Búcsúzom

Ezt a lehetőséget, úgy gondoltam kár lenne kihagyni. Aki ismer tudja, hogy nem először indulok meg a nagyvilágba, de talán még sose fájt így a szívem is egyúttal. Hiszen egyrészt most már keményen benne vagyok abban a bizonyos nagybetűsben (:D) ahhoz, hogy sok mindent itthon hagyjak, másrészt most nemcsak pár hónapról van szó.  Ugyanakkor aki ismer, azt is tudja hogy már egy jó ideje nem bírok magammal, hiányoznak az új élmények, emberek és az angol beszéd, ezért most megint úgy éreztem, mennem kell. Újra szeretnék bizonyítani magamnak, hogy megállom a helyem, szeretnék önálló lenni és remélem ugyanúgy, mint minden eddigi utazásom során most is rengeteget tanulok magamról, alkalmazkodókészségből és empátiából...

Engedd meg Kedves Olvasó, hogy itt reagáljak az olyan kérdésekre, miszerint „Hogyan kapcsolódik mindez ahhoz, amit tanultál?” vagy „Miért jobb babysitternek lenni, mint egy „normális” munkahelyen dolgozni?”.  Én egy kicsit sem érzem kitérőnek ezt az utat se a tanulmányaim sem a későbbi karrierem szempontjából, sőt! Egy ilyen úttal csak gazdagabb lehetsz. Az angolod hihetetlen gyorsan javul, megismersz egy más életstílust, megtanulod kezelni a stresszt és a kulturális különbségekből adódó úgynevezett „cultural shock”-ot, önálló döntéseket hozol nap mint nap egy teljesen idegen környezetben, az érzelmi intelligenciád és az egész személyiséged fejlődik. Mindez hogyan nem kapcsolódhat bármilyen életpályához? Eddigi útjaim alatt volt szerencsém olyan nagyszerű emberekkel találkozni, akik most 30-32 évesen csinálják azt, amit igazán szeretnek, de egytől egyig végigjárták a kezdők rögös útját, ahol raktározták el magukba a rengeteg élményt, tapasztalatot, építették az értékes kapcsolatokat és mindent egy új lehetőségként tekintettek. És ezzel én sem vagyok másképp. Nyitott szemmel fogok járni, és minden pillanatot kihasználni. Nem szeretek anyagiaskodni, de gondolom senkit nem lep meg, hogy alapvetően azonban az a célja ennek az útnak, hogy kezdőtőkét gyűjtsek a további tanulmányaimhoz. 

Nem szabad viszont azt sem elfelejteni mi mindent hagyok hátra, ezért engedd meg Kedves Olvasó, hogy néhány gondolatot megosszak azokról, akiktől nehéz szívvel válok el.

Elbúcsúztam első munkahelyemtől, ahová másfél éve jöttem még a suli befejezése előtt tele kérdőjellel.  Az ember lánya eléggé izgulós tud lenni, ha még sose dolgozott irodai körülmények közt, igazi munkahelyen. Szerencsére mindenki nagyon segítőkész volt, így az izgulás hamar átalakult izgatottsággá. Mindehhez hozzájárult egy türelmes és kedves főnök, aki mindenben segített, hagyott elég időt és nagyon sokat tanulhattam tőle. Köszönöm neked Laci, örültem, hogy az asszisztensed lehettem és kívánok neked sok sikert a továbbiakban. Mikor idekerültem még mindenki olyan ismeretlen volt, de idővel a kezdetben idegen kollégákból egy olyan szuper jó kis csapat kovácsolódott, amelytől most igen fájó elköszönni. Azt hiszem, hogy elég kevés munkahelyen mondhatják el magukról, hogy az irodán kívül is ilyen összetartás van. Köszönöm a csapatnak a napindító közös reggeliket, a sok bulit, mikulásozást, korizást, biciklizést, lángosozást, strandolást, lánybúcsút, szülinapot stb. és hogy megmutattátok milyen érzés „protokonosnak” lenni. Ti voltatok nekem az első kollégáim és nagyon fogtok hiányozni. Remélem, hogy mindenkinek sikerül véghezvinnie, amit eltervezett mind a munkában mind pedig a magánéletben, én ehhez sok sikert kívánok Nektek! Jah és persze várom a további képeket és sztorikat. :D

Itt hagyok egy nagyszerű csapatot és egyben a kedvenc sportomat; a kézilabdát. Köszönöm Czérna Jánosnak és a lányoknak, hogy a csapat tagja lehettem, szerintem sok jó kis meccset tudhatunk magunk mögött.  Örömmel játszottam veletek a kiskőrösi színekben, sokat tanultam tőletek.  Tudom, hogy tavasszal megnyeritek az aranyat, mert ti vagytok a legjobbak.  Sok sikert kívánok nektek nemcsak a pályán, de azon kívül is.

