Elerkezett a nagy nap, mindenki indul a vegso helyere. Reggeli utan meg voltak eloadasok egeszen ebedig, meg meg utana is egy kicsit, de kettokor vege lett es mindenki felkeszult az utazasra. A delelotti eloadasok vegyesen szoltak a vezetesrol meg a csaladba valo beilleszkedesrol egeszen a biztositasig stb. Ketto korul aztan szet lettunk osztva kulonbozo csapatokra, az alapjan, hogy ki honnan indul. Igy valaki a Newark repterre ment, valaki a vasutallomasra Stanfordba, mi pedig a La Guardia repteres csapatban voltunk a szobatarsakkal azon belul is a main terminal csoportba. Odafele a buszon tok jot dumaltunk a ket francia szobatarsammal, egy spanyol meg egy szerb csajjal, beszeltuk is, hogy kar hogy nem egy helyre megyunk. A repteren segitettek az egyenruhas csavok becsekkolni a self check-in pultnal, mondjuk a Lauranak kidobtuk par flakonjat, mert kicsit tulsulyos volt a borondje. :D 25 dollart fizettem a borondert, mert az nem volt benne a jegyben. Utana elkoszontunk a ket lanytol, es harman: Laura, Paulina meg en folytattuk utunkat egeszen Chicagoig. Vegig aludtam, de azert arra felkeltem, mikor mar szalltunk le, hat mit mondjak eleg szep kilatas volt, ahogy repultunk a varos felett. Mikor mar indultunk a borondok fele, akkor mindharmunkat elkapott az izgulas, hiszen megiscsak most fogunk talakozni a csaladdal. Rogton meg is lattuk a Laura csaladjat, ahogy a kislany fogta a tablat, hogy welcome. El is koszontunk tole. Majd a Paulinatol is, es vegul en is meglattam a kislanyt, Anat. Csak o jott be, a tobbiek a kocsiban maradtam. Kezembe nyomott egy telefont, hogy ez lesz az enyem. Mikor kiertunk en is kaptam egy nagy lufit, meg a egy kis dobozba ajandekot. Meg furcsa volt a hangulat a kocsiban, de probalta beszelgetni meg baratkozni. kerdeztem a Williamtol, hogy mi tortent vele, mert egy nagy seb volt a fejen, nah ezt nem kellett volna majd kesobb kiderul miert. Az apjuk, Greg, rendes volt azt mondta ma nincs informacioaradat, csak pihenes, de azert egy ket dolgot mondott utkozben foleg a kocsival es az utakkal kapcsolatban. Nah hat igen, a kocsi. Nagyon nagy! Mikor beultem, de mondom jo eg, ezt kell vezetnem. :D Mikor hazaertunk a Mary mar aludt, vele nem talakoztam. Megmutattak a szobamat, lent fogok lakni a foldszinten. Utana meg kicsit teveztunk a nappaliban, probaltam beszelgetni, a de a ket gyerek meg nem nagyon szolt hozzam, a kislany mondjuk tobbet. Igazabol rajuk mar annyi au pair vigyazott, hogy szerintem engem is csak elviselnek, mert muszaj. :D Nah aztan hullafaradtan elmentem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése