jegyeket és véletlenül kettőt vet igy a Jenifer is fog velem jönni februárban. :D Hát ennek az ajándéknak nagyon nagyon örültem mert egy JT concert mindig is nagy álmom volt.

 A nagy ajándéközön után cask elvoltunk pihiztünk mert aztán készültünk a vendégvárásra. Jöttek az unokatesók és folytatódott az ajándéközön majd leültünk vacsizni, gyerekek a nappaliban, felnőttek az ebédlőben. Vacsi után persze az elpakolás meg mosogatás...

Aután mikor végeztem 8 körül átmentem Baltimoreba a Rade-ekhoz és beszélgettem meg filmeztünk a fiúkkal, azaz Doctor House-t néztünk. :D

 

December 26. csütörtök

 

Ennyi volt a karácsonyozás ugyanis a szülők dolgoztak, a gyerekek velem voltak egész nap. Mentünk bicajozni, hogy a Rosie kipróbálhassa a bringáját, de aztán a nagylányok délután mentek a taekwandoora. Rosie fürdött a tőlem kapott ajándékkal amik ezek a szines betűk meg számok voltak amik direct vizbe valók. Este végül is csak itthon döglöttem.

 

 

 

December 27. péntek

Na eljött a Kati látogatásának napja. Délelőtt itthon voltunk, lányok filmeztek meg az ipaden játszottak de aztán már mondtam, hogy irány kifelé és mentünk downtownba a játszótérre. Aztán irány a reptér Katiért. Este Michael ahogy az lenni szokott ha vendéget hozok főzött megint finomat. :D Aztán mivel péntek este és Kati itt van igy nem is volt kérdés, hogy megyünk ki a városba, ami igy áprilisból visszatekintve jó döntésnek bizonyult.... :D Kezdtük a Federal Houseban, lötyögtünk kicsit a zenére meg iszogattaunk, de aztán a meghalt a kihangositás valahogy és elégg szar lett a zene. Na mondom erre innunk kell. igy egy lemon dropot (ami olyan mint a tequila csak finomabb) le is húztam és mondtam Katinak lépjünk le,  irány a Pussers. Na ahogy kimentünk a helyről és sétáltam le a lépcsőn megláttam egy annyira szép csillogó szempárt hozzá passzoló ellenállhatatlan mosollyal, hogy megtorpantam egy pillanatra. Na már most normál esetben egy mosoly után tovább sétálnék de 2 perccel előtte húztam le a rövidet igy eléggé felbátorodtam, ahogy itt mondják 'liquid confidence' és cask úgy kicsúsztak a számból szavak, hogy "mennyire gyönyörű szemeid vannak". Aztán cask megkérdezte hová megyünk és mondtam, hogy a Pussersbe, ő pedig, hogy akkor reméli ott majd lát. Szóval  átmentünk és folytattuk a táncikálást, ez egy egész jó kis Pussers buli volt most. És később valóban jött is a szép szempár, majd bemutatkoztunk ő Jonathan én Eszti :D és táncoltunk. Ahogy táncikáltunk egyre inkább ismerős volt az arca és az volt az érzésem, hogy már találkoztunk valahol. Szóval mondtam is neki, hogy ne nézzen hülyének meg ezt nem mindenkinek mondom de szerintem mi már találkoztunk. Ő nem emlékezett, de én sem igazából, hogy hol de egyre biztosabb voltam benne. Aztán egyszercsak megjelent Julio, a brazil barátja és ő egyből felismert és mondta, hogy nyáron beszélgettünk velük a barátnőmmel. És akkor már nekem is bevillant! .....Az Anita utolsó kimenős estéje volt Annapolisban július 7-én, a Pussers előtt ültünk egy padon és beszélgettünk (ott a padon készült ez a kép)

és jött ez a két srác egymást karolgatva majd megálltak előttünk, köszöntek, majd Anita felnézett és a szokásos vicces, szemöldökfelhúzós, kicsit fintorgós Anis arckifejezéssel annyit kérdezett: "Ti buzik vagytok?" :D Lol Hát igy indult a beszélgetés, majd gyorsan ki is derült, hogy au pairek vagyunk és már fogták is a fejüket, hogy jajj. :D Mint utóbb kiderült, a Jonathannak évekig au pair barátnője volt :D Szóval beszélgettünk egy kicsit de mentek is tovább én meg emlékszem, ahogy fél órán keresztül nyávogtam Aninak, hogy mennyire cuki volt a Jonathan és olyan lúzer vagyok, hogy nem tudok "pasizni". ..... Úgyhogy eléggé ironikus, hogy fél évvel később nem is tudva de ugyanazt a srácot full magabiztosan leszólitom. :D Na szóval táncikáltunk egész este meg még egy utolsó lemon dropot megittunk mielőtt kirugdostak minket a helyről. Eléggé klassz idő volt, hogy a kikötőben sétáltunk még, majd felajánlottam egy fuvart a Jonathannak igy mentünk hozzájuk mert van egy lakótársa a Ricky is és még egy órát kb. beszélgettünk majd aztán tényleg irány haza, hiszen másnapra DC városnézés volt tervezve.

December 28. szombat

Fél kilenckor indultunk DC-be, és a Michael vitt mert amúgy is oda ment dolgozni. Kitett a Monumentnél majd lényegében bejártuk a szokásos turistalátványosságokat. Lesétáltuk a lábunkat, de sikerült minden fontosabbat megnéznünk. Sajnos DC az a város ami nyáron összehasonlithatatlanul szebb, de azért igy is napos időnk volt és sikerült pár klassz képet csinálni, cask persze minden más amikor minden zöld és a szökőkútban meg a tóban van viz lol.

 

 

Holtfáradtan metróztunk haza de ez sem tarthatott vissza, hogy irány Baltimoreba bulizni. Na de hogy legyen társaságunk ráirtam a Ryanre, akivel még múltkor a Julyával ismerkedtünk meg és mondtam nekik, hogy jövünk ugyanabba a bárba igy jöttek ők is a lakótársával és táncoltunk egész este. Mikor kirugdostak innen is 2-kor mentünk hozzájuk hiszen 5 percre sem laktak gyalog. Ott még hajnalig beszélgettünk és mire hazavezettem reggel fél hat volt mire hazaértünk...pff :D

December 29. vasárnap

11-kor keltünk fel, és egy eléggé lazulós vasárnapra sikerült. Amúgy is esett az eső :-( Délután Kati sütött igazi szlovák vajas pogit. Estére kaptunk egy meghivást a Jonathantól, hogy menjünk hozzájuk van pizza meg bor meg társasjáték. Hát nagyon jól éreztük magunkat, végül Jengával játszottunk, én szetrintem már 10 éve nem próbáltam. Később átmentünk az utca túloldalán lévő kocsmába billiárdozni. Na ez már nem puccos bár, hanem otthoni feelinges kocsma volt egypár igazi alkesszel akiket kihivtunk billiárdra de mi nagyon jól éreztük magunkat. Kár, hogy a Jonathan 31-én költözik le Floridába és valószinűleg márciusig nem is költözik vissza, mert ami itt van vállalkozása az szezonális és aprilisól októberig tart. Hát ez szivás mondom, mert eléggé egy hullámhosszra kerültünk és mondom mire visszajön már arról beszélhetünk, hogy lassan én megyek haza. :-( Na mindegy nem aggódtuk túl a dolgot cask sokat beszélgettünk és próbáltuk megismerni egymást. Éjfél után volt már mire eljöttünk a kocsmából.