 Kedves Reni, Kitty, Adri, Kriszti, Szilvi! Elég szépen szanaszét vagyunk most már, de olyan meghatározó hat évet töltöttünk együtt, ami szerintem alapja egy életre szóló barátságnak. Nem tudjuk, mi történik a másikkal minden nap, de ebben nem is ez a lényeg, hanem hogy tíz év múlva is ugyanúgy tudunk együtt lenni és ugyanúgy beszélgetni, és ezt már elég sokszor bebizonyítottuk. :-P Ügyesek legyetek a suliban, munkában légyszi senki ne menjen férjhez ezalatt az idő alatt, mert szeretem a lánybúcsúkat :D Puszi nektek!

Elköszönök az amerikai chipmunk barátnők 4/6-od részétől is. Életem eddigi legjobb nyarát köszönhetem nektek. Együtt súroltunk penészes hűtőt, együtt álltunk talpig a paradicsomszószban, összezárva laktunk hónapokat. De együtt jártunk gyönyörű helyeken is, felfedeztük a nagy „Amerikát”, utazás alatt megismertük a másikat és sok vicces pillanatot éltünk meg. Mind olyan különlegesek vagytok, és örülök, hogy megismerhettelek titeket 2010 nyarán. Évek után is olyan, mintha ha csak tegnap lett volna, ettől olyan jó az egész. Légyszi, még egy kicsit ti is várjatok az esküvőkkel :P Árpi Te is! Egyikőtökkel hamarosan a tengerentúlon találkozom, ha már közelebb nem lehet ugye :D, de mind nagyon-nagyon hiányoztok, és egy óriási többnapos reunion bulit követelek ha hazajöttem. 

 

Anyu kérlek, ne haragudj, amiért egyedül hagylak. Nem is szeretnék erről többet most, mert tudom, hogy nagyon nehéz neked. Remélem tudod, hogy csak fizikailag leszel egyedül, mert bármikor tudunk beszélni, gondolatban minden nap itthon is vagyok. És ha addig kihúzzák a számaidat a lottón, akkor pedig az első járattal Judittal meg a Ferivel az oldaladon jöttök ki hozzám. Csaba tőled nem köszönök el, mert már te hamarabb elmentél és így nem ér... :-) 

Kedves Aszka! Emlékszel még az első napra? Telefonon kérdeztem: „Akkor majd valaki útbaigazít? Mert nem ismerem a járást.” Erre Te: „Persze, persze majd én leszek az, aki útbaigazít.” Így is volt, nagyon készségesen segítettél. És így indult a mi barátságunk 2011. 06. 23-án… Eltelt egy év, jött egy Balaton Sound, meg néhány hintaágyon ücsörgős átbeszélgetős este és túlléptünk a sok kétségen, meg a mi lesz, ha ez meg az típusú kérdéseken és belevágtunk valami nagyon klassz dologba.  Sok felejthetetlen pillanatot köszönhetünk egymásnak és itt és most az Internet és a világ szeme előtt bevallom, még a fülcimparágcsálás is hiányozni fog. Nah, de azt hiszem ez már így is egy kicsit nyálasra sikerült, a többit meg úgyis megbeszéltük. :P Légy szíves vigyázz magadra Te is, meg azért néha-néha jussak eszedbe. :D

 

Nah szerintem ennyi elég is volt, most már álljak le, hiszen ahogyan ez az év is elrepült, a következő sem fog lassabbnak tűnni. De nagyon fogtok hiányozni!!! Minél többet szeretnék skypolni veletek, bárki amikor zöld jelet lát a nevem mellett nyugodtan hívjon, vagy előre lebeszélünk időpontot. Persze azért figyeljetek a 7 órás időeltolódásra….